Szamos, 1918. december (50. évfolyam, 286-310. szám)

1918-12-13 / 296. szám

ötvenedik évfolyam. 296 Ésám. E.ÖH2ETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKÉN: by érre 48 K —f. 24 K—f. —wegÜ^-f. WFZ- r7> Hirdetési (fi jak előre fizetendők. Egyes szám ára 20 fillér. Pályaudvarokon 30 fillér. SZERKESZTŐSÉG Politikai naoilao. es KIADÓHIVATAL: Eötvös-utca 4. Telefon-számok: Szerkesztőség . 373 Kiadóhivatal . . 414 Fel. szerkesztő lakása .... 358 SZATMÁRNÉMETI, 1918. Felelős szerkesztő: Dénes Sándor. Szerkesztő: Dr. Burger Dezső. PÉNTEK, DEC. 13. A közbiztonság és a csendőrség Amikor Ozory István rendőrfőka­pitány elfoglalta hivatalát, első teen­dője az volt, hogy megindítsa a moz­galmat a rendőrség nagyarányú újjá­szervezése és ennek kapcsán a város és a csendőrség közötti szerződés felbontására. Az utóbbi eszmének magunk is hívei voltunk, mert úgy gondoltuk, hogy ha Szatmárnak jól szervezett és alaposan képzett rendőrsége van, ak­kor fölösleges az, hogy a csendőrség, egy külön katonai fennhatóság alá tartozó szervezet, működjék a közbiz­tonság fenntartásában. Azóta a főkapitány programmja megvalósult. A szatmári rendőrség gavallérosan újjá van szervezve, rend­őrlegénység van, quantum satis, a csendőrság megszüntette szolgálatát, őrszemeit bevonta és amint lebonyo­lítja a kezei között folyamatban levő nyomozási ügyeket, elhagyja a várost. Szóval a csendőrség már nem teljesít szolgálatot Szatmáron és a köz- i rend és közbiztonság fenntartása egy j teljesen uj, a téren még tapasztala- 1 tokkal alig biró rendőrlegénységre van i bizva. Már pedig a nyomozások lefoly- j tatásánál a rutin, tapasztalat, a helyi j ösmeret olyan elengedhetetlen kellé- j kék, amelyek nélkül eredményt elérni nerfr lehet. így aztán Szatmár város közbiz­tonsága ma tisztán és kizárólag a tol- J vajok, betörők jóindulatára van rá- | utalva. I Ennek az eredménye pedig az, 1 hogy a város bünkrónikájának legu- I tóbbi lapjai gyors egymásutánban öt betörésről számolnak be. A betörések közül négy a Deák­téren történt és hármat fényes délben követtek el. A rendőrség a tetteseket egy esetben sem zavarta meg mun­kájukban, a nyomozás pedig ugyan­csak minden esetben eredménytelen volt. Sem a tetteseknek, sem a rab­lóit holmiknak nem tudtak nyomára jutná. A rendőrlegénységet nem hibáz­tatjuk. Uj emberek ezen a téren, akik­nek még igen sokat kell tanulniok, tapasztalniok, amig ügyes nyomozó közegekké válhatnak. A jó rendőrnek a praxis az iskolája és nem az egyen­ruha. De különösen nem lehet sok teljesítményt kívánni Szatmár ez idő szerinti rendőrlegénységétől, amelynek egységét, figyelmét, munkaképességét belső viszályok zavarják. De vétkes könnyelműség ennek az örökös rettegésben élő városnak a közbiztonsága ellen, hogy ilyen körülmények között elengedik Szat- márról a csendőrséget, a manapság egyetlen megbízható, erélyes, fegyel­mezett és hozzáértő rendfentartó kar­hatalmi és nyomozó testületet. Amig az uj rendőrlegénység kel­lőképpen iskolázva, kiképezve, be­gyakorolva és fegyelmezve nincs, ad­dig csak máról-holnapra nem lehet rájuk bizni a közbiztonság és rend fentartását. v És amig ez meg nem történik, addig minden eszközt, közbenjárást meg kellene ragadni arra, hogy a csendőrség itt maradjon és védje a város belső rendjét, amelyhez az is hozzátartozik, hop a polgárság bíz­zék azokban, akik életére, testi és vagyonbiztonságára vigyáznak. i! katonaság tüntetése Bariba hadügyminiszter ellen Budapest, dec. 12. A főváros helyőrsége több rendbeli gyüiés után elhatározta, hogy felvonulnak a hadügyminisztérium palotája elé és tüntetni fognak a hadügyminiszter ellen. Követelé­seiket memorándumba foglalva e'juttatták a miniszterelnökhöz Ma reggel az egyes hon­védek, a harminckettesek és más ezredek felfegyverezve menetté alakultak, vörös zászlók alatt, vörös kokárdákkal és két feliratos táblával haladtak, amelynek egyi kére „Éljen Károlyi Mihály!“, másikára „Le a hadügyminiszterrel!“ voltak irva. Az Oktogdntéren a menet megállóit és elénekelték a Hymnuszt és a Szózatot. Nemsokára ide érkeztek a negyvenes ágyús-» ezred ezer főnyi katonái, több ágyúval majd megindult a menet a várba. A Szent- györgytérre érve, Károlyi a katonák közé vegyült, megkérdezte őket, hogyan vannak megelégedve laktanyáikkal, szolgálatukkal, élelmezésükkel. Nemsokára azután a kato­nák rendben felállottak, majd küldöí'séget menesztettek a miniszterelnökhöz, akinek átnyújtották a memorándumot, a melyben hét pontban követelik: Bariba hadügy­miniszter azonnali lemondását és polgári hadügyminiszter kinevezését, akinek sze­mélye garancia lenne, hogy az uj hadsere­get demokratikus alapon az egész ország­ban megteremteni tudja; kívánják a had­ügyminisztérium legsürgősebb reorganizá­lását, a háborús uszitóknak a hadügy­minisztériumból haladéktalan elbocsátását a katonatanácsról és bizalmi férfiakról kia­dott hadügyminiszteri rendelet becsületes végrehajtását, mindenféle tiszti csapatok azonnali feloszlatását és azt, hogy a le­génység maga választhassa meg a tiszti­karból parancsnokait és teheíséges legény­ségi katonák lisztekké emelkedhesssenek; a laktanyáknak sürgősen lakhatóvá tételét, a legénység kifogástalan élelmezését. A memorandumot átnyújtó Moor Pál kijelentette, hogy a helyőrség csapatai ren­delkezésére állanak a miniszterelnöknek, kifogásolják, hogy Bartha titkos rendeleteket adott ki, amelyekben a helyőrség létszáma csökkentését rendeli el, ezért a legnagyobb bizalmatlansággal vannak a hadügyminisz­ter iránt. A memorándum átnyujtása után Ká­rolyi szólott a küldöttséghez. Bármilyen demokrata, liberális vagy szocialisztikus legyen a kormány, — mondotta — kato­naságra szükség van. Karhatalom nélkül rendet fenntartani lehetetlen. Kijelentem, hogy titkos rendeletekről, amelyeket a me­morandum emlit, nem volt tudomásom. Tudom, hogy a hadsereg megszervezése nem elég gyorsan halad. Nem állítom, hogy ezért egyedül Bartha hadügyminiszter felelős. Meg fogják érteni, hogy miniszter­kollegámnak cselekedeteit önök előtt- nem tehetem bírálat tárgyává, de ha vannak kifogások, szóba fogom nála hozni. Any- nyit mondhatok, hogy ő a legszorgalma­sabb minisztertársaim közé tartozik. A legrövidebb időn belül, legfeljebb 4-6 hét alatt kiírjuk a választásokat, kérem önö­ket, hogy legyünk egyek a küzdelémben, hogy szent szabad hazánkat megvédel­mezzük. Lelkes éljenzés fogadta a miniszterel­nök szavait, aki ezután az erkélyre lépett és a téren felállott katonasághoz is megis­mételte fenti szavait. Tomboló lelkesedéssel fogadták a ka­tonák Károlyi szavait. Ezután Nagy Vince államtitkár beszélt a katonákhoz, majd Pogány József katona­tanácsi elnök mondott beszédet. A helyzet Németországban Berlin, dec. 12. Az Eber-kormány helyzete egyre vál­ságosabb. Órák kérdése, hogy az ántánt rövid lejáratú ultimátumot intéz hozzájuk, követelve a munkás- és katonatanács fel­oszlatását. Clémenceauék és Lloyd Georgék tudják, hogy csak most kezdődik igazán az élethalálharc, vagy leverik a szociáliz- must és a forradalmat Németországban, vagy őket veri le forradalommal a német kormány. Az ellentétek egyre súlyosodnak. Lapunk mai száma 4 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom