Szamos, 1918. augusztus (50. évfolyam, 181-207. szám)
1918-08-07 / 186. szám
2 oldal. t SZAMOS (1918. augusztus 7., 186 szám.) proletárrá vált lateinereket is, az egész középosztályt, mondhatni az egész társadalmat. A javaslat a tisztikar fizetését nem emeli. Ezt a kérdés nem lehet a háború utánra halasztani, most kell segítség az ép és egészséges tiszteknek is. Illetékes helyről hallom, hogy a budapesti toloncházban minap ötven-hatvan nyolc-kilenc éves gyermek volt elhelyezve, várva, hogy illetőségi helyükre toloncolják őket. Kiderüli, hogy ezeket a fiatalkorúak bírája utalta oda, bizonyára azért, mert nem volt más hely, ahová utalhatta volna őket. Pedig a toloncház a legrosszabb hely, mert ha addig a gyermekben nem volt meg a bűn csirája, akkor ott beléoltják. A fiatalkorúak ügyészei és birái kitűnő emberek, de nincs módjukban eljárni. Mindent meg kell tenni, hogy a tételes törvények valósággá váljanak. A Hadigondozó hatáskörét ki kell terjeszteni. Gróf Teleki Pál megfelelő ember a Hadigondozó élére, de nincsenek meg az eszközei. A rokkantakat eleinte nem jól kezelték. Ipari pály ira képezték ki azokat, a kik földművelők voltak és megfordítva. Mindenkit hajlandósága szerint kell kiképezni. Farkas Pál: örvend, hogy ilyen javaslatot tárgyalnak, amely távolabb visz a belpolitikai küzdelmektől. Ennél a javaslatnál fontosabbat az utolsó esztendők alatt nem is tárgyaltak. Annál sajnálatosabb, hogy olyan kevesen vannak ilyenkor a Házban. Felkiáltások jobbról: Hol van And- rássy Gyula ? Gróf Hadik János: Hol van Tisza István ? Farkas Pál: Ilyenkor nem olyan nagy az érdeklődés, mint amikor izgalmas jelenetekre van kilátás. A javaslat nagy lépés előre. A Sajtóban valóságos felekezeti izgatás folyik a háború terheinek viselése alapján. Nem a sajtóról beszél általában, hanem A Sajtó cimü kátholikus^ lapról, mely valóságos pogrommot hirdet. Ez irányzat felülkerekedett nálunk, a háború minden ódiumát a zsidóságra akarja hárítani. A javaslatot elfogadja. Juriga Nándor szerint nem kell a zsidóságot az antiszemitizmustól félteni, van azoknak magukhoz való eszük. Utánozni kellene jótulajdonságaikat, élelmességüket. A javaslatról kijelenti, hogy az papiros- törvény marad, mert pénzfizetéssel akarja megoldani a rokkanlkérdést, pedig mi ma a pénz ? Csak papiros. Sztranyovszky Sándor a Ház engedel- mével foglalkozik Farkas beszédének a zsidókra vonatkozó részevei. A zsidók egyetlen tiszteletreméltó tulajonságuk sokszor túlzásba megy. A központok ezért vannak telve zsidókkal, ezért volt lehetséges, hogy a zsidóság egyik kiváló exponense igazságügyi miniszter- lett, aki hitsorsosait igyekezett büntetés alól felszabadítani, vagy rövid időre mentesíteni. Nem antiszemita, bár a zsidók háborús magatartása folytán erre oka lenne. Meg van győződve, hogy a zsidók magatartása az oka annak, hogy a közvélemény ellenük van. A javaslatot elfogadja. Windischgrälz Lajos herceg közélelmezési miniszter reflektál két osztrák kormánynyilatkozatban foglalt azon vádra, mintha Magyarország Ausztriát csak igen csekély mértékben segítette volna ki. Ez annyiban nem felel meg a valóságnak, mert a hadsereget kizárótag Magyarország látta el. Ausztriát — tekintettel a múlt évi termés gyenge voltára — mivel magunk is csak csekély feleslegekkel rendelkezünk, az osztrák polgári lakosság kisegítését is csak csekély arányban vállaltuk. Ennek illusztrálására