Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1898

5 ügyszeretettel és a tanitás eredményében kiváló sikerrel működik 8 évig, mint a rajzoló geometria, szab. kézi rajz és mennyiségtan rendes tanára az intézet államo­sításáig. Midőn a vallás és közoktatásügyi ministerium az 1894. évi őszön a volt sz.-újvári városi örm. kath. al- gymnasiumot állami kezelésbe veszi át, hogy főgymna- siummá fejleszsze és az iskolával együtt átvett tanerők között őt is kinevezi a megújult intézel rendes tanárának, nagy az öröme, mert végre teljesülhet régi vágya, hogy ezentúl — a tiszteséges megélhetést biztosítható fizetés mellett -— munkás szelleme minden erőit szaktárgyai mű­velésének szentelheti. Bár testi erejét a régi betegség, hosszú éveken át folytatott megfeszített szellemi munka, már nagyon megtörte: mégis megújult munkakedvvel, évekre szóló tervekkel járul hozzá, dolgozik lankadat­lanul az új fejlődő intézőt felszerelésén. Öröme, fájdalom, rövid ideig tartott; tervei realisalását csak részben ér­hette el. Az intézet új, díszes épületében, megsokszoro- sodott felszerelése mellett, alig egy évig taníthatott és e rövid idő is több szenvedést hozott reá, mint örömet, — hiszen erőit napról-napra sorvasztó kór súlya alatt csak páratlan kötelességérzete és határtalan ügyszeretete miatt nem roskadt le. - - Oly nagy vala ragaszkodása az isko­lához, a tanári munkához, hogy, ha egyedül tőle függ vala, talán az iskolában, előadás közben lobbant volna utolsót a tanügyért élő-haló szelleme. A folyó tanév elején azonban már annyira megtört testi ereje, hogy nehány heti tanitás után, kénytelen-kellettlen benyu­godott érte aggódó hozzátartozói és kartársai sürgeté­sébe és egy félévi szabadságot kért Még ekkor is hihe­tetlen szívóssággal küzdött lehetetlent nem ismerő akarat­ereje a napról-napra erősödő betegség ellen, mig végre az ellenállásban kimerülve ágyba roskadt és hosszas kínos szenvedés után nemesen érző, szépért, igazért hevülő szive 1898. november hó 30-án hajnali l órakor meg­szűnt dobogni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom