Szamos, 1918. november (50. évfolyam, 262-285. szám)

1918-11-27 / 282. szám

(1918. november 27., 282, szám.) SZAMOS 3. óidat áldást hozó gyümölcsfájának mielőbbi mé- lyen való elültetésében. Ez idő szerint kb. 30 milliárdnyi bank­jegy van a volt osztrák-magyar monarchia területén kibocsátva. Ez egy oly szám, amelynek minden körülmények közt feltét­lenül kényelmesen fedezni kell a forgalmi és fizetési igényeket. Ezen 30 milliárdnyi bankjegyből kb. 22 milliárd az osztrák tar­tományok függő adósságát és csak mintegy 7—8 milliárd képezi a magyar állam függő adósságát. Tisztán látszik ebből, hogy füg­getlenségünk zavartalan élvezése után rövi­desen módunkban lesz ezen függő adóssá­got kiegyenlíteni, amely szempontból igen lényeges és minden hazafi előtt szem előtt tartandó feladat áz, hogy a teljes különvá lás pillanatáig több bankjegyet ne hozzunk Magyarországon forgalomba, mert ezáltal nemcsak az itt most meglevőnek, hanem a majdan kibocsátandó magyar nemzeti bank jegyeinek bonitását is rontjuk. Az Osztrák-Magyar Bank műszaki sze­mélyzetének egyrésze már napok óta Buda­pestre köllözött és ott a magyar állami nyomdában már állítják elő a bankjegyhiány megszüntetésére forgalomba hozandó uj papírpénzt.. Amennyiben pedig a belső állapotok konszolidálása és a magyar nemzet függet­lenségének az ellenséges hatalmak által való elismerése is több mint bizonyos, egyáltalán semmi indok által nem magyarázható meg a papírpénznek a forgalomból való vissza­tartása. Sehol nincsen a pénz oly bizony­talan és rossz helyen, mint otthon. Semmi módon nem játszik oly káros szerepet a pénz, mintha a forgalomból kivonatik és elrejtetik. Semmi magyarázat és mentegetőd- zés nem igazolja azt, aki ilyen időben a hazának közgazdasági és hitéletében nél­külözhetetlen pénzt önző módon otthon el­rejti, vagy pláne azzal uzsoráskodni, haza- fiatlan árdrágító üzelmeket folytatni akar. Ismételten és a legnyomatékosabban hangsúlyozom: mindenki csak annyi pénzt tartson magánál, amennyire belátható rövid időn belül elkerülhetetlenül szüksége van* a feleslegest tegye be a takarékpénztárba, fizesse vele tartozását vagy az adóját, avagy ami a mai helyzetben a legtanácsosabb, vegye rajta a jegybank kamatozó pénztár­jegyeit, melyet a postahivatalok, állampénz­tárak készpénz gyanánt kötelesek elfogadni, mert csak ily módon leszünk képesek anya­gilag is megtartani és biztosítani azt, amit d,erék hőseink kivívtak: Magyarország ön­álló függetlenségét. A magyar külügy­minisztériumban — Budapesti munkatársunktól. — Budapest, nov. 26. A királyi várban üres a várta. Nem hallatszik már a hangos Gewehr heraus, ha agy-egy autó befordul a palota udvarába. A hatalmas termekben a munkások serény hada dolgozik, falakat törnek át, uj falakat építenek, telefonokat vezetnek be a szo­bákba. Már nem is látunk lakájokat, vagy ha szembe kerül velünk egy beretvált képű régi udvari ember, annak is nemzetiszinü kokárda van a gomblyukában, rajta e fel­írással : éljen a köztársaság. A magyar külügyminisztérium, a kor­mány legújabb szerve a kabinetiroda he­lyiségét foglalta el. A jobboldali bejáró inellett vannak a Szobák, régi pulituros bú­torokkal és párnázott ajtókkal tele. Innen intézik a külpolitikát. Nem is olyan régen — ma már év­tizedeknek tűnik fel az azóta elmúlt néhány hét — suttogó hangon adtak itt utasításo­kat, ma pedig innen mennek el a világ minden része felé a független népköztársa­ság kiáltványai. Í A külügyminisztérium ma - ég csak égy szobát foglal el. Az első szobában van Bíró Lajos államtitkár helyisége Az államtitkárnak nincs még titkára, az ajtón- állója a miniszterelnökség egyik takarító nője, aki in.dignálódva panaszolja nekem : — Mikor ma reggel bejött a mélió- ságos ur és én köszöntem, hogy jó reggelt méltóságos ur, rám szólt, hogy nem sza­bad öt méltóságos urnák hivni. A minisz­terelnök urat is úgy kell csak szólítanunk, hogy miniszterelnök ur, de a régi tanácsos urak rém szólnak, ha nekik méhóságos urat mondunk . . . Biró Lajos előszobája tele van. Főleg újságírók vannak ilt. Diener-Dénes állam­titkárnál már nagyobb a forgalom. Itt a folyósó is tömve van. Innen csak a fontos ügyben érkezőket* engedi be egy törzsőr­mester a titkár szobájába. Egy fiumei kül­döttség vár bebocsátásra az egyik sarok­ban, az egyik államtitkárnál Ignotus és Miklós Elemér vannak bent, ők holnap indulnak Svájcba. Referensek