Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1890
2 — mint mondják — az Isten képmása és másfelől az eszes lény előnye az értelem, és benned ez iránt végtelen kívánság lakozik: akkor valóban szép vizsgálódásaid által éleselműséged fényes és tüzes lángját megőrizvén, lelkedet — mely által vagy itt mint képmás, ékesíted. — Azt is mondják, hogy eszeddel a Mintaképet (szgésznádib, Archetypum, Original) örvendezteted meg, midőn arra, nemes és igazi szenvedélylyel és ellenállhatatlan erővel törekszel. Továbbá midőn látom azt, hogy Örményország uralkodói ') és fejedelmei, *) kik előttünk voltak, vagy a kik időnkben élnek, a tudósoknak, kik alattvalóik között találkoztak, nem hagyták meg, hogy az emlékezetreméltó eseményeket3) írják le, és arra sem gondoltak, hogy 1) Háruszd, ővvitarrfi der Gewalthaber; a Háikán, az Arsacida és Bágrátid uralkodó-ház tagjai. 2) Az örmény ischán (is-chán, princeps) független fejedelmet jelent. 3) Történelmünket. A czímben előforduló ,Nagy-Örményország‘ szóhoz tartozó jegyzet. Arám vitéz örmény király, ki birodalma nyugati határát Cappadociáig terjesztette ki, az elfoglalt és benépesített tartományokat négy részre osztotta. Az első résznek (Cappadociától Pon- tusig) Arácshin Hájkh (Első-Örményország), — a másodiknak, mely Pontustól Melitene városig terjedt, Jergrort Hájkh (Második-Örmény- ország), — a harmadiknak, mely Melitenetöl Dzophkhig (Strabo- nál: Sophene -'ojipr.rr, 11 könyv, 521 1.) terjedt, Jerrort Hájkh (Harmadik-Örményország) nevet adott. A dzoph-ok tartományát pedig Cshorrort Hájknak (Negyedik-Orményország) nevezé; a negyedik rész, később úgy tekintetett, mint Nagy-Örményország tizenöt tartományának egyike. A görögök, kik előttié felosztás nem volt ismeretes, a régi Örményországot, Negyedik Örményországgal együtt: V/o/íím« jit- y«//.-nek (Armenia major, Nagy-Örményország) és a fentebb említett három részt egy névvel: * AQf.ie.via cij fuxgónak (Armenia mi- nor, Kis-Örményország) nevezték. Der ’i heil westlich vom Euphrat wurde unter dem Namen Armenia minor genannt. Im Gegensatz dazu führt das Hauptland, östlich vom Euphrat, bei den spätem Autoren gewöhnlich den Namen Gross-Armenien (H. Kiepert, Historisch-geographischer Atlas der alten Welt, Weimar 1854. Seite 9.)