felemlíti, hogy míg békében termésünk 130 millió q volt, addig az utóbbi háborús esztendőkben termésünk 80—90 mtllió q változott. Ennek dacára megállapíthatja, hogy egyedül és kizárólag Magyarország önfeláldozó gazdaság politikája tette lehetővé, hogy a monarchia képes volt a világháború négy esztendejében gazdaságilag kitartani. A háború alatt körülbelül 7 millió q gabonát bocsátottunk Ausztria rendelkezésére, mig békében Ausztriának 20 millió q-t adtunk el. Most gondoskodott arról, hogy a jövőben Ausztria kisegítése úgy történjen, hogy a gazdasági ellátás viszonzásául Ausztria rekompenzációként nyersanyagokat és iparcikkeket bocsásson rendelkezésünkre. Ebbe a gabonamennyiségbe beleszámítjuk azt a kvantumot is, melyet Magyarország a hadsereg osztrák részének ellátására ad. Válaszol Tisza interpellációja azon kérdésére, miképpen gondoskodott az ország ellátásáról a julius 15 iki időn túl. Erre a választ eddig tett intézicedéseinek felsorolásával adja meg. Ezek voltak a korai cséplés, mely napi 100—150 vagon beszolgáltatását, illetve a malmokban való feldolgozását tette lehetővé. Ezen elü! intézkedett, hogy az országban még meglevő készleteket összegyüjtsék és szétosszák. Ily módon 487 v gon jutott kezei közé, amely julius 15-tcI 22 i tette az ellátást lehetővé. A julius 23-tól való ellátás már az uj lisztkészletből történt. Julius 25-én több, mint egy millió métermázsa gabona volt őrles alatt. Mire körtáviratot intézett az összes törvényhatóságokhoz, melyben megengedte a termelő vidékeken az ellátatlanoknak a -zeptember 30-ig való öl ellátást, illetve a szabad vásárlást. Egyebekben a központi ellátás szeptember 30-ig fentariatík. A jövő évi ellátás te intetében az vezérelte, hogy az ellátatlanok gabonával való hatósági ellátása, az egyenes a törvényhatóságok utján a községekre bizassék. Intézkedett, hogy az ország valamennyi törvény- hatóságai tartoznak az ellátatlan lakosságuk szükségletét szeptember 30-tól jövő évi augusztus 15-ig saját hatáskörükben biztosítani. Ezzel a H. T.-f „.kikapcsolta az ellátatlanok szükségletének fedezéséből és most már minden község saját maga rendelkezhetik azon készletekkel, amelyek lakosságának ellátását biztosítják. Az ország élelmezéséről csakis akkor lehet megnyugtató módon gondoskodni, ha az, akinek ez a gondoskodás feladatát képezi, az összes meglévő készleteket kezében tartja. Az államnak kötelessége tehát a jövőben minden primär fontosságú élelmicikkekre rátenni a kezét és az ekként rendelkezésre álló készleteket polgárai között, osztály különbség nélkül egyforma mértékkel mérve igazságosan fosztani. Első és fő feladatának tekintette mindig és fogja tekinteni a jövőben is a front ellátását. Szándékosan a frontról lehet szó, nem a hadseregről, mert érthetetlenül nálunk a hadsereget még ma is egy idegen testnek tekintik s a legtöbben elfelejtik, hogy a fronton levőknek legalább a fele a mi vérünkből való vér. Ezeket illeti meg nézete szerint a java mindannak, amit ez a föld terem, melyet ők testükkel és életükkel védenek. Elsősorban jön tehát a front s azután jön csak mindenki más. A köztisztviselői konyhák felállítása nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy az ország ezen értékes elemének háboruokozta súlyos gondjain könnyítsen. Az élelmiszereknek kétféle alakban történő kiosztása lehetővé teszi, hogy a szegényebb néposztály és a hadbavonultak családtagjai megérdemelt elsőbbséget élvezzenek a kiosztásnál. Azt tervezi, hogy az elsőrendű fontosságú élelmiszerjegyeket az országra egységesen a Közélelmezési Hivatal bocsássa ki. — A múlt tapasztalatai ugyanis — sajnos — azt mutatják, hogy egyes törvényhatóságok az általuk kibocsátott élelmiszerjegyeket beváltani nem tudták. Többrendbeli visszaélés is előfordult fedezetlen élelmiszerjegyek kibocsátása által. Ennek természetesen következményekén a közönség bizalma az élelmíszerjegyekkel szemben — indokoltan — megrendült. Tisza tiltakozik először a sajtó azon beállítása ellen, mellyel beszédét úgy kommentálta, mint aki izgatja a falu népét a város ellen Az Igazmondóban irt cikkében csakis jogos kritikát gyakorolt Hadik János rendelkezései miatt, mert többet juttatott a városoknak, mint a falvaknak. Förster Aurél szólásra áll. (Elnök kérdi, hogy milyen cimen szól ? Förster : Windischgrälz az ő interpellációjára is válaszol. Joga van felelni. Elnök felvilágositja, hogy a miniszter csak Tiszának válaszolt. Windischgrätz kijelenti, hogy ezúttal csak Tisza interpe'lációjára felelt. Legközelebb megadja a választ Förster interpellációjára. Az ülés három előtt végződött. Ellentét a szatmári Cipőhivatal és a rendőrség között — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, aug. 6. A titokzatos csizma- és cipő lefoglalások mostani napjaiban igen különös eset történt meg egy helybeli cipőkereskedővel vagy jobban mondva ennek 260 pár békebeli finom, uj cipőjével — végeredményében pedig Szatmár város közönségével. Az eset a következő : Már másfél esztendeje, hogy Ausztriából tilos a cipőbehozatal. A cipőkereskedők ennek dacára arra törekedtek, hogy valahogyan kijátszák az osztrák-kiviteli tilalmat és cipőt szerezzenek vevőik ellátására. így tett Perlstein Ignác szatmári cipőkereskedő is, aki mintegy négy hónappal ezelőtt, még mielőtt a cipő-jegy rendelét és bejelentési kényszer életbelépett volna, feladott Ausztriából 3 láda cipőárut, melyeket egy gyujtószállitmányt tartalmazó kocsiban elhelyezve, Szatmárra irányított. Időközben életbelépett az uj cipőrendelet és Perlstein a Cipőhivatalnak tudomására hozta, hogy 3 láda cipő érkezett a számára. Debrecenben a cipőket a gyufa-kocsiból átrakták, amikor az ottani rendőrség tudomást szerzett a cipőcsempészetről és kihágási eljárást indított Perlstein Ignác ellen amiatt, hogy a cipőket igazolvány nélkül szállította. A kihágási eljárás során a cipőket Szatmáron lefoglalták és a további intézkedésekig a Cipőhivatalnál raktározták el. Perlstein Ignácnak áz volt a szándéka, hogy a cipőket — számszerint 260 pár — amelyek még a békeidőben készültek és kitűnő minőségűek voltak, jegy ellenében a szatmári közönségnek fogja elárusítani. Különösen azt szerette volna megakadályozni, nehogy Debrecen a cipőszállitmányt visz- szarendelje, amitől azért kellett tartania, mert a cipő lefoglalásánál egy Benedek Aladár nevű nyomozó rendőr, aki debreceni lakos, úgy nyilatkozott, hogy ő ezeket a jó cipőket Debrecen városának akarja juttatni. Evégből Perlstein Ignác a helybeli Népruházati Bizottságnak azt ajánlotta, hogy a cipők ellenértékét arra az időre, mig a debreceni kihágási ügy elrendeződik, letétbe helyezi és a cipőket üzletében, jegy ellenében a szatmári közönségnek kiszolgálja. A Népruházati Bizottság Perlstein ajánlatát elfogadta. Az elmúlt vasárnap azonban uj fordulat állott be ez ügyben. A már említet
