Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1885
4 tünk tömeges kőzeteket, legfölebb a Szamos folyó kavicsai között akadtunk roncsalékaira; de elmondám annak idején, liogy leendő kirándulásunk alkalmával Kis-Sebes vidékén látni fogunk majd egy egész hegycsoportot fölépítve ilyen kőzetből. Látni fogjuk az azoos korszak ősrégi csillámpaláját, a másodkorszak triász mészkövét, a harmadkori durva meszet, Nummuliteket és látni fogjuk a negyedkor barlanglakó ősemlőseinek csontmaradványait stb. stb. Valóban nem lehet csodálni ha héthónapi készülődés után várva vártátok már az elindulás perczét! Végre a 8-ik hónap utolján, ápril hó végén befejeztük az ásvány- és földtant. Eljött az ideje, a szerzett ismeretek alapján útra kelve számba venni, elismételni künn a szabad természetben mindazt a mire az iskola terem falai között hivatkozám. Készüljetek fiuk a nagy útra! Kirándulásra megyünk, de nem a Lunkába vagy a Ki- lencz-águhoz, sem a Hét-kereszt hegyére. — Öli ennél sokkal messzebb vidékre készüljetek! Még a deésaknai sótelep is csak veréb ugrás, ahoz a távolsághoz képest a mekkorára indulni fogunk. És csak most kezdődött az igazi készülődés! Első sorban az erszényünkkel, majd a ruházatunkkal vetettünk számot; azután a kenyeres tarisznyára került a sor, melyben a kolbász, sonka, fehér czipó mellett egy-egy kissebb kalapács, borszeszes üveg s. t. e. f. is megfért. Ápril 28-ikán d. u. ott állottunk útra készen a vasúti indulóház előtt. Velünk és körülöttünk az ismerősök egész sora volt ott. Miután még egyszer át- meg átvizsgáltam gondosan mindenik úti felszerelését a czipő talpától egész a posztó kalapig, dobogó szívvel és édes reményekkel telve léptünk fel és helyezkedtünk el a szamosvölgyi vasút egyik számunkra fenn tartott harmad osztályú kocsijába és a háromszori csengetés után, örömtől kipirult arczczal üdvözöltük a távozó vonatról vissza maradt ismerőseinket. A gőzmozdony gyorsan haladt velünk s a kik közületek még nem ismerték a vasúti utazás módját, azokat természe-
