Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1900
12 a Preradovic szobrát, az egyetem vegytani intézetét néztük meg, a tér közepén van a város legszebb műemléke, a sárkányt ölő Szent György lovas szobra. Ettől jobbra hagytuk el a horvát közművelődési egylet (hrvatska Matica) palotáját. A Szent György szobron túl a délszláv akadémiához érünk, melyben a horvát nemzeti muzem régiségtára és a Stromayer-íele képtár van elhelyezve. A Zrínyi téren és M.-Valéria utczán áthaladva a a Jellacsics-térre érkezünk, hol a tér közepén van felállítva Jellacsics József gróf, 1848. horvát bánnak bronz lovas szobra, mely az előbb említett Szent György szoborral együtt Fernkorn bécsi szobrász műve. Itt nyílik első alkalmunk a horvát népviseletet, mely festőiségével leköti az utazó figyelmét, szemügyre venni. A férfiak szűk vászon nadrágot, elég csinos bocskort, keskeny bőrövet, fehér vagy színes alapú és gazdagon hímzett szűrt, alatta pedig rövid mellényt viselnek. A vidékről bejött parasztok vállán ott log az elmaradhatatlan vörös rojtos tarisnya is. A nők ránczos fehér szoknyában, dúsan hímzett ingvállal, fejükön barnás haránthimzéssel ékített és olasz módra kötött kendővel járnak-kelnek a hullámzó tömeg között. A leányok fejét díszesebb élénk színű kendő és kettős hajfonat díszíti, mellükön a díszes hímzésen kívül piros betét emeli ruházatuk élénk szinpom- páját, nyakukon többnyire korálfűzér; a derakat átszoritó piros, kék vagy fekete őv alatt rendesen színes selyemkendő simul a csípőhöz. E tér lévén a város főpiacza, hosszú sorban ülnek egymás mellett, többnyire rikító piros és terjedelmes ernyőik alatt, gyümölcsöt és egyéb élelmi szereket áruló kofák. A Jellacsics-térről a Káptalanvárosba mentünk fel és a már említett erődítménybe jutottunk, melynek falai és bástyái közül messzi ellátszik a székesegyház műtörténelmileg is igen nevezetes épülete. E gót stilű székesegyház eredetileg a 14. században épült, később azonban átépittetett és 1880 után — midőn
