Örmény Katolikus Gimnázium, Szamosújvár, 1876

— 8

Miután azon termekből, melyek a szamosújvári Musák számára még 1861-ben megnyíltak, elég bőven árad a szellemi világosság: a város nmlt évben elérkezettnek tartotta az időt arra, bogy az úteák jobb világításáról is gondoskodjék.

Még meg kellene emlékeznem a műkedvelőkről, kik már annyi jótékony célt mozdítottak elő és oly sok élvezet teljes estélyt szereztek nekünk; szólanom kellene a korcsolyázó-, dal-zene- és tűzoltó-egylet működéséről; nem volna szabad megfelejtkeznem azon négy ösztöndíjról sem, melyet két egyetemi polgár, egy gazdászatot tanuló és egy nőtanitó-képezdei növendék számára a bőkezű városi képviselet örök emlékezetre akkor tett, midőn felséges Királyunk uralkodásának .25 éves jubilaeumát ültük. De ezekről más helyen és niás alkalommal! E néhány sor célja úgyis csak az volt. hogy bebizonyítsa a címben foglalt állítás igazságát, lás értekező abban a bitben ringatja magát, hogy célját elérte, mert sikerült megmutatnom azt, hogy Szamosújvár városára nemcsak érdekkel birnak az igaz, szép és jó eszméi, hanem azon anyagi áldozattól sem riad vissza szűkkeblűén. melyet ezen eszmék megvalósítása ig’ényel. . . . Azért városunk, ha csak egy futó pillantást is vett vissza a múltra, nemes önérzettel elmondhatja, hogy: „Exegi monumentum aere perennius.“