aktákat szo­rongatnak a hónuk alatt, később bemegy a fiumei deputáció, azután kijönnek, nem so­kára átjön Károlyi miniszterelnök, a fiumei urakat ismét bekéretik, ekkor már hosszabb ideig tart a tanácskozás, amelynek ered­ménye : a fiumeiek ma délután visszamen­nek a kikötővárosba. Jön a törzsőrmester és áhitalosan je­lenti : — A császári japán követség egyik tagja van itt. A titkár mondja : — Bocsássa be ! Bejön egy ur, bredges nadrág van rajta, a titkár franciául szól hozzá, de a japán követség tagja közbevág : — Pardon, én csak magyarul be­szélek. Azt kérdezi, hogy ki most Bernben a japán követ. Ezt neki jobban kellene tudni, mondja a titkár, mire a japán ur kimegy. Közben Bécs jelentkezik, egyik-másik minisztert kapcsolják az államtitkárhoz, uj urak jön­nek, titokzatosan félrevonulnak a sarokba, magyarázzák az idegeneknek : ez lesz a varsói követ, ez az ur megy Berlinbe, amaz Hollandiába indul, ennek itt Angliából van­nak értesülései. Az államtitkát pedig felhozatja az ebédjét és éjfélkor megy csak haza . . . Paál Jób. Somló Bódog nemzetiségi minisz­teri államtitkár lesz. Budapestről jelenti (udósitónk : A 8 Órai Újság arról értesül, hogy Jász! Oszkár kívánságára nemzetiségi államtitkárrá Somló Bódog kolozsvári egye •érni jogbölcseleti tanárt kinevezik. 9 románok és s vármegyei közigazgatás — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, nov. 26, Marchis Romulusz gör. kath. esperes, a nagykárolyi román Nemzeti Tanács el­nöke és dr. Barbul Illés Károly, a szatmár- járási román Nemzeti Tanács elnöke meg­jelentek Ilosvay Aladár alispánnál és kö­zölték vele a Szatmáron és Nagykárolyban megtartott népgyülések határozatát, meiy szerint a béke és nyugalom fenntartására, az egyetértő együttműködés céljából kívána­tosnak tartják, hogy a közigazgatás, amely még mindig a régi rendszer embereinek kezében van, lehetőleg a románságnak is engedjen befolyást működésébe. Ecélból előterjesztést lettek azirányban, hogy a jegyzők és közigazgatási tiszt vise lök elleni fegyelmi ügyeket soron kívül tárgyalják le. Előierjesztették továbbá azt a kíván­ságukat, hogy amig a járások élére nem kerülnek a törvényes formák betartása mel­lett választott más tisztviselők, a románok által lakott járásokban állíttassék fel egy vegyes járási tanács, amely nemzetiség szerinti összetételében a lakosság arányá­nak felelne meg és ez a járási tanács ellenőrizze a szolgabirói hivatalok műkö­dését. Ilosvay Aladár alispán a két Nemzeti Tanács elnöke előtt kijelentette, hogy kí­vánságuknak nem hajlandó eleget tenni mert a szolgabirákat a vármegye közgyű­lése szabályszerűen választotta meg és olyan törvényes intézkedés, amely inegen-- gedné, hogy azok működésébe bármilyen tanács beleavatkozzék, nincsen. A rend, béke, nyugalom és az egyet­értő együttműködés fenntartása céljából pedig a legnagyobb mértékben helyes és • szükséges lett volna, ha az alispán a mai ; helyzetben nem zárkózik el ridegen a ro- | mánság méltányos kívánságainak teljesi- I tése elől. Amint értesülünk, a románok nem nyugodnak bele az alispán rideg elutasítá­sába, hanem a vármegye törvényhatóságá­nak csütörtöki közgyűlése elé viszik az ügyet. Az ugocsai románok állásfogla­lása. Szombati számunkban megírtuk, hogy az ugocsai románok Magyarországgal való maradás mellett foglaltak állást. Erre vo­natkozólag tegnap az alábbi levelet kaptuk: B. lapjának 279-ik számában „Az ugocsai románok Magyarország melleti“ cím alatt megjelent tudósításban foglaltak­nak majdnem az ellenkezője történt, amennyi­ben Tutcon az „Ugocsamegyei román nem­zeti tanács“ alakult meg, amely egyhangú­lag kimondotta, hogy jövő sorsukat illető­leg az aradi román nemzeti tanács dekla­rációjának alapján állanak és hogy a ro­mán nép sorsa és jövő állambeli elhelye­zése az ő sorsuk is. Miért is tisztelettel kérem b. lapjában megjelent t dósitást ilyen értelemben iektifikálni Szatmár, 1918. noe. 23 Dr Pap Szevér, az ugocsamegyei román nemzeti tanács aleinöke. Vizsgázott kazánfűtőket, olajgyártásban iártas embereket, kocsisokat, valamint malom- munkásokat állandó alkalmazásra jó fizetéssel és természetbeni javadalmazással, lehetőleg azonnali be­lépésre felveszünk. Frontról hazatért katonák előnyben részesülnek. Személyes ajánlkozók ;-----------T-r— &ftZSÉ3ET‘GÖ2HftLOMI$JIN SZATNÄR, jelentkezzenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom