Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1878
— 10 — ff sével, mint Őslényt, a melyből a többi istenek idő haladtával származnak. Ezt bizonyítja Jamblichus az egyptomiak tanáról, midőn igy ir: „A létezők és összes elemek előtt van egy istenség az első előbb, mint az első Isten és Király, mozdulatlanul zárkózva részei egységének valóságában.“ Így csináltak a görögöknél a régi orphicus theologusok, a legfőbb lénynyel azonosított Zeusból világ lelkét, a honnan Luca- nus ezen ismeretes mondása: „Jupiter est quodcumque vides, quodcumque movetur. “ Némely tudósok bátorságot vettek maguknak állítani, hogy ezen isteni Őslény egysége nem egyéb, mint a későbbi pantheisticus elmélet szüleménye, de én ezen állítást a legújabb sánszkrit nyomózóval Müller Miksával megfordítva, azt következtetem, hogy nem ezen egy Őslény eszméje származott pantheisticus bölcselkedésből, sőt éppen ellenkezőleg ezen meglevő eredeti eszme — Isten egysége — lön a bölcselkedés folytán pantheisticus értelemben felfogva és kifejtve. De ezen állításomat okokkal is bizonyíthatom ; ugyanis, valamint az egység a többség előtt létezik és annak alapúi szolgál, úgy természetes az is, hogy a monotlieis- mus a polytheismusnál egyszerűbb, eredetibb és világosabb. Továbbá a vallási bölcselet a népeknél csak akkor veszi kezdetét, midőn az istentan a nép keblében már megszilárdult; mert miként a történelem tanúskodik, oly vallás újító soha sem lépett fel, ki új hitet teremtett volna, hanem minden vallás újító a már meglévő istentant bizonyos tekintetben vagy kiműveli, vagy elferditi. E felett egy örök isteni lény, vagyis a monotheismus eszméje föllelhető még oly népeknél is, a melyeknél magasabb vallási műveltség, vizsgálódás és bölcsészet nincs. Sőt ezen eszmét — Isten egységét — tisztábban találjuk azon népeknél, kiknél a vallási bölcsészet, vagy gazdag mythologia el nem hatalmasodott, mint a vallásbölcseletbe merült azon pogány népeknél, kik helyt engedve a pogány polytheismusnak, alárendelt teremtett lények mélyebb tiszteletének, az eredeti egy Őslénytől elpártoltak és sok isteneik között azon tévedésbe merültek, hogy ama felsőbb lény már régóta nem törődik a világgal, és azért fordultak az alárendelt istenségekhez, melyekre a Felsőlény a természet kormányzását bizta.
