Szamos, 1919. március (51. évfolyam, 52-77. szám)
1919-03-04 / 54. szám
2. oldal. Károlyi Mihály és kiséreíe dr. Nagy Vince lakásán szállottak meg, ahol villás- reggeli fogadta őket. A nópgyttlés. Délelőtt 11 órára az előre megállapított Programm szerint a város polgársága, munkássága és katonasága zászlók alatt vonult fel a Deák-térre. Több mint 15 ezer ember jelent meg és várta Károlyit, amikor kíséretével együtt megérkezett a „Pannónia“ előtt felállított pódiumra lépett. Szűnni nem akaró, egetverő, lelkes éljenzés és taps fogadta és amikor a frenetikus zaj lecsillapult, a munkásdalárda a marseitlest, a polgári dalárda a kalonazene- ksr kísérete mellett a hym-uszt énekelíe el, amelyet az egybegyűltek levett kalappal hallgattak végig. Az elnök pódiumával szemben a székely diszszázad előtt volt felállítva, egy másik emelvény, amelyre Nagy Pál ezredes, daneárparancsnok lépett fel a és következő j lelkes, szép beszéddel üdvözölte Károlyi ! Mihályt: Elnök Ur 1 A közeli napokban oly súlyosan meg- i vádolt székely hadosztály nevében üdv§z- ) löm s egyben hódolattal hajtom meg makulátlan büszke zászlónkat a szabad és j független magyar köztársaság feje és kormánya előtt. Kegyelmes Elnök Ur! Kérjük tisztelet- ; tel, hallgassa meg a szivünk dobbanását, mely egy az Önével s egy mindazokéval, ! akik fanatikus hívei a szabad magyar köz- i társaságnak, az önálló független Magyar- : országnak s ha meghallgatott, ítéljen felettünk. Midőn 4 hónap előtt a forradalom széttörte a szabadság bilincseit s felszaba ; dúllak a lelkek, Elnök ur, mint úttörő ragadta magasra a szabad és független Magyarország szászlóját, mely alá mint egy : ember egyszerre, egy lélekkel elsőnek so ragozott a hadsereg. És nem az ünnepi hangulat deliriumának tömegszuggesziiója volt ez a tömörülés, hanem az csemsnyek azon egyszerű lélektani magyarázata, hogy mi, katonaság éreztük legjooban az elnyomatás bilincseit, a mi lelkűnkről hengeri- tette le a titáni munka a legnagyobb követ. November közepén tértek az erdélyi csapatok haza a nyugati frontról s Ausztrián és Magyarországon át utazásuk hosszú kálváriája alatt mindenünktől megfosztotta», éhesen, rongyosan jutottak el övéikhez, kiket jóformán meg sem ölelhettek, midőn az ifjú köztársaság fegyverbe szólította a fiatalokat s a kiéhezett rongyosak lelkese déssel hagyták oda a kies Székelyföldet, hogy a belső rend és közbiztonság helyre- állítása céljából rendelkezésre álljanak, pedig már akkor szülőföldjüket az oláh betörés veszélye fenyegette! Görcsösen ragadták meg az újból kezükbe adott fegy vert s elnyomva a feletti fájdalmukat, hogy , entente csapatoknak nyilvánítóit oláhok fogják megszentségteleniteni szülőföldjüket, elmentek rendet csinálni a demarkációs vonal mögé; hűen teljesítettük azóta mindéi! kötelességünket, ahova rendeltek beír nünket. Őriztük a vasutakat, közvagyont, őrei voltunk a közbiztonságnak, farkasszemet néztüűk a megszállókkal, képesek voltunk azok iránti türelmünkben hazafiasérzésünket is elnyomni az örökös kihívásokkal szemben a közrend érdekében. Kegyelmes Unok Ur! Elhallatszott hozzánk az anyák kétségbeesett jajkiáltása az oláh atiocitások miatt s mi elkeseredve, de hűségűnket fényesen visszatükröző engedelmességgel vándoroltunk továob s lettünk hontalanná, midőn magasabb érdekek a vérnélküli kitérést követelték az erőszak elől; mert tudtuk, éreztük azt, hogy azok a zászlóvivők, akik a bilincsekei letörték az elnyomott Mtgya'rországról, jobban látnak a jövőbe s megérdemlik, hogy a hűség minden áldozatát megíegyük's az iráníuk való bizalmunk meg ne rendüljön. Az erdélyi anyák e zászlót azon bizalommal küldték, hogy Erdélyt e’veszni nem engedjük s ha keli életünk árán győ zelmesen visszfjk azt vissz« felszabadított bérceink