Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1880

11

ben s ma a sedimentär harmadkornak legfontosabb paleontologia! adatait képezik. E korszakban lépnek fel a Nummulitek, az összes foraminiferák legfontossabb, legelterjedettebb, óriási s igy leginkább is ismert alakjai.

Egy korábbi, do közkézen nem forgó értekezésemben megemlékeztem röviden a Nummulitek történetéről, melyből legyen szabad e helyen egyetmást ismételnem.

A nummulitek aránylag óriási nagyságuk, másfelől gyakoriságuknál fogva már az ó-kor népeinek figyelmét magukra vonták. E megfigyelés természetesen messze áll attól, semhogy az általa létrejött reflexiókban a foraminiferák őslénytanának csak első embryoját is kereshetnek. Sajátságos ferde felfogások és Ítéletek valónak ezek, melyeknek igen érdekes egész csoportját találjuk összegyiitve d'Ar- chiacnál. d’Archiac és Haime ') egy a nummulitek történetét tárgyaló fejezetet Herodottal kezdenek meg, a ki már tudja, hogy a Nilus völgyében szanaszét a pyramisokból kikerült nagy mennyiségű kövült csiga hever. Strabo ellenben megkövült lencséknek tartja a nummuliteket s vele egy véleményen van Plinius is, midőn azt állítja, hogy a pyramisokból „lentis simillitudo“ homok és kavics kerülnek elő. Nem kevésbé sajátságos e tárgyban Agri- oola nézete, ki a nummulitoket a Plinius által említett gyógyerejü „D a p h n i a“-nak tartja, melylyel Zoroaster Persiában az epilepsiát gyógyitotta. E nézetnek különben még Conrad G e s a n e r is hive volt. (1516, 1565 )

A foraminiferák e gyakori és óriás alakjai tehát a legrégibb időktől máig, a legkülönbözőbb népeknél úgy mint nálunk, bő anyagot és alkalmat nyújtottak a legsajátosabb felfogásra és ebből származott mondák és mesékre. Ily bizarr felfogásra mutatnak már azon nevek is, melyek alatt a régibb Írók vagy a köznép a num- mulitekröl megemlékeznek; ilyenek pl. lapis frumentarius, folium salicis, nummismali lapidcs Transylvaniae, lapidos minimales 2), nura') d’A rch i a c e t Haime. Description des animaux fossiles du grouppo Nummnlitique. Paris. 1853.

2) J. B e n k Ö. Transsilvania. Tom. I. lib. 3. Cap. III. pag. 99—100 „Huc éti am referendi sünt Lapides riiun mfiles Transsilvania©, iique copiosi, de qnibus et 1717 peciiliari Dissertation« egit Fr. Em. Bruckmann, M. Dr Acad. Nat. Cur. Collég1. Prout fama loquitur enni sanct. Ladislaus Hang. Rex. barbaros hostes insecutu8, videret cos objectis nurnmis aureis Hungaros suos retardare, precibus ßuplicibus a Deo contendit, ut aurum in Iapides convcrteretf Papto hoc, punv- ynabupi oj-ipc dafa est ut <juidpm non pulii putant,*"

L_