Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1899

természetes. Hiszen tudjuk, hogy az eszményi felfogással párosult természetesség ép oly közös vonása volt a fla- mand mint a velcnczei iskolának.

Képünk legnagyobb hasonlatosságot mutat Rubensnek az antverpeni székesegyházban függő nagyobb és az ugyanottani képtárban elhelyezett kisebbméretű festményeihez ; nagyságra nézve az előbbinél valamivel kisebb, az utóbbinál azonban jóval nagyobb. Miként e festményeken is Jézusnak a keresztfáról alábocsátott holttetemét az isteni anyán, Márián kívül az üdvözítő kedvencz tanítványa, Szent János, Szent Péter, arimateai József, Mária Magdolna, Mária Szalome alakjai veszik körül, úgy oltárképünk főalakjait is ezek képezik, de Nikodemus alakját egy harmadik szent nő, valószínűleg Mária, a két Zebe- deus anyja, képviseli és egy mellékszemély, segédkező szolga helyett képünkön kettővel találkozunk.

Az egységes composítio és csoportosítás mellett azonban képünkön szembetűnő eltérésekre is bukkanunk, melyek még inkább meggyőznek minket a felől, hogy itt Rubens egy új alkotásával és nem szolgai utánzattal van dolgunk. Míg ugyanis Rubens antverpeni hasontárgyú festményein Mária, a szűz anya, Jézus holttestéhez siet és nehogy drága egyszülöttjének teste az azt elbocsátok kezeiből kicsúszva a földre hulljon, mintegy segédkezni óhajt, addig képünkön Mária a nagy csapástól megtört anya szívrepesztő fájdalmát tűnteti föl, ki kétségbeesésében kővé dermedve távolabb ugyan, de elég közel áll ahhoz, hogy megtört szemeivel egyetlen fiának a haláltusában eltorzult vonásait mindvégig figyelemmel kisérje. Az isteni anya mellett látjuk továbbá Mária Szalumét, az ifjabb Jakab apostol és József anyját, ki azonban a megrázó drámai jelenetnek nemcsak, miként ezt az antverpeni festményeken látjuk, egyszerű térden álló szemlélője, hanem könnytelt s a drága halottól elfordított arczát kendőjébe takarva az istenanya fájdalmában őszintén osztozni is látszik. Ugyancsak Mária mellett áll az ékesebb harmadik Mária, Jézus tisztelője is, ki rémült arczczal siet