közé. SZAMOS (1919. március 4., 54. szám.; Az emberfeletti feladatoknak megfelelő emberfeletti erőt kívánunk Elnök Urnák és sikert munkájának. Eiután felinek Ede a szó ;iá!demokrata párt nevében lelkes, szinte gyújtó tangón beszélt:' — Tisztelt népgyülés, tisztelt elvtársak, miniszter ur! A szatmár-németii szociáldemokrata párt üdvözletét hoztam el Önök elé. Nem mint Magyarország miniszterei elé, hanem azon férfiak elé, akik az agyonkin- zott, megrugdosott és kiuzsorázott országot a végpusztulástól megmentették. És azon férfiak elé, akik a dolgozó milliók kezére évszázadok óta rárakott bilincseket szétszaggatták. Lüktet a vér a szivünkben, és j ereinkben, mert hisszük és valljuk azt, hogy j e férfiak, kik ez országot a végpusztulástól \ mentették meg, azoknak a kezébe adják, j akik azt megérdemlik és ez nem lehet más, | mint a dolgozó milliók. Az ehhez vezető í utat látjuk egyengetni a kormány férfiai ál- | tál és ezért egynek érezzük magunkat velük és nehéz munkájukban éjjel-nappal segítségükre leszünk. Bízzanak e rabláncok alól felszabadult kérges tenyerekben, bízzanak e hatalmas táborban, ennek fegyelmezettségében és igyekezzünk az igazi szociális köztársaságot megteremteni. Ne ismerjenek megállást,- haladjanak az igaz utón tovább és ha valaki e nemes munkájukban nemtelen módon fel akarná tartóztatni, hivják segítségül az elszánt proletár hadsereget és az elfogja söpörni őket az útból úgy, mint az orkán a falevelet. Üdvözöljük Magyarország harmadik megalapítóját., Károlyi Mihály köztársasági elnököt, üdvözöljük azt a férfit, aki egyenesen a szivünkhöz van nőve, Böhm elvtárs, hadügyminiszter urat és üdvözöljük e nagy ügy hatalmas munkását, Nagy Vince belügyminiszter urat! Ft síült csend, izgatott várakozás fogadta az előtérbe lépő Károlyi Mihályt, aki a hozzá intézett üdvözlő szavakra a következő beszédben válaszolt: Katonák, polgárok, munkások ! R.-góta vágyóit ;m ide jöan5, hogy megköszönjem a kitartást azoknak, akik itt őrt állanak. Sajn'os, a székely katonák nem a szé- kely havasokon állanak, hanem itt, a magyar róna kapujánál. Az, hogy itt állanak őrt, bizonyítja, hogy a székelység és a székely hadosztály nemcsak a székely földet akarja visszaadni Magyarországnak, nemcsak biztosítani akarja, hogy a magyarok és a székelyek majd összeölel'sq^zenek a szabadság napján, hanem, hogy m'gvédjék az egész Magyarországot. Ezt az önfeláldozásukat Migyarorázag soha sem fogja elfelejteni, hogy a háború öt3 keserű esztendeje után a székely katonák nem mentek vissza családi- tűzhelyükhöz, hanem a há ború minden nyomorúsága után volt annyi bátorságuk és elki erejük, hogy ismét sorompóba álljanak az egész ország ügyéért. . Amilyen szomo;u, hogy a háború ilyen siralmasan végződött, annyira felemelő az a tudat, hogy amikor igazán a magyar ügyéri kell küzdeni, akkor kettőzöd energiával itt állnak a székely katonák. Örülök, hogy egyesítve látom itt az egész Magyarországot és meghazudtolva azt a visszavonást, amelyet sötét kezek és sötét elmééi: akarnak a magyarság soraiban feltámasztani. A visszavonásnak helye nin csen, a hazafiakat nem lehet osztályok szerint csoportosítani. Minden osztálynak Magyarorszag minden polgárának és min den munkásának csak egy gondolata van megmenteni a hazát és azokat a szociális intézményeket, amelyeket a nép akaratával teremtettünk meg. Ezért egyesülnünk kell és egyesülni is fog MagyÍrországon mindenki, a falunak, a városnak minden poi gáta és munkása. Nem lehet szembeállítani egymással a város dolgozó népét a falu dolgozó népevei. Ezért vagyok boldog, hogy e gyűlésen együttesen látom .a város és a falu » épét amint hogy itt at ante!vényen egyesitv< látom mindazokat, akiknek szive Magyar ötszögért dobog. Ezen zászlóba az első szeget Elnök Ur verte be e mondattsl: „Nem, nem, soha !