Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1895

7

A Szamosujvár városi örm. kath. algymnasium, mint az alapító levélból is nyilván való, méltó ivadéka volt elődjének. Olyan csonka tollas fióka, mely az izmosodás és fejlődés föltételeitől el lévén zárva, nem tanul meg magasra röpülni soha.

Bizony nem is röpült; de nem is tartott igényt magas szárnyalásra soha. Mindazáltal, abban a szegényes keretben, a melybe 32 éven át volt beszorítva, sok jó akarattal igyekezett hivatását betölteni s tényleg busásan fizette vissza annak a 3 — 4000 forintnak kamatos kamatját, melyet Szamosujvár városa évenként elköltött reá. Tekintve, hogy rozoga félszer alatt és szalmával tartották a nyájat, bizony még nagyon is jól tejelt.

Ám a sok igyekezet és jó akarat, mind hiába volt!

A szamosujvári örm. kath. gymnasium ha nem is halva, de nyomorékon született. Bénaságát ideig-óráig sok kedvező (?) körülmény takargatta s ezek között — 1886-ig — nem utolsó szerepet játszott a közvetlen fönhatóság sine curaja. Sötétben élt. Világott nem gyújtott neki senki. Tapogatózva csak kerülgette a czélt s resignatioval várta a virradatt napját, vagy — a szemfödelet.

1883-ban kezdett először derengeni.

Ez évben nyert szentesítést a középiskolázásunkra korszakot alkotó XXX. törvény czikk, mely egyebek között a tanórák köteles heti óra számát is megállapítván, nagy tehertől szabadította meg a szamosujvári örm. kath. gymnasium tanárait, kiknek odáig a 600 frt évi fizetés mellett 23—28 órát kellett hetenként ellátniok. — Ugyanezen törvényczikknek a községi és felekezeti iskolák állami segélyezésre vonatkozó szakaszai föltárták a szamosujvári örm. kath. gymnasium előtt is azt az utat, mely az intézetet általában jobb jövőre vezetheti. E nyomon a tanári testület már 1883-ban sietett kérni a városi képviselő testületet, hogy tegyen haladéktalanul lépéseket az állami segélyezés ügyében. Teljes államosításról a tanári testület az akkori városi viszonyok és hangulat szerint még gondolni sem mert, hiszen maga a segélyezés ügye is — bizonyos záto-