Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1882

gyobb részót ugyan itt is a kvarcz teszi ki; de e mellett imitt amott, kissebb tömegekben másnemű ásványokat is látunk, igy pl. febér vagy testszinü földpát szemcséket; látunk fekete vagy fehér szinti, azonban mindkét esetben erősen csillogó villogó, lemezes pikkelyes ásványt az u. n. fekete-, illetőleg febér csillámot.

Az ily kavics darab már tömegében nem egynemű, a a mennyiben szabad szemmel is könyen kivehető három ásványnak a keverékéből áll. — Az ilyen külön nemű szervetlen természeti testet nevezzük kőzetnek; specialiter az ily kőzetet pedig, melyben a kvarcznak túlnyomó mennyisége mellett alá rendelten földpát, csillám s talán még más ásványok is fordulnak esetleg elő; az ily kőzetet Gránitnak nevezzük.

A gránitot legalább nevéről azt hiszem mindenki ismeri. Meglehetősen elterjedt s a legkeményebb kőzetek egyike. Keménységét épen gazdag kvarcz tartalmának köszöni. Előfordulásaiban sokféle változatot mutat úgy a színét mint szöveti tulajdonságait véve tekintetbe. Van szürke, fehéres, vörösses, barna stb. van finomabb és durvább szemű s van olyan melyben az összetevő ásványok ökölnyi darabokban fordulnak elő.

Miután ismerjük az ásvány és kőzet közötti különbséget, ismerjük a kvarcz, földpát, febér és fekete csillám nevű ásványokat és a szekérúti kövezet anyagából ismerjük a legkeményebb kőzetek egyikét a gránitot; vizsgálódjunk tovább városunk többi kövezet anyaga fölött.

Tekintsük meg először is azon eddig általában használt, nagy, lapos köveket, melyek Szamosujváx^valamennyi utczájában a járó-kelők kövezetét alkotják.

Ezek a nagy lapos kövek — kevés kivétellel — két kőnemhez tartoznak. Vannak közöttük zöldes vagy szürkés szinü, tömörebb, tartósabb táblák, melyeket kis kézi nagyítóval vizsgálva látni fogjuk, hogy azok főleg apró kvarcz szemcséknek s ezekkel vegyült fénylő csillámpikkelyeknek a halmazából állanak. A kvarcz és csillám homokos szemcséi egy agyagos, vasas, meszes ragasztó anyag által szilárdan