Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1882
15 A nagymérvű párolgás következtében mind összébb és összébb húzódtak a beltenger partjai, tömörebb, sósabb lett a víz s végre annyira haladt az elpárolgás,hogy az eddig összefüggő- beltenger megbukott, firmát vesztve kissebb részekre szakadozott, a belföldnek legmélyebb helyein képezve egy-egy sóstavat. A sós tavak között szárazulatok emelkedtek, melyeknek partjain még ott csillogott talán a tenger tömör vizéből visszamaradt só, addig a mig az eső édes vize föl nem oldta, le nem mosta s vissza nem szállitá a sósvizü tavakba. Azt hiszem mindnyájunk előtt ismeretes dolog, hogy egy bizonyos mennyiségű viz csak bizonyos mennyiségű sót képes föloldani. Egy liter vízbe apránkiut beledobott por só pl. egy darabig feloldódik, eloszlik abban; de végre elérjük azt a pontot, a hol a viz tele van, vagy telítve van sóval, az ilyen tömör telitett oldatba hiába dobunk több sót, az már nem oldódik fel, hanem leszáll a fenékre; más felöl, ha a sóval telitett vizet melegíteni, párologtatni kezdjük, látni fogjuk, hógy a mily mértékben párolog el a viz, oly arányban válik ki belőle a már feloldott só. Ama tavak vize is ki volt téve a folytonos párolgásnak, a kiadás ezeknél is több volt mint a bevétel s végre is a tavak vize annyira tömörré vált, hogy nem bírta továbbra is feloldva tartani azt a nagy só mennyiséget; igy a só kivált és leülepedett a tavak fenekén. Az édes vizek által koronként behordott iszapanyag aztán egy-egy vékony agyag réteget borított a már leülepedett só rétegre. A tó vize idővel ismét tömörré vált, telítve lett s ismét ugyszóllván kiesett belőle egy bizonyos só mennyiség, melyet ismét anyagos márgás rétegek borítottak bé mintegy megóva azt a netalán kiédesülő vizek oldóhatásitól. Sokszor ismétlődött a tavaknak ez a bepárol- gása, sógyttjtése, melyeknek nyomán létre jöttek aztán Erdélynek némely pontjain — a melyek t. i. mélyebb fekvésüknél fogva helyet adtak a részekre oszlott beltenger sós tavainak — létre jöttek mondom, azon gazdag kősó telepek,
