Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1890
7 Azonban ez a vélekedés igaztalan; mert voltak a háborúk közt csendes időközök is, ott voltak a perzsa és görög betűk; ugyanis most is találunk nálunk számtalan, ilyen betűkkel írott könyvet, melyek tárgyalják a városok és tartományok, és minden egyes ház (család) sajátos ügyeit és szólanak az oly sok ellenségeskedés- és egyetemes békeszerződésekről, különösen pedig a satrapák kiváltságairól; aztán előttem úgy rémlik, hogy valamint a jelenkori örmények nem kedvelik a tudományt, a hagyományos dalokat, úgy a régiek is szeretetlenül bántak azokkal. Azért fölösleges is valamit még ezen értelmetlen, könnyelmű és míveletlen férfiakról szólanunk. ') De eszed szép gondolata felett nagyon csodálkozom, amennyiben nemzetünk eredete óta mostanig csak egyedül te találtattál, a ki ily nagy munkához fogva és kifürkészés végett hozzám azon kéréssel járultál, hogy hosszú és hasznos munkában írjam meg nemzetünk történetét, és adjam elő biztosan a királyok tetteit a satrapnemzetségek és minden egyes család eredetét és viselt dolgait, és soroljam elő, hogy a különböző családok közül, melyek a benszü- löttek és a nemzethez tartozók és mely idegenek vétettek fel a családokba és a nemzettestbe és írjak minden korszakról a balga toronyépítéstől kezdve mostanig. Ezt a szép munkát a te dicsőségedre szíves készséggel vállaltam magamra. Ehhez még csak annyit mondanék: Vajha állana rendelkezésemre — mint Job mondja2) — bárcsak egy könyv, ') 11 severo rimprovero dettato da amore, fu smentito col tempó; ehe déllé lettere amanti sí dimonstrarono poi non senza lode gli Armeni: e 1’ avere fra tanti ostacoli potuto serbare 1’ indole nazionale e la lingua (la quäle da’ secoli acquista richezza senza perdere puritá) ci é presagio di fausto avvenire. Monaci Arm. pag. 7. (A szeretet szózalta ezen szigorú szemrehányást az idő meghazudtolta; mert a tudomány-szeretők később dicséretesen bebizonyították, hogy az örmények annyi akadály daczára is megtartották nemzeti természetöket és nyelvöket, mely századokon át bővült ugyan, de tisztaságát el nem veszítette — mi szerencsés előjel mellett tovább halad.) 2) Numquid über astitit mihi ? Job, XXXVII, 20.
