Szamos, 1918. szeptember (50. évfolyam, 208-232. szám)
1918-09-07 / 213. szám
2 oldal. SZAMOS (1918. szeptember 7., 213- szám. > A városi tanács javaslatai a közkórház ügyében. A gazdasági és iogügyi szakbizottság ütése.. — A Szamos eredeti tudósítása. — A nyilvánosság nyomása alatt a szatmári közkórháznak immár országos botránnyá dagadt ügye a lehető leggyorsabban olyan stádiumba jutott, hogy most már a kormánytól függ, hogy mi valósuljon meg azokból a tervekből, amelyek, mint legtöbbet az uj városi közkórház felépítésének megkezdését, mint legkevesebbet pedig a jelenlegi közkórház átalakítását és kibővítését tartalmazzák. A törvényhatósági bizottság gazdasági és jogügyi szakbizottsága ma délután dr. Vajay Károly kir. tan. polgármester elnöklete alatt tartott ülésében foglalkozott a kórházépítés kérdésével. Dr. Papp Zoltán városi tanácsos előadó ismertette az ügy előzményeit. Előadta* hogy a városi tanács három irányban tette meg előkészítő munkálatait. Első sorban az uj közkórház építésének megkezdését, azután a jelenlegi közkórháznak egy más megfelelőbb épületbe való áthelyezését, végül a jelenlegi közkórház kijavításának előkészítésével foglalkozott. Ami az első kérdést illeti, a városi tanács a kórházügy tanulmányozására kiküldött bizottságba meghívta Vida Arthur műépítészt, hogy adjon szakvéleményt az uj közkórház felépítésének lehetőségéről. A műépítész oda nyilatkozott, hogy nem tartozik a lehetetlenségek közé az építkezés megkezdése, csupán arról van szó, hogy az építkezés ma nagyobb áldozattal jár és hosszabb ideig eltart, mintsem tervbe vétetett. Ha az uj közkórház felépítése 2 és fél évre volt tervezve, az most 4—5 évet venne igénybe. Az építési költségeket illetőleg pedig a műépítészek körében pedig általános a vélemény, hogy a békebeli költség- vetéshez képest a költségek ma nyolcszorosra rúgnak. E tétel az uj közkórházra alkalmazva annyit jelent, hogy annak felépítése 8 millió koronába kerülne, a feltöltés és berendezés költsége pedig továbbinégy millió koronába kerülne. Ezen kívül pedig vannak olyan munkák, amelyeknek elvégzése a mai viszonyok között teljesen lehetetlen. Ilyen például a központi fűtés bevezetése és más finomabb munkák. Az ilyen berendezések helyett pótberendezésekre van szükség. A központi fűtés helyett kályharendszert, a mennyezetek merevítő szerkezeténél vasgerendák helyett vasbetont kell használni. Végeredményében azonban e munkákat a kórház befejezésekor lehet majd bevégezni. Ehhez tartozik a csatornázás is, amelyet csak az általános csatornázásnál lehet végleges alakban felépíteni. Ezek azonban nem olyan akadályok, amelyek miatt nem lehetne az építkezést most megkezdeni. Az építkezéseket nem lehet vállalatba adni, miért is a házilag való munkálatot ajánlja. A kórházi bizottságnak az volt a véleménye, hogy a 12 millió K építési költség olyan hatalmas összeg, amely a város teljesítőképességét felülmúlja. A-város tehát Szatrrár, szept. 5. csak az esetben vállalhatná a kórházépítés megkezdését, ha az államsegélyt megfelelően felemelnék. A tanács ennek alapján javasolja a közgyűlésnek, hogy írjon fel a kormányhoz eziránt. A kórháznak más középületbe való elhelyezése tárgyában a kiküldött bizottság úgy vélte, hogy legjobb volna addig is, mig az épitkezésrői szó lehet, a kórházat más • középületbe elhelyezni. Alkalmasnak j találták a vasúti internátust, a tanítók házát ! és a polgári iskola épületét. Ezek közül I legkönnyebben megszerezhetönek látszik a polgári iskola, mert annak épülete a városé. A tanács javaslata tehát az, hogy írjon fel a közgyűlés ezen épületnek a katonai kórház alól való mentesítése és a közkórház céljaira való ideiglenes átengedése iránt. Ha nem sikerülne más épület megszerzése a közkórház ideiglenes elhelyezésére, az esetre a tanács a jelenlegi kórház renoválásának kérdésével is foglalkozott. A kiküldött bizottság künn járt a kórházban és anr.ak megvizsgálása után több átalakítást és a 60—80 ágyas fabarakk hozzáépítését hozta javaslatba. Az elvégzendő munkálatok és beszerzendő berendezések költségét 80—100 ezer koronára becsülték. A berendezéseket azonban át lehetne majd vinni az uj közkórházba. A tanács azt javasolta, hogy a közgyűlés párhuzamosan kérje a minisztériumtól a polgári iskola átengedését, vagy ha ez nem volna