Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1884

ép úgy mint az üstökös csillagokat valamely bekövetkezendő veszedelem, szerencsétlenség, vagy világra széllé nagy események tulvilági erők által előidézett jeleinek, hírnökeinek szerették tartani s noha már Cicero kezdett volt kételkedni a véres vizek természetfölötti voltán, a babonás nézetek fenntartották magukat mégis a 17-ik százig.

A 17-ik százban Garcaeus, Pei r e s c, a 18-ik százban pedig Linné, de Saussure, Girod Cb an trau, Weber és mások tüzetesen foglalkoztak a véres tünemények vizsgálatával s e vizsgálatok lassanként föllebbentették a megfoghatatlan tünemény fátyolát.

Weber 1790-ben Halle mellett egy té megvörösödött vizét vizsgálva úgy találta, hogy a színesítést parányi kis élő lények okozták. Girod Chan trau szintén parányi kis gömbalakú állatkákat talált egy hasonlé tünemény okozójául. Chantran le is rajzolta az apró szervezeteket és a rajzokat ki színezte azon festő anyaggal, melyet magukból az állatokból készitett, szerén te ez a festő anyag annyira szép és állandó volt, hogy a parányi állatkák mesterséges tenyésztését javasolta ily festő anyag nyerhetése czéljából.

1818-ban Köss kapitány egy sarkvidéki utazó a Haitin öböl környékén vérvörös hóval takart hegyekre akadt." — A Ross kapitány által Európába hozott vizsgálati anyagból aztán kitűnt, hogy ott a magas északon a szélesség 7 5°-nál apró kis növényi szervezetek milliói színesítették meg a havat.

Legtűzetesebben foglalkozott azonban a véres jelenségekkel Ehrenberg a ki 30 év alatt 26 ily tüneményt vizsgálva, tanulmányozva, körülbelül 300 különféle iczi-piczi szervezetet irt le, mint a melyek tömeges megjelenésükkel vörösre festették a vizeket, tavat, esőt, földet stb.

Ennyit a kérdéses jelenség történetéből s most térjünk át a mi sétatéri tavunk vörös színére.

A szamosujvári sétatéri tó 5 év előtt volt jól kitakarítva s azóta is évenként fel-fel kavargatják benne a leülepedett iszapot s kitépegetik belőle a Myriophyllum és Pota- mogetonnak buján tenyésző indáit. Vizét a tó a Szamos-