Szamos, 1918. szeptember (50. évfolyam, 208-232. szám)

1918-09-06 / 212. szám

ötvenedik évfolyam. 212 -ík Mám. ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN: Egy évre 30 K— í. Fél „ 15K-1. Negyedévre 7K30f. Egy Hóra 2K80Í. Hirdetési dijak •lőre fizetendők. S3SESSSSSSSSS SZATMAR-NÉMETI, 1918. Politikai napilap. Egyes szám ára 12 fillér. Pályaudvarokon fÉ fillér. SZERKESZTŐSÉG é» £ KIADÓHIVATAL: Eötvös-utc» A Telefon-szamok: Szerkesztőség . 373 Kiadóhivatal .. 414 Fel. szerkesztő lakása .... 369 Felelős szerkesztő: Dénes Sándor. Szerkesztő: Dr. Stern Mór. ESSZ PÉNTEK, SZEPT. 6. H munkapártról beszélnek, a munkapártot idézik most újból a lassankint fölélénkülő politikai körökben. Amióla az «.’tea képe megváltozott, a cső­cselék eltűnt, a 'rázisok, az üres és puffogó szavak elnémultak, sok minden történt ebben az országban. A négy véres esztendő letörölte a politikai ármánykodások mázai1 az emberekről, éretté és higgadtá telte azo­kat is, akik egykoron kővel és sárral do­bálóztak, akik a saját rövidlátásuktól elva­kultan támadták azt a kormányzási uralmat, a mely bölcs belátással, megértéssel és rátermettséggel mindenkor nemcsak a leg­többet akart, de a legtöbbet tudott tenni az ország érdekében. A munkapárt a maga erejének épségében, egy pillanatra föl nem bontható és meg nem ingatható összetartá­sában félreállott, — hogy a vezetést átadja más kezekbe, akik verekedtek és tülekedtek, nem a becsületes és produktiv munkájért, — de a hatalom, a kétes értékű dicsőség polcáért. A munkapárt nem bosszúálló, de nyugodt és várakozóan összefoní karokkal nézte, hogy: ime mit tudnak tenni a népért, az országért azok, akik valamikor szájhős­ködésükkel mindenáron menteni akarták a hazát. A munkapárt félreállott és — csende­sen, becsületesen dolgozott, ellenőrzött to­vább és egy pillanatra nem élt vissza‘fazzal a hatalmas ténnyel és erővel, hogy az utolsó percig rendíthetetlenül a többséget képviselték a magyar parlamentben. Jött az Eszterházy-kormány és igen rövidéletü uralma csakhamar beborult. Te­hetetlen, improduktív volt ez egész kor­mányzás és fáradtan, csüggedten eveztek el összetákolt és léketkapott hajóikkal a po­litika vizeiről. Jött a sokszor kipróbált Wekerle, a nagy politikai ezermester, de ő sem boldogult, kiejtette az evezőt kezéből, majd ismételten hozzányúlt, próbálkozott, erőlködött, de a hajó ma is éppen úgy ingadozik. A hajdani ellenzék izekre sza­kadt, szertezüllött, csak a munkapárt áll nyugodtan, egységesen, megingathatlanul, pedig a vezér a „politikai szünetet" ott . tölti a frontokon, az igazi tüzek, a véres j sebeket és igazi halált osztó harcok füzében. A lassankint meginduló és fölfrissülő politikában belátják, hogy a kisebbségi kormányzás teljes csődje bekövetkezett, hogy az ország ügyeit ily módon vezetni a háborúban egyenesen képtelenség. Ezt be­látják Wekeríéék is, a jelenlegi kormány tagjai, latolgatják a fúzió kérdését, vég­eredményben pedig kénytelenek visszatérni ahoz, hogy az ország nyugalma, a biztos, i céltudatos vezetés érdekében át kell adni a \ kormányzást a munkapártnak. Vissza kell helyezni régi helyére, régi jogaiba azt a pártot, mely a. többséget alkotja a parla­mentben, az országban egyaránt. Idézik és hívják a munkapártot, mert a saját gyön- geségük és sikertelenségük próbaidején keresztül belátták, hogy dolgozni, teremteni, alkotni és vezetni a mai nehéz időkben egyedül csak a munkapárt képes. Hintse bécsi tanácskozása a béke ügyében. Wekerle megbeszélései is a külpolitikára vonatkoznak Becs, szept. 5. Hintzének Bécsben folytatott tár­gyalásairól eddig nem adtak ki hiva­talos jelentést, annyi azonban auten­tikusan megállapítható, hogy a tanács­kozások főkérdése a béke volt. Meg­beszélték, hogy alkalmas-e a jelen időpont a békeakció megindítására és megvitatták azon katonai és politikai okokat, melyek jelenleg ellene szól­nak. A lengyel kérdés emellett egé­szen háttérbe szorult. A főfontosságu ügy a béke kérdése lett, mely aktuáli­sabb, mint valaha. Németországban is azon rrteggyőződés jut túlsúlyra, hogy a világháborút nem lehet fegy­verekkel eldönteni. Hogy ezen véle­mény mennyire úrrá lett a német lel­keken, bizonyítja, hogy Kühlman most megkapta a legnagyobb német kitün­tetést, pár hét előtt pedig őszinte szó­kimondása miatt kellett megbuknia. Bécs, szept. 5. A király Hintzének a Lipót-rend nagykeresztjét adományozta. Becs, szept. 5. Hintze ma délben a német nagykövet­ség palotájában fogadta a sajtó képviselőit» akik előtt formális politikai beszédet mon­dott. Kijelentette a következőket: — Mi, valamennyien minden kérdés­ben egy nézeten vagyunk. Ami köztünk né­zeteltérés van, azt barátságos utón fogjuk tisztázni. A monarchia Németországgal kö­zösen élték át a háború szenvedéseit. Ami a jövendőt illeti, a legnagyobb bizalommal nézhetünk elébe, mert a tisztességes, érde­keinknek megfelelő békét el fogjuk érni. Eb­ben minket támogatni kell. Bécs, szept. 5. Wekerlének Bécsben Burjánnal, Hintzé- vel és Stumm államtitkárral folytatott tár­gyalásain leginkább az általános külpolitikai helyzet került szóba kapcsolatban a nyu­gaton végbemenő eseményekkel, továbbá a keleti kérdések egész komplexuma. Ezek közül leginkább a lengyel kérdés került szóba. Az is, hogy milyen intézkedéseket kell a szövetségeseknek tenniök, hogy a rá­juk kényszeritett háborút eredményesen to­vább folytathassák. Wekerle, aki a külpo­litikának minden időszerű kérdését már ko­rábban Tiszával is, mint a többség vezéré­vel megbeszélte, nemrég Andrássyt infor­málta róluk, ma vagy holnap pedig Appo- nyit, mint a kisebbségi frakció vezérét fogja informálni a tanácskozásokról, azok anya­gáról és a hozott határozatokról. Hangsú­lyozni kell, hogy a megbeszélés tisztán in­formativ jellegű és a külpolitikai kérdések­kel semmi kapcsolatba nem hozható. A németek visszavo­nulása tovább tart. Berlin, szept. 5. A nagyfőhadiszállá s hivatalosan jelenti: Nyugati harctér : Hupprecht trónörökös és Böhm vezérezredes hadcsoportjai: Ypern és Labassé között az .ellenség utánunk nyomult uj vonalaink ellen. Az előtérben hagyott osztagaink a kapott pa­rancs szerint kitértek előle állásainkba. Witschaete mellett visszavertünk ellen­séges részleges támadásokat. A Scarpe és Somme között az ellen­ség uj vonalaink felé tapogatózott. Bizto­sitó osztagaink gyalogsági harcban állanak. A Somme mellett tüzérségi tevékenység. . A Somme és Oise között végrehaj­tottuk augusztus 26-án a Roye vidékén megkezdett mozdulatokat és tegnapelőtt éjjel harc nélkül megszakítottuk az érintke­zést az ellenséggel. A visszahagyott utóvédek tegnap dél­után lassan követtek bennünket. Este az ellenség gyengébb csapatrészei elérték kö­rülbelül a Voyennes—Guíscard—Eppilly vonalat. Az Aillette lapályon visszavertünk el­lenséges előretöréseket. Szintúgy meghiú­sultak az ellenség erős támadásai közvetle­nül Aillettétől délre Terny, Sorny, Clousey és Buc Le Long mellett. iapywk mmi »sánta 4 oldat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom