Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1880
« — Ifi — nehány faj, mely itt dri el eddig ismert legnagyobb elterjedését, minők az orlnilina, glob ígéri na és pnlvinulina genusok. Az újkor buvúrlatai s különösen a mély tenger iszapjának tanulmányozása nyomán tudjuk, hogy a mái óceánok lenekén milliónyi számmal élnek ez apró szervezetek. Érdekes följegyzéseket találunk o tekintetben Zittel paleontológiájában. '). Az atlanti óceán fenekét a Globigerinák és Orbulinák roppant mennyiségű héjjá borítja, s ott egy a krétához hasonló tetemes vastagságú réteget képez. 2300 fonál mélységig fordul elő ezen nyákos iszapos tömeg telve Globigerinák, Coccolithek és más állati héjjakkal. Nagyobb mélységbon elváltozik ez iszapos tömeg, a puhányok liéjjai elvékonyodnak, a Coccolithek elvesztik finom külső szegélyüket, a kisebb foraminifera héjjak mind ritkábbak lesznek, a nagyobbak színe elbarnul, kiálló ékítményeik eltompulnak, elmosódnak, s végre apró darabkákra hullanak szét, s csak ezen apró darabkák törmelékéből álló nyálkás anyag marad vissza. Ezen nyálkás iszapanyag a legmélyebb helyeken barnavörös sziuü, egyneműnek látszó agyagos tömeggé lesz, mely kova-, agyagföld- e's vasoxydból áll. Vajon mi történik itt, hová tűnnek el a kagyló héjjak, a fo- raminiferák milliói ? E kérdésre W. Thomson elmélete felel. Szerénte az oly nagy mélységben tetemes mennyiségben előforduló szénsav feloldja a mész héjjakat, csupán a vegyileg nehezen elválasztható részek maradván vissza. Ezen elmélet mellett bizonyít azon körülmény, hogy ha a 2300 fouálnyi mélyen előforduló globigeriuákkal telt, iszapot gyönge savak hatásának tesszük ki; tökéletesen ismétlődik azon folyamat, mely nagyban az óceán lenekén végbe megy, s mi egy a barnavörös agyag tömeghez hasonló oldatot nyerünk. E fontos felfedezés uj világot vet a mészkő rétegek képződésére. Nagy valószínűséggel bír ugyanis, hogy a korábbi képletek kövületben szegény mészkövei, — melyekben ma már foraminiferákat sem lehet kimutatni, a mái mély tenger iszapjának megfelelő anyagból képződtek. — Epen igy lehetnek továbbá némely agyagpalák megszilárdult residuumai a hajdani foraminifera tömegeknek. A kiszárított mélyteugeriszapját vogyelemzés alá vették és abban a *) *) K. A. Zittel. „Handbuch der Paleentologie.:i München 1876, I, B. 18-71 8. L
