Szamos, 1918. szeptember (50. évfolyam, 208-232. szám)
1918-09-26 / 229. szám
SZAMOS (1918. szeptember 26 . 229. teám 2 oldal. litovszki béke nem egyezik meg a szocalis- ták felfogásával; ezt a békét a kibontakozás akadályának tekinti. Kühlmann államtitkár távozása ártott a békének. A mellékkormányok ellen állást kell foglalni; mert mondjuk meg nyíltan, hogy nem Hertling, hanem Ludendorff kormányoz Németországban. Nagy tettekre van szükségünk s ha a kormány nem elég erős, akkor távozzék. Fischbech haladópárti kifejtette, hogy a pápa békejegyzékének értelmében kell békepolitikánk alapvonalait körvonalozni. Nagy a bizalma Hindenburgban és munkatársaiban. Stresemaan liberális képviselő szólalt még föl, aki hangoztatta a belső front egységességének szükségét. A választói jogért esetleg a házat is fel kell oszlatni, A vitát holnap folytatják. A buvárhaiók harcának eredménye. Bécs, szept. 25. A központi hatalmak augusztusban kerek 430,000 bruttótonna ellenséges hajó - teret sülyesztettek el, evvel a háború kezdetétől összesen tizenkilenc millió kétszáz- húszezer bruttótonna hajóteret, amelyből egyedül Angliára körülbelül 11,920.500 bruttótonna esik. A ref. egyház bér* házának kálváriája Az egyházmegyei közgyűlés nem járult hozzá az eladáshoz — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, szept. 25. A szatmári ref. egyház Rákóczi-utcai emeletes bérházának a? eladási és megvé- teli ügye egész kályária járást végez a hivatalos fórumoknál. Az egyház vezetői egyszer a városi törvényhatóságban részesülnek erős támadásban, mert a város nyakába akarják varrni tulmagas áron ezt a nem egész célszerűen megtervezett épületet; máskor az egyházi gyűléseken kapnak szemrehányásokat, hogy elakarják kótyavetyélni az ősi tulajdont. Pedig tulajdonképen jó üzletet csinál vele a város, ha megveszi a tűzoltó laktanya és a Pannónia telke közé beékelt 446 öl területű ingatlant, melyet ő már most is, de még inkább a jövőben valamelyik közhivatal elhelyezésére felhasználhat. S az egyház is jól jár, ha eladásával súlyos adósságaitól megszabadul egy masz- sziv épülettől ugyan, de amelyre néki szüksége nincsen. Legközelebb a szatmári ref. egyházmegye közgyűlése foglalkozott a ház eladásának ügyével s hosszas vita után — elnöki szóval — nem hagyta jóvá a presby- teriumnak az eladásra vonatkozó határozatát. Dr. Hadady Lajos és 10 presbyter társa ugyanis felebbezést adott be azon a címen, hogy ne váljék meg az egyház a templom melletti ősi telektől, inkább értékesítse jó áron külsőségeit, esetleg a temető és a vasúti sin közötti kertészeti telepét. Igaz, hogy épen ezek a presbyterek voltak nagyrészt azok is, akik néhány hónappal előbb az egyház faraktártelkének az eladását leszavazták. Sőt dr. Hadady Lajos egy külön beadványban maga is akceptálta volna az eladást, ha a megszabott 200,000 K-ér< az a javára történik azv’ sőt az egyházi; helységek számára 5 éven át még ingyen lakást is felajánlott. Dr. Harcsár Géza világi főjegyző ismertette a közgyűlés előtt az ügyet, ki mint éveken át egyházi számvevő és presbyter, alapos készültséggel feltárta az egyház szo morú anyagi helyzetéit, mely a háború alatt még súlyosabbá lett az által, hogy az egyház leányinternátusa már három éve nem működik s mert a katonai kincstár ismételt sürgetésekre sem fizet kártérítést, eddig majdnem 20,000 koronára felszaporodott az épület építési kölcsönének törlesztési hátraléka. Ha az egyház eladja 200,000 koronáért a városnak a bérházat, összes épitési adósságait vissza fizetheti, a leányinternátus épülete is tisztán marad. Mig külömben tetemes újabb adót kell a hívekre kiróni, amelynek fizetését még a fe- lebbezők egy része sem szívesen vállalná. Bélleky Lajos lelkészelnök különösen kifogásolta, hogy a felebbezés — a törvény határozott rendelkezése ellenére nem a presbyterium elnökségéhez adatott be, vele a referens csak telefonon közölte a gyűlés előtti napon, hogy van ilyen felebbezés nála s igy nem volt módjukban annak csak a gyűlésen megismételt téves állításait megcáfolni. Esperes az idő rövidségével védekezett, hogy a felebbezést közvetlenül elfogadta; de feltűnő az volt a dologban, hogy az előző héien kinyomatott tárgysorozatban szerepelt már a felebbezés is. Ilyen előzmények után is meglepetés volt a szavazás eredménye, mikor a gyűlés tagok egyenlő számban állottak fel, az eladás jóváhagyása és megtagadása mellett, de még inkább, mikor az elnökség a fe- lebbezők javára döntött. Még hátra van az egyházkerület hozzászólása, ahol végérvényesen határoznak az eladás-szerződés megerősítése, vagy megsemmisítése felett. S jóváhagyás esetén még következik a város részéről a vétel felsőbb hatósági engedélyezése. Szóval a mi magyar viszonyaink között valóságos kis kálváriajárást folytat egy ilyen ügy, amig végre jogerőssé válik. Szatmári anzix-kártya FEL VONÁSKÖZBEN végignéztem a Heje-huja báró premierjén a színházi közönséget a parterren, a páholyokban és a felsőbb régiókban és eszembe jutott egy hajdan volt fiatal pesti jogásztársam, akivel egy ügyvédi irodában dolgoztunk, amig mások az egyetemre jártak. Kettőnknek volt havonta 100 korona fizetésünk, de akkor még jó volt a diákgyomornak a Kék macskában a 25 krajcárért adott négy tál étel s igy jó beosztással telt a havi jixumból szórakozásra is. Irodapajtásom például szorgalmasan látogatta a Vígszínház premiérjeit s a világért el nem mulasztotta volna, hogy valamelyik bemutatóra elmenjen, ha mindjárt a hónap utolsó napja volt is. Előadás után ■aztán ■ nem győzött mesélni a premiér örömeiről. Lelkesen mondotta, hogy milyen kedves, intim dolog az, hogy a bemutatókon mindig „együtt vagyunk a rendes premiér közönség.“ A jámbor, müpártoló jogászgyerek ilyenkor boldog volt és büszke, hogy azt mondhatta: mi, a premier-közönség, a mágnások, a lipótvárosiak a páholyokban és a kis jogász a karzaton. A kedd esti premieren is igy együtt volt a szatmári színházban a rendes premiér publikum. Ott ült a páholyokban és a földszinten a hajdani erkélyszékek teljes közönsége. Nem megszülésképpen mondom, mert a színházban aztán csakugyan az az ur, akinek pénze van, mindenki odaülhet, ahova meg tudja váltani a jegyet, de azért valahogy mégis furcsán, idegenül hatott rám a nézőtér kedden este. Akarva, nem akarva tíz esztendeje nézem a szatmári színházban hol az előadást, hol a közönséget. Tíz év alatt pedig annyira megszoktam, megösmertem, hogy melyik este ki jár és melyik páholyba, milyen helyre, úgy tudtam, hogy ki lesz ott „A“ bérletben, kit fogok magam körül látni „B“-ben és kik állandó látogatói a „Zs“ bérletnek, — hogy kedden este nem ismertem rá a színházra. Olyanformán éreztem magam, mintha az ember visszatér egy régi, kedves házba, amelyhez kellemes emlékek fűzik és idegen, ösmeretlen, rideg arcokat lát ott a régiek helyén. Olyanokat, akikkel — érzi — sohasem fog tudni megbarátkozni. Nem döly- fösségböl, hanem ízlésből. Mert, amint mondtam, színházban mindenki odaül, ahova jegyet tud váltani. Ezzel szemben csak annyi lenne a kötelessége, hogy a hely rangjához illően is tudjon viselkedni. No már most ebből a szempontból nem vagyunk hívei a túlzsúfolt páholyoknak, nem tartjuk faire dolognak, hogy a színházi látogató szünetek alatt a páholy karfáján üljön és nem tartjuk Ízlésesnek, hogy esti előadásra apró gyermekeket hozzanak, akiknek ilyenkor a kis ágyban van a helyük. A disztingváltabb közönséghez szokott fülnek visszatetsző dolog a nem helyén való tetszésnyilvánítások forszirozása, ami kitört és szűnni nem akart például, amikor Rákossy Ferenc — nem tudjuk: véletlenül-e avagy rosszul sikerült trükk- böl — egy temperamentumos tánc közben elesett Mészáros Arankával. Dörgő taps követelte az újrázást a két agyonfáradt művésztől, mig a darabnak talán egyetlen ötletét, a hony sóit qui mai y pense szállóigéből kerekített szójátékot értetlenül, hidegen fogadta a földszint. Mi az oka, hogy igy kicserélődött, felváltódott a színház régi jó megszokott közönsége, nem kutatjuk, de amikor legördül a függöny és felvonásközben körülnézünk a földszinten, nagyon, de nagyon sajnáljuk a parterre régi, tősgyökeres látogatóit. Hova lettek ? B] Katonai kitüntetések. A király elrendelte, hogy a legfelsőbb dicsérő elismerés újólag — a kardok egyidejű adományozása mellett — tudtul adassék: az ellenség előtt egy honvéd gyaloghadosztály eredményteljes vezetésének elismeréséül Schamschula Rezső altábornagynak, egy honvéd gyaloghadosztály parancsnokának, továbbá az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül Gaál Kálmán 12. honvéd gyalogezredbeli hadnagynak, Szvatkó József, Banner László, Komonyf Sándor, Danzer Lajos és Károlyi Árpád 12. h. gy. ezredbeli hadnagyoknak, valamint Kiss Ernő, Ebersz Károly és Walla Géza a 12. h. gy. ezrednél beosztott tart. hadnagyoknak.
