Szamos, 1919. február (51. évfolyam, 28-51. szám)

1919-02-16 / 41. szám

2. oldal, (1919. február lő., 41. szám.) Ti öltetek meg a ti öt éves háború­tokkal ! Rabolni, gyilkolni küldöttetek mil­liókat, határainkat elzártátok, termelésünket lefokoztátok, idegen hadtápterüleíeken be­raktároztátok. Ha győztetek, elpocsékoltá­tok, ha futottatok, föigyujtottátok értékein­ket, anyagkészleteinket tönkretettéíek és ez­zel szegénységbe, nyomorba döntöttétek az egész országot, százezreket legyilkoltatok, akik ott feküsznek jeltelen sírokban a litván mocsarakban, a doberdói sziklaüregekben, a szerb agyagban és az albán hegyek kö­zött. Tömegsírokba dobáltátok őket, mint kifújt tojáshéjakat, a szemétdombra az ifjú j életet, mely valakinek otthon mindene volt, nektek csak elhasznált emberanyag, mihelyt a hulla nem érték többé. Mit törődtetek vele, mennyi lesz közülünk munkaképte­lenné, koldussá és nyomorékká! Egy ne­gyedmillió rokkant, négyszázezer özvegy, hét-nyolcszázer árva siratja összetört éle­tét! Nemzetünk virágát és legértékesebb munkaerejét pusztítottátok el kegyetlenül! A pártok szövetsége. A népjogban újjászületett Magyaror­szágot meg fogjuk védeni minden erővel, az erőszakkal szemben, amely titokban szervezkedik és fenyeget, szemben a csábí­tással, amely vesztegetni kész. • Ezért akarjuk fenntartani a forradalom füzében összekovácsolt néperőt: a pártok szövetségét. Megbízható szakemberek állja­nak a vezetés élére, hadd érvényesüljön szabadon a tehetségek versenyében a de­mokrácia tiszta rostája. Nem programmok — emberek kellenek! A pártválságnak is az volt az oka, hogy nem tűrhettük, hogy a Károlyi-párt legyen a vizözönben fuldokló régi világnak mentő bárkája. Nem tűrhettük, hogy kon­junkturális politikusok lejárassák a Károlyi­párt tekintélyét. Egységes homogén alaku­lására törekedtünk, amelyben nem leszntk többé úgynevezett „árnyalatok.“ Nem igaz, hogy a régi függetlenségi pártot kívántuk szétrobbanlani, csak a Mária Valéria-ut- cai pártkör választmányát, a bukott rend­szer hajótöröttjeinek és a növendék politi­kusoknak társalgóját, amelyben felelősség nélküli kültagok többsége szavazta le a Károlyi-pártot. A kiválás folytán tehát nem a Károlyi-párt szakadt ketté. Ma is együtt vannak progresszivisták és radikáüsták mindnyájan, csak a grófjait vesztette el a párt, de a demokráciát nem. Polgár és munkás között ne építsünk újabb válasz­falakat. A polgári társadalomnak jobban kell szociálízálódnia, a munkásosztálynak pedig polgáriasodnia. Nyelvünkben, közművelődésünkben, irodalmunkban és művészetünkben ápolni és művelni kívánja a Károlyi-párt a nemzeti jelleget. A közoktatás terén jelszava ne az iskolának, hanem az életnek tanítsunk, ne a vérmezők dicsőségével lelkesítsük őket, ~ hanem az értelmi és erkölcsi haladás fen­séges diadalaival. A történelmi anyag be­osztását ne hülye királyok kerül csoporto- * sitsák, akik milliókat gyilkoltak halomra egy-egy arany abroncsért, hanem a lángel­méknek, feltalálóknak, nagyszivü emberba­rátoknak kuíturhatásaihoz kössük. Békés megegyezés a munkásokkal. A Károlyi-párt becsületes osztályos egyezségét akar kötni a munkástestvérekkel- Óva int tehát minden polgári pártot, hogy békés magé gyezés helyett ne provokáljon arcot és erőszakot, ne üljön föl a reak­SZAMOS ciós nagy uiakoak és a pénzért reszkető plutokratáknak, akik ha pecsenyéjükre kifa­csarták őket, félrelökik, mint a citromhéját a szemétdombra. Elinalnak a pénzük után és kiszöknek a külföldre, de a lépcsők, amelyeken újra föl akartak mászni a hata­lomhoz, itt maradtak besározva. Észre sem veszik, hogyan csúsznak bele a reakcióba- A lejtőn nincs megállás. Mihelyt alkudoz­nak és paktálnak a királyság zsoldosaival! már elárulták a köztársaságot. A régi magyar társadalom két osz­tályra. bomlott: a dolgozókra és ingyen­élőkre. Unott bőség egyfelől, a másiknak meg betegségében is alig jutott egy kis me­leg leves. A magántulajdon. A magántulajdonnak hive a Károlyi­párt, de nem tartja szentségnek, amelyhez nyúlni átok és szentségtörés. A magántu­lajdonnak is vannak korlátái: a közérdek, amelynél fogva nem a tömegnek kell egye­sekhez alkalmazkodniok. Hol volt a tulajdon szentsége, mikor lovát, kocsiját, terményeit elrekvhálták a né1 > tői és a harctéren küzdő katonák csa-- ládjainak szájából kivették a falatot ? Hát csak akkor szabadpréda a magántulajdon, mikor vele embermilliókat pusztítunk? És rögtön mindjárt szentséggé lesz, mihelyt a magántulajdon érintésével népmilliókat aka­runk boldogítani? Nem. bántjuk a tulajdon elvét, amely a vagyon szerzésének és a termelő mun­kának sarkantyúja, de igazságosabbá ará­nyosabbá akarjuk tenni a vagyon és jöve­delem eloszlását. A nagy vagyoni ellentétek és jövedel­mek kiegyenlítését épen a magánvagyon elvének érdekében tartják szükségesnek. Úgy hisszük, hogy minél több embernek lesz saját magánvagyona, annál szilárdabb alapokon fog nyugodni a magánvagyon rendszer is. Jogunk van kutatni a nagy va­gyonok származását és eredetét. Jogos' örö- kös-e vagy csak törvénytelen gyermek, amely rögtön elpirul, mihelyt a származását feszegetik. Lehetetlenné akarjuk tenni, hogy mun­kabíró emberek munkanélkül ezután is jó­létben élhessenek. Éppen ezért a vagyonadónál és álta­lában egész adórendszerünknél a lehetősé­gig kímélni akarjuk a rendes polgári va­gyont és jövedelmet. Fentartjuk és ha kell, emeljük a lét­minimumot, de fokozatos kulcsot kívánunk érvényesíteni a nagytőke és a nagybiriok megterhelésénél. A vagyonadóban és főleg a hadinyereségadóban megvalósítjuk a va­lódi progresszivüás adóformáit. Kívánjuk az örökségi adók fokozatos megteremtését és a legszegényebb osztályra nehezedő igazságtalan fogyasztási adók megszüntetését. A falu és a város népe értse meg egy­mást. Ne engedjék magukat kizsákmányolni, hanem minden dolgozó népe az országnak együtt munkálkodjék az uj népköztársaság megszilárdításában. Ezért a kisgazdák jo­gos érdekeinek képviseletére külön minisz teriumot állítottunk föl a földmivelésügyi ■ tárca körében. Étére helyezték Szabó 1st- i vánt, az egyszerű robotos munkást, aki nehéz munkájával néhány hold földet szer­zett magának és ma Magyarországnak egyik j minisztere. j Az ipari munkások és kereskedők ér­dekeit pedig Garami Ernő képviseli, aki j vérükből való vér, csőn jukból való csont. Böhm Vilmos, az egyszerű villanysze­relő munkás, ma Magyarország hadügymi­nisztere. Peidl Gyula, a nyomdász-segéd ma nem ólombetűket, hanem béna, nyomorék rokkantakat sorakoztat, mint népjóléti mi­niszter, hogy könnyeiket letörölje. Íme, ez a köztársaság! Ez a munka megbecsülésének szelleme! Károlyi Mihály látta be a legelőször a szoros kapcsolódás szükségességét, a dol­gozó Magyarország egyesítését. Ezeken akart segíteni és mindenki elhitte neki, hogy őszintén akar. Miért ? Mert birlokrejormunk tervezete gazda­sági rendszerünket gyökereiben fogja át­alakítani. Elsősorban is a nagybirtokosok­tól követel áldozatot és Károlyi, aki negy­venezer hold ura Hevesben, a magyar fel­föld Kánaánjában, ezt szívesen felajánlotta. Ezzel beleírta nevét a történelembe. Ő az első magyar főur, aki nemcsak nagybirto­kos, hanem igazi szociális politikus volt. A kisbirtokok felállításával legelőszer is a maga zsebébe nyúlt: parádi uradal­mában kezdték meg a birtokoizíást. Ő csak adott és nem kapott. .Lemondások és áldoz tok árán küzdött önzetlenül eszméinek győzelméért. A szocialisták. Ezt méltányolták a szocialisták is. Nem küzdöttek-e velünk együtt Erdélyben az általános munkaszünet nyomásával a román kegyetlenségekkel szemben ? Ugyanezt teszik most a cseh uralom­mal Szervezik ott fönn a gazdasági ellen­állást s mig a hatalmas főurak és püspö­kök a cseh-szlovák zászló előtt hajlonga- nak és behódolnak hüségesküvel, addig a munkásosztály, akiket ők hazátlan bitan­goknak neveztek, összeszorított ajakkal és ökölbe szorult kézzel sztrájkol. A diadalittas nagyhatalmak a legyő­zött Magyarországnak még a panaszait sem hallgatták meg. Nem egyezkedni, rendel­kezni akartak velünk. Határainkat eltorla­szolták, erkölcsi ‘vesztegzárral a polgári társadalom minden kopogtatása előtt csak a szociálisták nemzetközi szervezete oson­hatott be a mellékkapun, hogy a munká­sok világgyülésén, Bernben a magyarnem­zet területi épségét a humanizmus védő­pajzsa alá helyezze. Hazánk integritását ma egyedül a szocialista világszövetség vé­delmezi ott hatályosan a belga Huysmans, a holland Troelstra, a francia Longuet együtt tiltakoznak a magyar Bucbiogerrel és Bíróval a legyőzöttek elnyomása és or­száguk megcsonkitása ellen. A magyar kormány nevében pedig a. szocialista A«/»// harcol érettünk. A szocializmus lett a néma magyar gyásznak érces világharsonája. A területi integritás nálunk nem csu­pán cégér újabb pártalakuláshoz, de bátor hitvallás az igazi nemzeti érzés mellett. A Károlyi-párt nyíltan bevallja, hogy hazánk épsége és történelmi hatá­rainknak biztosifása nem tőlünk függ egye­dül. Sorsunk a győző hatalmak kezében van. Egy ország területi épségét kétfélekép mentheti meg: vagy a saját erejével, vagy nemzetközi megegyezéssel. Fegyverrel vagy békekötéssel. A Károlyi-párt ez utóbbit választotta, mert az előbbihez nincs elég erőnk. A hadsereg szétbomlása.-Támadják a kormányt, miért engedte szétzülleni a hadsereget, miért nem verte ki fegyvefes erővel a zsebrákokat? . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom