Szamos, 1918. november (50. évfolyam, 262-285. szám)

1918-11-12 / 269. szám

2. oldal. SZAMOS (1918. november 12., 269. szám.) zös elnöklésével, Az uj német kormány első hivatali ténykedése az volt, hogy alá irta Foch tábornagy fegyverszüneti felté­teleit. Berlin, nov. 11. Hivatalos jelentés : Az államtitkárok tizedikén reggel ta­nácskoztak a fegyverszünet feltéteieiről, a feltételeket elfogadták és a békedelegáció nak megfelelő utasításokat adtak. Az éj­szaka folyamán szikratáviratot küldtek Lan­sing államtitkárnak. A távirat igy szól: Államtitkár ur! A német kormány a demokratikus cé­lok és eszmények közösségében való hittel fordul az Egyesült Államok elnökéhez : Ál­lítsa helyre a békét. Ennek a békének egyez­nie kell azokkal az alapelvekkel, melyeket Wilson elnök mindenkor vallott és melyek alapján minden vitás kérdést megoldhatunk és a népek tartós kiengesztelődését elér­hetjük. Az elnök kijelentette továbbá, hogy nem a német nép ellen visel háborút, me­lyet nem akar békés fejlődésében megaka­dályozni. A német kormány megkapta a fegyverszünet feltételeit, melyek ötven hó­nap tartó blokád után a közlekedési esz­közök átadása és a megszálló csapatok élelmezése következtében a blokádnak egy • idejüleg való fenntartása mellett kétségbe­ejtővé tennék Németország élelmezési hely­zetét. Ezen feltételek a férfiak, nők és gyermekek millióinak éhenhalását jelentenék. Kénytelenek voltunk e feltételeket el­fogadni, de ünnepélyesen és komolyan fi­gyelmeztetjük Wilson elnököt, hogy e fel­tételek végrehajtása a német népben éppen ellenkezőjét ébresztené fel annak az érzés­nek, mely a népszövetség újjáépítésének előfeltétele és a jogon alapuló tartós béké­nek biztosítéka. A német nép ezért az utolsó órában még egyszer megkéri az elnököt, járjon közbe a szövetségeseicnél a megsemmisítő feltételek enyhítése érdekében. Solf, külügyi államtitkár. Károlyi beszámolója a Nemzeti Tanácsnál. A belgrádi szerződést aláírjuk. — A csehek 19 megyét megszállnak. Bpest, nov. 11. A kormány tagjai tegnap délelőtt fél 12 órakor tanácskozásra gyűltek egybe, melynek befejezte után Károlyi felkérte Hock Jánost, hogy hivja össze a Nemzeti Tanácsot, mert a kormány nyilatkozni kiván a hely­zetről. A Nemzeti Tanács délben ült össze Hock elnöklésével. Elsőnek Károlyi mélyen megindult han­gon szólalt fel. E sorsdöntő pillanatban — mondotta — a kormány elhatározta, hogy a Nemzeti Tanácsot döntésre szólítja fel. Mint ismeretes, a Franchez tábornok által elénkterjesztett feltételeket nem fogadtuk el, hanem táviratot küldtünk a versaillesi hadi­tanácshoz, hogy országunk integritását a béketárgyalásokig garantálja. A tábornok ma Károlyi megbízottjának Belgrádban Clemenceau következő táviratát közvetítette: „Felkérem, hogy Károlyival csak katonai kérdésekről tárgyaljon minden más kérdés kizárásával. Ez véglegesen irányadó.“ Aláírva Clemenceau. Károlyi kifejtette, hogy e távirat sem nem tagadó, sem nem igenlő válasz. Nekünk inpejus az elutasítás álláspontjára kell he­lyezkednünk. Károlyi utal arra, hogy a tá­bornok által első ízben a magyar delegá­tusok elé terjesztett feltételek különböznek a későbbi feltételektől, amennyiben egy pontot a magyar delegátusok kívánságára töröltek. Jelentést kíván tenni ezután a Tanács­nak a helyzetről. A szerbek már megszál­lották Újvidéket és erősen haladnak az or­szág belseje felé. Jelenleg a Pancsova—Ver- secz—antalfalvai vonalon állanak. Tekintet­tel arra, hogy a németek mindenütt felsze­dik a vasúti síneket és meg akarják aka­dályozni a szerbek előrényomulását, azon veszély fenyeget, hogy Magyarofszág terü­lete hadszíntérré válik. Prágából kiküldöttünk jó informá cióval téit híza. Hir szerint a cseh nem­zeti tanács tegnap tartott ülésén elha­tározta, hogy megszállják «azon magyar- országi vármegyéket, amelyekre aspirál­nak és gyots tempóban haladnak előre. Állítólag meg akarják szállani a Pozsony­tól és a Dunától, valamint Váctól északra fekvő és Gyöngyösig, Csapig és Mára- maros vármegyéig terjedő vidéket, ami összesen tizenkilenc vármegyét jelent. Románia helyzete rendkívül súlyos. A belviszonyokban állandó a nyugtalan­ság. A hazai románságok kedélyállapota pedig rendkívül izgatott. Igazunk és fizikai gyöngeségünk tudatában a kormány csak azt javasol­hatja, hogy írjuk alá a Franchez tábor­nok feltételeit, mert ezután mindennemű előrenyomulás betörést és erőszakot fog jelenteni A cseh-tót és román kérdésekben a kormány még a mai napon tárgyalni fog és tájékoztatni fogja a Nemzett Ta­nácsot. Ezután Hock János mondott mélyen megindító beszédet. Mi csak likvidálni va­gyunk hivatva a helyzetet — mondotta. Bűneit viseljük egy rendszernek, amely oda láncolt bennünket Németországhoz és Ausz­triához. Minden magyar szív sajog a fáj­dalomtól a miniszterelnök szavai hallatára, de emelkedjünk a helyzet magaslatára. Té­ged nem terhel felelősség - fordul Káro­lyi felé — hanem azon rendszert kárhoz­tatjuk, amely pár héttel ezelőtt önző, pisz­kos anyagi érdekeit nem tudta a nemzet érdekei alá rendelni. Nincs időnk habozni, nincs mást ten­nünk, minthogy mentsük, ami megmenthető. Milyen kedvezőtlen a helyzet! Ellensége­ink bent vannak határainkon és nincs mi­vel megvédenünk azokat, mert gonosz ke­zek elfecsérelték erőnket I Légy nyugodt lelkiismeretedben — fordult ismét Károlyi felé, a felelősség téged nem terhel, te csak azt mented, amit tudsz. Bízzunk a gondvi­selésben és a nemzet erejében, amely szám­talan hasonló helyzetben már megmentette nemzetünket. Azután indítványára többek felszóla­lása után a Nemzeti Tanács határozatában kimondta, hogy a kormány iránt bizGom- I mai viseltetik, azt támogatja, osztozik az erkölcsi felelősségében és rábízza, hogy cselekedjék úgy, mint jónak látja. Károlyi megköszönte a bizalmat. Ezzel az ülés három órakor véget ért. Budapest, nov. 11. Lindt r minisztert a kormány megbízta, hogy utazzék azonnal Belgrádba a fegyver­szüneti szerződés aláírására. Linder este Belgrádba utazott. A magyar kormány tiltako­zása a csehek betörése ellen Budapest, nov. 11. ­A kormány nevében Károlyi és Bartha hadügyminiszter délben a következő kiált­ványt bocsátották ki : Az ország népéhez ! Fegyveres csapatok lepték el Ma­gyarország északnyugati határait és Po­zsony városát fenyegetik. A fegyveres csapatok a cseh szlovák állam nevében lépnek fel. Magyarország azonban a cseh­szlovák állammal nincs hadiállapotban, sőt a legjobb szomszédos viszonyban kiván vele élni. A tót nemzettel is a wilsoni elvek alapján akarja a nemzet a maga viszonyát szabályozni és ennek végleges eldön'ését, bízva ügyének igaz­ságában, az általános béketárgyalásokra bizza. Nincs tehát semmi ok Magyaror­szág fegyveres megtámadására, miért is a magyar kormány tiltakozik eme táma­dás ellen és elhatározta, hogy az o szág határait minden ilyen a nemzeUözijogba ütköző támadás ellen fegyveres erővel megvédi. Bpest, nov. 11. A kormány körtáviratban tudatja a világ népeivel, hogy a csehek a magyar fegyverletétel dacára hadsereggel nyomul­nak Magyarország területére és olyan ré­szeket is elfoglalnak, ahol magyarok lak­nak. Mintegy két-három millió magyart szándékoznak a csehek imperiumuk alá vonni, ami nemcsak jogtalan, de igazság­talan is. A körláviratot ma küldik el Svájcba . az ottani delegációnkhoz, akik rendeltetési ' helyére juttatják. A Nemzeti Tanács ünneplése a város közgyűlésén A város a széles körű választójogért és a köztársaságért — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, nov. 11. A városháza nagy tanácsterme rég lá­tott olyan népes, mindazonáltal a tárgyalás alá került kérdésekben olyan egyöntetű, lel­kes összejövetelt, mint aminő a város tör­vényhatóságának novemberi közgyűlése volt. A közgyűlésen a főispán tartós távol­létében dr. Vajay Károly polgármester el­nökölt. A polgármesteri jelentés, amelyet Szé­kely Endre tb. tanácsos olvasott fel és amely eddig szürke beszámolója volt a tör­vényhatóság közigazgatási és közbiztonsági állapotának, ma történelmi okmányszámba megy. Sajnáljuk, hogy ezt a történelmi ok­mányt nagy terjedelménél fogva nem közöl­hetjük teljes egészében, de megkíséreljük azt híven kivonatolni. A jelentés beszámol róla, hogy a város tanácsa és tisztviselői kara a Nem­zeti Tanács mellé állott és az elnök ke­zébe letette az esküt. A legnagyobb el- ösmeréssel emlékezik meg a helyi Nem­zeti Tanácsnak és különösen elnökének nagy, éjt-napot egygyé tevő munkájáról, amelynek tulajdonítható, hogy közbizton­ságunk állapota e nehéz időkben oly ki­tűnő volt. Indítványozza a jelentés, hogy a közgyűlés mondjon köszönetét Bélteky Lajosnak, a helyi Nemzeti Tanács elnö­kének s kérje fel eddigi céltudatos és ön­zetlen munkásságának hathatós folytatá­sára. Bejelenti, hogy a Nemzeti Tanács a városi tanácsban is képviselteti ma­gát az állandó kontaktus fenntartása vé­gett. Ecélból dr. Tanódy Endre, helyet­teséül Thurner Albert vannak delegálva. Beszámol a polgárőrség és nemzet­őrség megalakításáról és arról, hogy táv­irati felterjesztést tett a városban mutat­kozó bankjegyhiány miatt a magyar had­ügyminisztériumhoz egymillió koronának a szatmári adóhivatalhoz leendő haladék­talan kiutalása iránt. Célunk — mondja a jelentés — hogy a béke munkájának elvégzésénél állandóan és legelső sorban tudjuk fizetni azt a nemzetőrt, aki a nem­zet vagyona s a polgárok élete felett őr­ködik. Meg vagyunk róla győződve, hogy a város polgársága és pénzintézetei, amennyiben a város közpénztára effektiv pénzzel már is alig rendelkezik, sietni fog a városi tanácsot támogatni abban a törekvésében, hogy a nemzetőrség ré­szére szükséges pénzösszegeket időkc- zönkint akadálytalanul utalványozhassa. K3 cn 19 ft 3 TJ M tsz

Next

/
Oldalképek
Tartalom