Szamos, 1919. február (51. évfolyam, 28-51. szám)
1919-02-02 / 29. szám
(1919. február 2:1 29. szám.) 3. oldal. lenül megcsufolt prófétái. A gyűlölködés és ellenségeskedés sötét palástját mi dobtuk el leghamarabb és a világbékét megte remié szeretet legelőször a mi szivünket járta át, a mi érzéseinket nemesítette meg, a mi harcos kezeinket varázsolta át békejobbá Szinte megdöbbentő ennek a maroknyi népnek csodás fensége, hiszen ma az emberi történelem legsötétebb korszakában önmagát akarja elégetni csupán csak azért, hogy világosságot gyújtson a többi nemzetek számára. Igen, igen csak nekünk volt bátorságunk ahoz, hogy felgyújtsuk a szeretet máglyáit s mikor a gyűlöletnek és ellenségeskedésnek minden átkos érzéseit felégettük, nemzeti büszkeségünk legdrágább kincseit raktuk azokra, mindenünket odaszántuk, iiogy bőkezűségünkkel boldoggá és megelégedetté legyük ennek a földnek minden gyermekét. Haj! de addig, amig mi a testvériség nevében így cselekedtünk, szomszédaink és álnok testvéreink felkeltek ellenünk, az ajándékozás napjain megirigyelték gazdaságunkat és ma mindent elkívánnak tőlünk, aminek értéke van. Mint latrokra és gonosztevőkre, úgy törtek törlek reánk. Hajlékainkból kiüldöztek, jogainktól megfosztottak, legjobbjaink fejére vérdijat j fűztek ki, sorainkat cselszövéssel bontogatják s tőlünk idegeu eszmékkel a nemzeti egyetértést már úgy felforgatták, hogy eb ben az országban, melyért őseink ezer esztendőn keresztül hullattak vért, köny és verejtékcseppeket, legkevesebb becsülete a magyarérzésii magyarnak van. Csoda e hát, hogy ma minden igaz magyar könnybelá- badt szemekkel néz a jövőbe? Csoda-e, ha kezünk . ököibeszorul s néma fájdalmunkban olyan zászló alá sorakozunk, melyre az van felírva; „győzelem“ vagy i „halál?“ Igen tisztelt ünneplő közönség! Ked- i vés Testvéreim! Elkeseredéssel és honfiúi j bánaílal még egyetlen nemzetet sem men- ‘ tettek meg soha! Ezt az igazságot értettük: j meg akkor, midőn szervezkedni kezdettünk. ; A tétlenkedő bánat és méltatlankodó ke- sergés helyét szivünkben a harcrakész fájdalom, a halálra elszántság és elégtételt kereső öntudat töltötte be. Tömörültünk ' azért, hogy földünket és jogainkat életünkkel és vérünkkel mentsük meg, ha kell Eljöttünk hazulról, ott hagytuk mindenünket, csak a szivünket, ezt a hazájáért dobogó, nemzeti eszményekért égő székely szivet hoztuk el csupán. Mindenünktől megfosztottak, mindenünket elvették, de a szivünk még mindig a régi maradt. És ma, mikor a jog és igazság nevében kibontott zászlónkat ünnepélyes kereíek között avatjuk fel, egyetlen és utolsó kincsünkéi, ezt a büszke, féltékeny és fájdalmában is lelkesen dobogó szivet akarjuk megmutatni az egész világnak. Hadd lássa meg minden ellenség és minden barát, hogy amig keblünkben ez a szív dobog, addig Magyar- országot feldarabolni és megsemmisíteni soha sem lehet! Igen tisztelt ünneplő közönség, Székely Testvéreim ! Ezt a hitet szimbolizálja a most felavatandó zászló is, melynek mostantól kezdve a székely nemzet öntudatáról, lángoló hazaszeretetéről és önfeláldozó készségéről kell beszélnie. Ez a zászló van hivatva aira, hogy a székelység ősrégi er é- nyeit, eszményeinek szentségéi és éietjogát olyan, erővel hirdesse mindenki előtt, hogy megszégyenüljön előtte minden becstelenség és megnövekedjék minden jóakarat. Zászlónk külsőleg azt is kifejezi, hogy mi a magyarsággal együtt érzünk, hogy a ma gyarság fájdalma a mi fájdalmunk, a magyarság öröme, sorsa egyúttal a rni örömünk és a mi sorsunk is. Azokat a sziveket, melyekért apáink annyit szenvedtek, mi tiszteletben (ártjuk, büszkén hordozzuk és minden szennytől, minden támadástól megvédjük. Mi ragaszkodunk az ősök szent hagyományaihoz és kérve kérünk minden magyar embert, bogy kegyeletünkben támo gasson, segítsen bennünket. Ezzel szemben ígérjük, hogy minden igaz magyar ügyet SZAMOS hűséggel szolgálunk, lelkűnkön viselünk, minden érzésünkkel, gondolatunkkal tettünkéi bizonyságot teszünk arról, hogy nem fajult el még a székely vér. Minden, kis csöppje drága gyöngyöt ér! Az isten minket úgy segítsen! Amen. Egeket verő, hatalmas éljenzés követte a beszédet, amely után Benkő József apát- kanonok, plébános és BéltekyeLajos ref. lelkész teljes egyházi ornátusban léplek a pódiumra és megáldották a zászlót, amely melleit a szertartás alatt kivont karddal állott vigyázz ban Nagy Pál ezredes daliás alakja. Majd Ugrón Gábor volt belügyminiszter adta át a székelyeknek és Szatmár város közönségének otthonról hozott üd vözielét. Lelkesítő, tyuzditó szavakkal szólott a székely katonákhoz arról a helyzetről, ahonnan pár évtized előtt megboldogult, nagynevű atyja hirdette Özatmárnak az igét. A gyönyörű beszédből a következő részeket sikerült feljegyeznünk: — Ébred már a nemzet, mondotia, ti fogjátok felrázni tunyaságából, ti székely katonák, a mi reménységünk, az egész ország reménysége, Keletről jön a fény, keletről fog jönni a megváltás, Ha Erdélynek vége, vége Magyarországnak is. Várjuk az igazságot! Hiába nem ontunk vért, de ha megcsalnak, jaj lesz az egész világnak! Esküszünk, hogy szivünk, lelkünk, agyunk, karunk és öklünk munkájával csak egy célt szolgálunk: hazánk feltámadását! Vezessen benneteket az a háromszinü lobogó, apáitok lobogója. Én nem mondom nektek, hogy előre székelyek, előre mentek ti úgyis, székely honfiak ! A Deák-tér emelefes palotái sokszorosan visszahangozták a beszédet követő zugó éljenzést, amelynek előliével Nagy - György buzdító szavai hangzottak fel. Vér lázitó szavakkal beszélt a románok által a megszállott területeken elkövetett kegyet- j lenkedésekről. Oláh bocskorosok véresre I botozzák a székely anyák szent testét, ártatlan gyermekeket koncolnak fel a nem zetiszinü kokárda viseléséért, mondotta a köztársaság apostola, de mi tűrjük és vár juk a békekonferencia döntését, Nem székely ember az, aki nyugodtan tud aludni, pihenni, amig a székely föld nem szabad. Lelkünk keserű dacával, visszafolytotf indulatával nem nyugszunk addig, amig "a székelyek hazája fel nem szabadul. Ezután a zászlószögek bevetése következeit. Elsőnek gr. Károlyi Mihály köztársa sági elnök és Berinkey Dénes miniszterei nők nevében Kossaczky László kormánybiztos verte a zászló nyelébe a szögeket, az előbbi nevében „Nem, nem, soha I“ jelszóval a miniszterelnök nevében „Munka, rend, béke“, végül dr. Nagy Vince belügyminiszter nevében „Magyarország volt, Magyarország lesz jeligével. Szlávy Dezsőné a zászióanyák: gr. Károlyi Miháiyné, Berinkey Dénesné, Ugrón Gáborné és Földes Gáborné, továbbá a kolozsvári Nőegylet és a szatmári Jótékony Nőegylet nevében helyezte el a zász- lószegeket. Bartha Albert, volt hadügyminiszter^ budapesti székely Nemzeti Tanács fíépvi seletében vert szeget a zá l ó nyelébe ez zel a jeligével: Amig él egy székely, az magasan fogja hordani ezt a zászlót és addig nem halt meg Magyarország. Bélteky