Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1898
— 10 — házához érve, a férj és nő ismerősei elrabolták ezt a fáklyát abban a hitben, hogy ezáltal a házasok is, meg ők is hosszú életűek lesznek. Természetesen a kiváncsiak tömege zárta be a menetet. A férj házának ajtaja virággal, lombbal, babérral felékesítve várta a ház asszonyát, a ki mikor hozzá érkezett, megállott s disznó- vagy farkaszsirral, néha olajjal bekente az ajtófélfákat (ebből unxor v. uxor a. m. feleség) s gyapjuszalaggal vette körül. Majd egy esetleges meg- botlás, mint rossz előjel elkerülése végett átemelték a ház csarnokába, a hol férje tűzzel és vízzel várta, hogy ezeknek jelképe alatt az élet közösségébe, a családi életbe s a szertartásokba bevezesse. Egyben átadta a menyecskének a kulcsokat, átadva neki ezekkel a ház gondját, őrzését és vezetését. Ezen szertartás után a menyecske saját szobájába vonult. A műveltebb körökben az új házaspár barátai és barátnői ekkor „szerenádot- adtak a menyecskének u. n. cpithalamiumokat (nászdalok) énekelve szobája előtt. A tűzzel és vízzel való fogadás szertartása ismeretlen előttünk. Ezalatt a nyoszolyóasszony előkészítette a nászágyat (lectus genialis) a csarnokban, szemben az ajtóval (lec- tus adversusi s beterítette egy tógával. A lectus genialis sokszor annyira magas volt, hogy csak lépcsőn lehetett hozzáférni s hihetőleg a női lakosztályban állott, a honnan a nász estéjén a csarnokba hozták át. Meglehet, hogy át sem hozták s ennélfogva a „lectus adversus“ csak olyan jelképes nászágy volt. A menyecske ezután a ház védő szellemeihez könyörgött boldog és szerencsés házas életért. Az egyházatyák még más szokást is említenek, hogy t. i. a menyecskét egy „Mutunus Tutunus“-ra ültették, hogy gyermekáldásért imádkozzék. Állítólag még három pénzdarabot (as) is hozott magával a menyecske férjéhez. Ezen szokás azonban czéljával egyetemben homályos. 2*
