Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1900

Innen a kikötő megtekintésére siettünk, melynek erős kőpartjaiban, hatalmas hullámgátjaiban (dirja) mozgó vagy veszteglő gőzhajóiban és vitorlásaiban, partkörnyékének koloszális tárházaiban gyönyörködni már Tersatto vár fokain és lejövet közben is volt alkalmunk.

E nagyszerű látványt nyújtó kikötő első alapját — ha eltekintünk az elmúlt századokban kismérvű tengeri hajózás szegényes igényeinek kielégítésére szolgáló kezdetleges természetes kikötőtől, melyet a Fiumára torkolata szolgáltatott — Mária Terézia királynő vetette meg a nevéről Mária Terézia molo-nak nevezett hullámgátjával. E megkezdett munkát 1847-ben István nádor folytattatta tovább; a kikötő rendszeres kiépítése azonban igazi lendületnek csak a kiegyezés után indult, különösen 1873-tól kezdve fejlődött a magyar állam bőkezűségéből oda, hogy mai nap az Adria egyik legszebb és legbiztosabb kikötője lett. De nem is csoda mert hiszen a kikötő összes építményei és felszerelései már körülbelül 30 millió frt. értéket képviselnek.

A kikötő nevezetesebb részei: A nagy kikötőben van a külső hullámgát, a Mária Terézia molo (1419 m. hosszú és 12 m. széles), ezt egy 18 m. hosszú forgóhíd köti össze a fakikötővel. Mellette a keleti rakodópart a vitorlások medenczéjével, azután az Adamics-molo a helyi gőzhajók állomásával; ezt a Szapáry- majd a Sanita-riva és a tágas Zichy-molo követi. Ez utóbbin élénk sürgés van, mert kiviteli hajóink itt rakodnak meg.

Még zajosabb és mozgalmasabb élet uralkodik a Stefánia- és Ferencz Salvator ríván és a köztük levő Rudolf- és Mária Valéria-molókon. E rakpartokon sűrű sínpárok futnak végig összekötvén e rivákat az állam-vasutak pályaudvarával és a város nyugati részében levő gyártelepekkel.

A kisebb kikötők, a naszád- és kőolaj-kikötők megfelelő kisebb hullámgátakkal védvék.

E rivák és mólók nagyrészét bejárva bő alkalmunk volt a tengeri hajókban, azok egyes alkatrészeiben, a