Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1877
chanikai mii: köztök egy mozgó naprendszer, gyermekek számára; egy száz évig használható fali naptár, tengelyeken; egy láb széles láda, 51 fiókkal, melyek hárman kívül mind egymás által záródnak; egy szögletben másfél lábnyi átmérőjű földgömb készül, szép és pontos rajzzal... Ezek mellett minden asztal tele műdarabokkal. Ott áll az íróasztal is, a könyvtár magyar és örmény könyveivel, rajta Gábrus úr kész müve: egy örmény-latin-magyar szótár, s ott regényének hetedik toll alatti kötete örmény nyelven, vallásos tartalommal, melynek címe, ha jól emlékszem: „Könyv az Isteni Gondviselésről.“ A méhkasként tele kis szoba magában egy museum és benne az őszbe elegyedett kis ember lángoló élénk szemeivel, ősz szakálá- val, fürge modorával oly érdekes szomorú jelenet. így élnek, így vándorolnak a sír, az enyészet felé lángelméid, édes hazám, kevesektől ismerve míg élnek, s feledetten, ha meghalnak. O vala az itteni örmény Sión Dávida, meleg lelkének dalai hangzanak ma a város örmény ajkú templomaiban. S hányán vannak ma a hazában, kik e festő, gépész és költői szellem nevét ismerék, kik meglátogaták e férfit, kinek most egyik fővágya, hogy szerzett műkincseiből városának községi museui^ot állitson. lm patriciusi törvényhozás, egyik élő sírköved, míg a gazdag Cs . . . . dálinak, kinek még indítványozója sem tudá kimondani nevét, mert tán gazdag vala, kiváltságot szávaztatok; e férfiúnak, mert csak szellemben vala dús, nem jutott egy címeres levél. S ő nem csügged, érez és gondol, reménye, lelke nem törött meg; vajha csüggedni nem tudásának örökösei lehetnénk. * * * Most visszatérek Gábrus-, a tanítóhoz . . . Arról, hogy terhes hivatalában, mint járt el, tanúskodnak azon kitűnő bizonyítványok is, melyeket a felsőbb tanhatóság, az örmény clerus, a város, társulatok és egyesek állítottak ki számára. Ezek közül a kegyes olvasó szives engedelmével egyet szó szerint ide is igtatok:
