Szamos, 1918. október (50. évfolyam, 233-259. szám)
1918-10-06 / 238. szám
2 oldat, SZÁM OS i B)I8. október 6., 238 »zatn.-t Lansdowne a háború befejezéséért. Az olasz harctérről. Budapest, okt. 5 Hivatalos jelentés: London, okt. 5. Lansdowne lord lépést tett azirány- ban, hogy a kormánynak és a királynak tanácsait a háború, tisztességes befejezése iránt felajánlja. Lloyd George*késznek nyi latkozott Lansdowneval tárgyalásba bo- csájtkozni. A Daily News szerint Anglia belátó népe nagy feszültséggel várja az uj német kormány megnyilatkozását. A bolgár trónváltozás A szobranje elnapolta üléseit Szófia, okt. 5. Ferdinánd bolgár király hosszabb ma- nifesztumot intézett a néphez, melyben bejelenti, hogy a haza javáért feláldozza magát és 32 évi uralkodás után lemond a trónról elsőszülött fia, Boris tirnovói herceg javára. Megköszöni a bolgár nép támogatását és kéri azt fia részére biztositani. Ezzel egyidejűleg Boris király kiáltványban közli népével, hogy III. Boris név alatt elfoglalta a bolgár cár trónját és ünnepélyesen kijelenti, hogy az alkotmányt tiszteletben fogja tartani. Szófia, okt. 5. Ferdinánd lemondása és Boris lrónj ralépése hirét a lakosság kora reggel tudta meg. A házakat fellobogózták, a templomok harangjai megkondultak és délelőtt a székesegyházban Tedeum volt. A királyi palotából a -székesegyházba tartó Boris királyt a tömeg lelkesedéssel üdvözölte. A templom előtt az érsek fogadta a királyt. A templomban összegyűltek a miniszterek, a képviselők és a diplomáciai kar. Tedeum után Boris a miniszterelnöknek, a szobranje elnökének, a generalisszimusznak. a papságnak, tiszteknek és a diplomáciának hódolatát és szerencsekivánatát fogadta. Ezután visszatért a palotába. Az egész utón a tömeg lelkesen tüntetett. A királyi palota kertjében összegyűlt néptömeg viharos óváriéban részesítette az erkélyen megjelenő királyt, aki ezeket mondotta : Köszönöm hazafias érzéstek kifejezését. Feltétlenül bízom Bulgária jócsillagában és szilárdul hiszem, hogy a bolgár nép ragyogó jövőnek néz elébe. Szófia, okt. 5. A szobranje október 15-éig elnapolta üléseit. Bulgáriával megszűnt az összeköttetésünk. Budapest, okt. 5. Ideérkezett magánjelentések szerint Bulgáriával összeköttetésünk teljesen megszűnt, csupán a Budapesttel való összeköttetés maradt még meg. Egyelőre a közlekedési vonalak mind el vannak vágva. Várnánál az átrakodás megszűnt. Úgy látszik, az ántánt a dunai állomásokra rendkívüli súlyt helyez. Szófiában semmi különös esemény. Csapataink még ott vannak, de már egyes parancsnokságok Nisbe tették át székhelyüket. „99“ ax Uránia eddig látott leg* f tökéletesebb magyar filmje. • A délnyugati arcvonalon: A velencei hegyi fronton a harcok tetemesen megélénkültek. Asiagótói délre és a Monte Pertican ellenséges osztagok behatoltak első vonalainkba. Ellentökéssel visszaveteltük őket. A Monte Perticától északkeletre elragadtuk az olaszoktól ottani állásaink javítása céljából a Pez állást. Az 5. bosznia-hercegovinai gyalogezredhez tartozó csapataink elkeseredett közelharcban elfoglalták az olasz védőmüveket és az eihóditolt árkokból visszavertek három erős ellentámadást. A nagy és véres veszteségeken kívül az ellenség hat tisztet él 170 embert hagyott fogolykyit kezünkön, 18 gépfegyvert és nagyszámú árokvédő eszközt zsákmányoltunk. Ugyanebben az időben járőreink a Col del Orson levő ellenséges állásból foglyokat szállítottak be. Albániában ; nem történt nagyobb harci cselekmény. Vranjénál szeib osztagok elővédeinkre bukkantak. Q Wiérftar főnök*. Száz milliót kérnek a gazdák a háborúban tönkrement mezőgazdák felsegi- tésére — Budapesti munkatársunktól. — Budapest, okt. 5. Amikor a kormány elhatározta, hogy nagyobb összeggel Járul hozzá a háborúban tönkrement kisiparosok fölsegitéséhez, jelentkeztek a mezőgazdasági érdekképviseletek is, akik elég érthetően és indokoltan azt a kérelmet terjesztették a kormány elé, hogy amikor akció indul meg a háborúból visszatérő kisiparosoknak olcsó kölcsönnel való felsegitése érdekében, akkor ne feledkezzenek meg azokról a mezőgazdákról, akik szintén a hazáért véreztek és akik közűi sok ezren a leszereléskor csak elpusztult, tönkrement gazdaságukhoz térhetnek vissza. A gazdák kérelme az, hogy bocsásson az állam a háborúban tönkrement kisgazdák fölsegitésének céljára száz millió koronát az Országos Központi Hitelszövetkezet rendelkezésére úgy, hogy ennek az összegnek hetvenöt százalékáig vállaljon garanciát és állapítsa meg azt a minimális, három százaléknál semmi esetre sem magasabb kamatlábat, amelyet a kölcsön igénybevevőinek a kölcsönért fizetniük kell. Indokolt esetben azonban kamatmentességet kell engedélyezni. % E kérelem indokolásául azt mondják a gazdák, hogy tényleg sikerülhetett egyes helyeken a mezőgazdaságnál is kihasználni a háború konjunktúráit, azonban a konjunktúra kihasználása a mezőgazdaságnál semmi esetre sem volt akkora, mint az iparnál, ahol egészen uj és hatalmas vagyonok keletkeztek. Ennek ellenére azonban még az iparnál is vannak nagy számban hajótöröttjei a háborúnak, különösen azok a kisiparosok, akik bevonulva kénytelenek voltak üzleteiket bezárni és családjukat a legnagyobb nyomorban hagyták hátra Az állam kötelessége az, hogy lehetővé tegye ezeknek az iparosoknak iparuk folytatását és akkora tőkét bocsásson rendelkezésükre, amivel szerszámokat és nyers anyagot vásárolhat, műhelyükben a munkát ismét megkezdhetik. Ugyanilyen támogatásra van szükség a mezőgazdaságnál is. Sok ezer mezőgazda vonult a harctérre úgy, hogy itthonmaradt családtagjainak nem volt módjuk és alkalmuk ahhoz, hogy a földet tovább műveljék. Nem veit munkaerejük, hiányzott a gazdasági felszerelés és ezeknek a mezőgazdáknak, ha a háborúból visszajönnek, a tönkrement gazdaságukon kívül egyebük nem lesz. Állami kötelesség ezeken a mezőgazdákon segíteni. Kell, hogy az állam itt is akkora tőkét bocsásson a mezőgazdák rendelkezésére, amelyből ezek gazdasági felszerelést, tenyészállatokat, vetőmagot és a gazdaság viteléért szükséges egyéb eszközöket vásárolhassanak és igv módjuk legyen ahhoz, hogy a munkál ott folytassák, ahol abbannagyták azt A mezőgazdák kérelme föiött most tárgyal a kormány. uatnntiKHttlt'ßt: HÍREM ö Fekete szekerek szomorún sürjézik a fuvarokat, fordulókat az elet házai és a temetők között. Immáron azt hittük, hogy a halál négy esztendős gálád garázdálkodásai során elfásult a szivünk és csak akkor fa- csarodott el a lelkünk, amikor dallos, virágos menetekben deli fiatalokat, lelógó bajuszu férjeket, görnyedt hátú apákat láttunk marsolni a halál mezejére. És egyszer csak hadállásokon, lövészárkokon át betört kelet jelöl a vész, a halál megmérgezte a levegőnket, ráült a leheletünkre, száraz kezének borzalmas karmaival belémarkolt a szivekbe, megbabonázta a kezünk baráti szorítását, megátkozta a csókjainkat . . . Hős katonákat rabol el orvtámadásával tölünk, deli, élettel teli, életre vágyó, fiatal vitézeket, akiket véres harcok mezején nem jogott a golyó, szerető anyát méhében hordott gyermekével ragad gáládul magával, szerető hitvesnek halálra szorítja lüktető szivét, gonoszul garázdálkodik az emberi életben. Mintha nem lenne még elég jajongó anya, fájdalmában őrjöngő hitves, ruháját megtépett árva a földön ! A szivünk elzsibbad, az agyunk elernyed, a könnyeink elfogynak, száraz zokogás szakgatja mellünket, a toll már reszket a kezünkben, nem fogyunk ki az átkozott spanyol halál fekete, gyászos riportjaiból. Mintha magam is siralomházban, halálra ítéltek között járnék, mintha nem eleven emberek, hanem a temető jelé rohanó sírhantok futnának az utcán s nyomukban a borzalmas rém: vájjon kit ér utói, vájjon ki következik, vájjon kiről kell megírni holnap az utolsó hirt, én irom-e vagy rólam írják? *■ Mindenkitől búcsúzni szeretnék, vájjon látom-e még avagy én távozom. Hazamenekülök a halál jegyesei közül, de a a rém könyörtelenül követ, gyáva félelemmel nézek életem kincseire, akik nekem legdrágábbak, a hideg verejték el nem fogy rólam . . . A rohanó élet mellett lassú, komor léptekkel ballagnak a szomorú fuvarokat sürjéző fekete szekerek . . . Láttákra elfog a gyávaság és undorodom, félek . . . csúnya, félelmetes jármű . . . Öregnek, ősznek, halálra érett uyo- . moru rokkantnak látom az embereket, félek tükörbe nézni,' hátha ott áll már a hátam mögött, lehelletemben érzem a halál mérgét, a napfény az életet mutatja, amely holnap tán nem síit már nékem, az éjszakában a sir sötétjét érzem, puha ágyamnak mintha fekete deszkából vön vetve alja . . .