elérhető, engedélyt a kórház kibővítésére az államsegély felhasználása mellett. Az átalakítás többi költségét a város viselné. A tanács javaslatai felett hosszas vita indult meg. Dr. Vajay Károly javasolja, hogy az uj közkórház építési költségére csak oly esetre Ígérjen meg a város 2 millió koronát, ha az állam a maga részéről a további 10 millió koronát kilátásba helyezi. Bélteky Lajos, Petheő György és dr. Kölcsey Ferenc közkórházi főorvos azt indítványozták, hogy a város fejezze be a 1 kereskedelmi iskolai építkezést és a keres- ; kedelmi iskola jelenlegi helyiségét engedje át a polgári iskola részére, a közkórházat pedig helyezze el a polgári iskola uj épületében. Különösen dr. Kölcsey Ferenc tiltakozott a jelenlegi közkórház átalakítása ellen, ami csak rengeteg pénzbe kerülne a városnak anélkül, hogy célirányos volna. Bélteky Lajos szintén teljesen elejten- dőnek tartja a harmadik kombinációt. A régi kórházra fordítandó költségekkel az uj kereskedelmi iskola épületét is rendbe lehet hozni, ami egy év alatt végbe mehet. A polgármester felvilágosító szavai után, aki kijelentette, hogy valószínű, hogy az uj kereskedelmi iskola épületében a polgári iskolának és az iparos tanonciskolának is helye lesz, de óvatosságból a régi kórház kibővítésének kérdését sem lehet kihagyni a kombinációból, a szakbizottság mind a négy javaslatot elfogadta. A városi tisztviselők anyagi helyzetének javítása tekintetében a tanács nem kíván a legközelebbi közgyűlés elé javaslatot terjeszteni, miután az ügy még nincsen kellően előkészítve. Az áldozatkészségszobor tervének jutalmazása került ezután tárgyalás alá. A városi közgyűlés annak idején levette a napirendről a Papp Aurél népfölkelő százados, festő és szobrászművész által terved áldozatkészség-szobor felállítását, utasította a tanácsot, hogy állapodjék meg a művésszel , a tervezés munkadijában és utalja ki neki a honoráriumot. Papp Aurél mintegy 17000 K költség és munkadij helyett egyezségileg hajlandónak nyilatkozott 12000 K el ogadására, úgy azonban, hogy ezen összegből 1000 koronával műépítész munkatársát is kielégíti. A városi tanács ezt az összeget is magasnak találta ahhoz, hogy a közgyűlés megkérdezése nélkül fizesse ki Papp Aurélnak, igy tehát a mérnöki hivatal szakvéleménye alapján azt a javaslatot terjesztette a szakbizottság elé, hogy javasolja a közgyűlésnek a művész ajánlatának elfogadását. Hosszas vita után a szakbizottság ily értelemben határozott. Még több kisebb ügy elintézése után az ülés véget ért. Magyarország az árdrágítók Eldorádója 4 Szatmár, szept. 6. A világháborúnak már ötödik éve dühöngő nyomorúságai között vannak olyanok, melyek ellen földi hatalom nem nyújt védelmet. De vannak olyanok is, amelyekkel szemben megfelelő törvényes rendelkezésekkel s azoknak erélyes foganatosításával védelmet lehetne nyújtani az ország sanyargatott lakosságának. Ilyen például a lánckereskedelem. A lánckereskedelem úgyszólván egyszerre született a világháborúval. Megmagyarázhatatlan, hogy még a háború ötödik évében sincs ellene kellő törvényes védekezés felállítva. Az igazságügyi megtorló intézkedések oly minimálisak, azoknak végrehajtása pedig oly enyhe, hogy egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy elrettentő példákat állítsanak az ország agyongyötört közönségét sanyargató piócák elé. Volna azonban más megtorlási mód is. Ez már elsősorban nem az igazságügyi, hanem a pénzügyi hatóságnak hatáskörébe tartozik. Ezek az árdrágítók ugyanis leginkább a zugkereskedők közül kerülnek ki, akik iparigazolvány s bejelentés nélkül űzik a legkülömbözőbb árukkal való kereskedést s amint már eddig is számtalan esetből látszik, — vágnak zsebre óriási jövedelmeket anélkül, hogy azokból csak egy fillérrel is hozzájárulnának a kincstár és a községek közterheíhez. Az 1915. évi XXI. t.-c. az ilyen zúg. — hivatalos nyelven alkalmi, — kereskedésre kimondotta, hogy az jövedéki kihágást képez, s mint ilyen jövedéki eljárás tárgya s a kincstár megkárosítására irányuló szándék az elvonni szándékolt adók 1—8-szorosával büntetendő. A birói hatóságoknak szabad keze van ugyan abban a tekintetben, hogy hány- szoros bírságot alkalmazzon s bizonyos méltánylás érdemlő esetekben (tudatlanság, véletlen, stb.) enyhébb mértékkel mérjen. De ugyan lehet, sőt szabad-e ezekkel a iI