“ Az utolsót én vertem be a hadosztály nevében azon fogadalommal, hogy azt „sár nem éri, porba nem hull soha!“ A gondolat megelőzte a tettet és szü tetésüknel harmonikusan egybeolvadtak azon hazafias szent érzéstől sugallva, hogy a köztársaság területi integritását s a forradalom vívmányait csorbítani nem engedjük. Ebben a két mondatban határozottság, erő és erős akarat rejlik és kifejezésre jut az államfő és végrehajtó hatalom amaz együttérzése, melyre szent eszményeink és fenséges célunk érdelében szükség van. Mi érezzük és tudjuk, hogy eszményeinket megvalósítanunk, célunkat elérnünk csak úgy lehet, ha ez az eg/üttérzés erőink forrásává mélyül ki s éppen ezért soha, egy pillanatra se téve5szük el szemünk elől együvé tartozásunknak, egymásra utaltsá gunkr-ak ezt a fenséges szimbólumát. Minden erőnkkel támogatni akarjuk és fogjuk az ifjú köztársaság szent érdekeit, de kérjük Elnök Urat, hogy bizalmával és jóindulatú megértésével segítsen nekünk ebben a törekvésünkben, meri Magyarország csak úgy maradhat fent és lehet olyan hatalmassá, hogy rajta még a pokol kapui sem vehetnek diudalmaí. A hatalmas Deák-teret betöltötte az ezredes szavait követő harsány éljenzés. Utána Bélteky Lajos a Károlyi-párt nevében szólott: — Szatmár város közönsége a forradalom legelső napjaiban a köztársasági es^me mellé állott. Ezen a nagy téren ezer meg ezer ember tette le az esküt a nép- köztársaságra. A polgárok és munkások megalakították a Nemzeli Tanácsot, a munkás és katonatanácsot és a forradalmi pártok együttműködve megóvták a város rendjét. Utal arra, hogy a hivatalok, egyesületek és testületek csatlakoztak a N.mzeii Tanácshoz és Szatmár város hatóságai, egyesületei, testületéi, a szatmári és szaímárvármegyei függetlenség -nevében üdvözli a város vendégeit. Majd dr. Tanódy Endre a radikális párt nevében a kővetkező kerek, formás, 1 átgondolt beszédben üdvözölte a köztársaság elnökét: — Úgy érezzük Elnök Ur, hogy mióta e város földjére lépett, közvetlen közelből árad felénk a jelenkor magyar történelmének egész komor fennsége, úgy érezzük, maga a történelem jár közöttünk, Ennek a i korszaknak egész lelke egy névben sűrű södik össz . Volt a történelemnek egy fe- jezéte, amelynek az volt a címe, hogy Ráköczy Ferencz, egy másik fejezetnek cime volt Kossuth Lajos, a mai kor történelmi fejezetének cime Károlyi Mihály. Ebben a fejezetben Elnök Ur a legjobb hazafiakat a legjobb demokratákkal egyesítette, egyiknek kezét a másikéba tette, : hogy a iörténelmi múlt jogán és a derengő, uj szociális világrend szabadságjogán együtt küzdjünk az ellen, hogy megsemmisítsenek. Elnök Urnák ebben a politikájában az egész radikális világnézet érvényesül és ezért minket éltől a politikától renki és j semmi el nem szakiihat. E radikális > világnézetből hirdettük mi, hogy egy nép sem élhet számüzöttként a saját földjén, de most ezt elsősorban a { magyarság részére követeljük. Eljöttünk ezt ide elmondani a város ; népével együtt, hogy kisugározzuk ezernyi ; és ezernyi alom eíektrikus erejét, hogy ez i zel az erővel mondhassa Elnök Ur, ha a népek tanácsában szól, hogy a magyar i népet lelhet kivégezni, de nem lehet elte- ; metni. Ez a föld nem borul reánk, mi borulunk e földre és hűséget esküszünk neki, : hűséget nyelvének és intézményeinek, ame- ; lyek most egy uj demokrácia eszközei lettek, i amelyeket most akarunk bekapcsolni a nemzetközi demokrácia világhálózatába. Mi bízunk benne, hogy ezek az eszmék mentik meg az országot, de tudjuk, hogy az erőszak ellen meg fogja vedeni a fegyver jogos Ön i védelme is, ha kell. / Hat Urániában ma. kedden este 5 órától, TOLSTOI LEÓ világhírű regénye filmen, Varsányi Irén. Emil és Ke rtész Dezső bámulatos művészi alakításával
