Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1879
8 tetésén kívül az örmények vallását is meg akartak semmisíteni és a nemzetet egészen magukba egybeolvasztani. H á z g i é r d, Verám utóda, néhány szerencsés ütközet után a kereszténység ellen is háborút hirdetett. Azért, bizonyos ürügy alatt eltávolítá az örmény hadseregeket Örményországból — és azokat a „ lninnok “ ellen küldé . . . ; de a kardiakat, kik ezen sikertelen ütközetből visszatértek, nem küldötte vissza országukba. Erre két örmény hadvezér (Kénuni Adom és R é s d u n i Mánádsihr), kik Örményországba akartak visszatérni, megütközött annak seregével. Az üldözés most még fokozódott. Örményország új késtartója Sábuli, az egyházakra adót vetett, a szerzeteseket szétkergeté és az adót megkétszerezteté. Az egyházi elöljárók és világi főnökök feleletrevonás végett Perzsiába, a királyi udvarba hivattak ... és ott börtönbe vettettek. Ezek közül vissza, hazájukba több főmágus kíséretében csak azok mehettek, kik vallásukat (külsőleg) megtagadták. A nép most fegyvert ragadott és a mágusokat kiiizé; az országnagyok pedig megbánván a hittagadást, egyesültek egymással . . . . és elhatározták, hogy a perzsák ellen mennek. Ezen elhatározáshoz járult a nemzet is, mely a görög segély reménységéről is lemondva, hadsereget gyűjtött és Mámigonián salkodni a régi háik (örmény) történet-írókkal a magyar história kifejtése végett? Ki leszen az a gondolkodó új hazájáról a közöttünk lakó örmények közül, ki könnyebb használhatás végett lefordítja számunkra az örmény Írókból a magyar népeket tárgyazó történeti helyeket? (Ezen kívánatos várakozásnak a nagynevű Lukácsi Kristóf, Szamosujvár volt tudós plébánosa [született 1804, márt. 30., meghalt 1876, oct. 24. Áldott legyen emléke!] tett eleget, midőn „A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei“ cim alatt olyan derék munkát irt és adott ki, melyről a magyar tudományos akadémia is „méltató elismeréssel“ szólott. Sz.) Horvát István.
