Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1891

— 203

3Szent Gergely megöletése a barbárok által.

Nagy állhatatossággal szerzett boldog Tiridát elégtételt a hit- és jó erkölcsöknek, különösen azoknál, kik országának távolabb levő vidékein laktak. Azért az éjszakkeleti tájak helytartói és a távol fekvő Phájdágáránnak *) nevezett város elöljárósága eljöttek és így szólották a királyhoz : »Ha egyenes úton hitre akarod serkenteni ezen tájakat, küldj nekiek püspököt szent Gergely utódaiból; mert ilyent kivánnak nagy vágyakodással; mi bizonyosan tudjuk, hogy Gergely ünnepelt neveért az ő véréből származottat is tisztelni fogják és mindent megtesznek parancs szerint.« Erre ráállott boldog Tiridát és püspökül a fiatal Gergelyt, Verthánesznek idősebb fiát adja nekik. Előbb — tekintve az ifjú korának teljtelenségét — ingadozott; de mert látta nagy lelkét és meggondolván azt, hogy Salamon tizenkét éves korában uralkodott Izrael felett *) — nagy bizalommal, az Ar- sacida nemzetségből való Szánátruggal együtt elküldötte.

Elérkezvén ott kitűnő, jó példa lett, mivel ősei erényeivel ékeskedett; a szüzességben atyái felett állott és a szigorban olyan volt, mint egy király. Azonban, midőn Tiridát halálának hírét vették, Szánádrugnak és más csalfa Alvani- ából való férfiak cseleskedésére a barbárok3! a boldogat lovaikkal letiporván, megölik a Vádnián rónán,4) a Kás- pi-nak nevezett tenger közelében. Szerpapjai elvették testét, kis Sziunikhba0) vitték és Ámárász mezővárosban elteezek nemcsak nem hallgattak reá, hanem gúnyszavakkal illették és a háborút dühösen folytatták egymás ellen ; most a király egy szomorú és fájdalmas tettet tényez; Vátse hadvezérét küldi ellepok, ki őket legyőzi és megsemmisíti. Bizanti Fáuszt, III. k. 4. fejezet

') Nagy-Orményország tizenöt tartományának egyike, hasonnevű fővárossal, mit némelyek Tiflisnek neveznek.

z) Királyok 111. k, 111. r. 12, v.

3) Bizanti Fáuszt szerint (111. k. 5. fej.) Ibéria és Alvania neveztetett a massageták tartományának.

4) »hgy vad lovat vettek elő és az ifjú Gergelyt a ló farkához kötötték erősen, azután a nagy, éjszaki tenger partján, táborukon kivűl Vádnián völgyébe űzték.« Bizanti Fáuszt, 111. k. 6. fej.

6) Tartomány. 14*