Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1878
— 13 — mely megengedi, liogy minden népeknél az eredeti mono- theisnms nyomaira akadhatni ugyan, de egyszersmind kimagyarázza nekünk, hogy ezen általános monotheismus nem más, mint a természet erők egységes összefüggéséről való homályos érzelem, s igy a tervelő gondolkodás első eredete. S valóban Humboldt úgy látszik ekként fogja fel midőn igy ir: „A természet erők egységének, azon titokteljes köteléknek, mely az érzékit az érzék felettivel összekapcsolja, bizonyos borzalmas érzete, tulajdona a vad népeknekS ezzel azt akarja mondani, hogy a vadak is bizonyos pantheisticus felfogás következtében, valami egységes erő, a világ lelke által képzelik a világot kormányoztatni, és ezen egységes erő az, mit ők egy Istennek hisznek. Azonban ily elvont fogalomképen a nagy szellem vagy mester, mindenek atyja, — mint az egy Istent nevezik, — a vadaknál sehol sem szerepel, sőt még magok a miveitek sem vergődhettek általánosan a természeterők egysége általános fogalmának megismerésére, s igy ezen pantheisticus egyeduliség mindenkor csak a tudósok felfogása maradt. Hamár ezen természeterők egységes felfogása a müveiteknél sem található fel mindenütt, annál kevésbbé, az érzékfölötti dolgokat illetőleg majd minden szellemi tevékenységet nélkülöző, vadaknál, mert miként Förster mondja: „Oly dolgok szemléletében, melyek az értelem, figyelem és megfontolás megjeszi tését igénylik, annyira tulajdona az emberiségnek a röstség, hogy sokkal inkább halad a már tört utón tovább, mintsem szellemi erőit saját ösztönéből működésbe hozva, maga törne utat magának.“ így megczáfolva a pantheismust; előáll a materialis- mus azon állítással, hogy az anyagból fejlődött ki minden, tehát nem is létezik Isten, s igy a legfelsőbb szellemi Is- tenbeni hit nem egyéb, mint rögeszme. Az anyagból fejlődött ki minden, de hol fejlődés van, ott mozgás is feltételeztetik; már pedig az anyagban magában a mozgásnak semmi nyoma, az közömbös a mozgás és nyugvás iránt, és ha megindul ezt csak mástól jött erő által teszi, mi a végletben nem benne van, hanem kívüle és felette. A világ egyetemben minden mozgásban van, de ki inditá meg e mozgást, miután az magától