Lajos, a szatmári Nemzeti Tanács, Nyárády László a szatmári székely Nemzeti Tanács, rugonfalvi dr. Kiss István a debreceni székely Nemzeti Tanács, dr. Lénárd István h. polgánnesfer Szatmár régi kuruc város, Kratochwill ezredes Erdély katonai parancsnoksága, Szakáll ezredes a székely hadosztály, Nagy Pií ezredes a székely dandárparaifCsiioksára, Veres fő hadnagy a székely irányitó különítmény nevében, majd az egyes zászlóaljak megbL zottai a legénység nevében vertek szegeke a zászlóba. A sort Nagy György fejezte be, aki a köztársasági tanácsok nevében e szavakkal ütötte be a szeget: Halál a királyokra, éljen a köztársaság! Ezután Ugrón Gábor lelkes szavakkal adta át a zászlót Nagy Pál ezredesnek, aki lélekemelő beszéd kíséretében vette azt át. Az ünnepséget a katonaság eskütétele járta be. A szskely fiuk lelkesen mondták Gyárfás százados után a következő szövegű esküt: \ Mi székely katonák ünnepélyesen esküszünk, hogy a Magyar Köztársasághoz és alkotmányához és székely szülő hazánkhoz hűek leszünk, teljes függetlenségét megvédjük, a köztársasági kormánynak é3 az általa kinevezett minden elöljárónknak-és feljebbvalóknak engedel meskedünk, azokat tiszteletben tartjuk és védelmezzük, rendeleieiket és parancsaikat minden szolgálatban és minden körülmények között teljesítjük, alárendeltjeink minden ügyét szivünkön hordjuk, róluk gondoskodunk és minden erőnkkel a Magyar Köztársaság és abban a székely szülőhaza javát, szabadságát és haladását fogjuk szolgálni. Végül a székely Nemzeti Tanács eskütétele következett, amelynek befejeztével a gyülekezet elénekelte a hymnuszt, majd a zászlótartó a székesegyház előtt állott fel az uj zászlóval, amely előtt a katonaság diszmenetben tisztelegve vonult el. Délben szükebb körű ebéd volt a Pannónia kis termében, amelynek során számos felköszöntő hangzott el. Este a Pannóniában cabajret volt, a melyről legközelebbi számunkban referálunk. A cabaret után tánc volt. Rémuralom Kőrösmezőn Akasztanak, rabolnak, fosztogatnak az ukrán rablók. — Elhurcolt kőrösmezői polgárok és hivatalnokok-- A Szamos eredeti tudósítása. — Msziget, febr. 1. Mikor Máramarosszigeten az ukrán expedíciót a megszálló román katonaság széívnrte és elfogta, Kőrösmezőről is kitakarodtak a fosztogatók. Január 20-án éjjel 1 órakor a velük szökött Klocsurek István volt 85 ös zászlós vezetése alatt azonban mintegy 30-an újból bevonultak a községbe s a hozzájuk csatlakozott kevés számú rnténnel együtt megkezdték a rémuralmat. Elfogták és felakasztották Reparuk István rk. vallásu szakasz vezetőt, Reparuk György kőrösmezői gazdálkodó fiát és egy eddig még ismeretlen nevű kőrösmezői rutén fiút. Halálra ítéltek egy izraelita őrmestert is, de ennek az ítéletnek a végrehajtását felfüggesztették addig, amig egy tiszt is érkezik Galíciából, aki az ítéletet megerősíti. Tusiul vitték el Kolomeába Kacsóh András tőerdőmérnoköt, Török Béla községi jegyzőt, Csuha Péter segédjegyzőt, Zsuska József erdőőri, Grabovszky Lipói. községi írnokot és Somogyi állomásfőnököt. Utóbbit a családja szemeláttára rettenetesen el is verték Elfogták még Mandics János rk. plébánost. Bacsinszky Islván gk. ieíkészt, Láza Tivadar gyógyszerészt és Kollár állomás- fetvigyázol is, de ezeket később szabadon bocsátották. A szintén letartóztatott Visauer József községi bíró és Bari János erdőőr pedig megszöktek, A fosztogató rablóbandának Klocsutck István és Iványuk Demeter másodbiró a
