Szamos, 1918. augusztus (50. évfolyam, 181-207. szám)

1918-08-31 / 207. szám

2 oldal. SZAMOS (1918 augusztus 31., 207. szám ) Repülőink Trevisót bom­bázták. Sajtószállás, aug. 30. Folyó hó 28-án repülőinknek nagyon forró napja volt. Egy repülőrajunk Trevisót bombázta és a városra mintegy ezer ki­logramm bombát dobolt. Az olasz repülők üldözőbe vették repülőinket. A légi harc­ban elkeseredett küzdelemben három ellen­séges repülőgépet lelőttünk. Lucaciu pópa birodalmában — Látogatás Lacfaluban — Felsőbánya, 1918. aug. 28 A kedves hegyvidéki városka ózondus levegőjében próbálom kurálgatni, amit az iskola évi pora elrontott. A napi séták egyikén az Él nevű határrészről kínálkozó pompás panoráma szent élete közben akadt meg a szemem a völgyben egy kéttornyos, kupolás templomon. Állandó társam a sé­tában, Báthy Lajos felsőbányái rendőrka­pitány mondotta meg, hogy az Lacfalunak a temploma, amelyet az árulóvá lett Lu­caciu László pópa a római Szent-Péter templom mintájára építtetett. Felébredt bennem az újságíró. A kö­vetkező nap délutánjára Lacfalu megtekin­tését tüztük ki. Tudni akartam, milyen is az a falu, amely annyi idő óta áll az em­berek érdeklődése középpontjában. Társaságom is került az útra. Felesé­gem, egy másik proffeszor társam, Báthy kapitány és igy a legkellemesebb sétával tettük meg egy óra alatt a Felsőbányától Lacfaluig terjedő 5 kilométeres kanyargó hegyi utat. v Nagykiterjedésü a falu, lankaszerü kertekkel. Mindeniken a sablonos hegyes tetejű, kémény nélküli oláh ház. Körülötte a gazda egész földbirtoka. A kert egy része tengerivel beültetve dús termést igér, a másik kaszáló, rajta gyümölcsfák roskadozó ágakkal. A kapniki országúból kerti ösvényeken átcsapva jutunk a hires templomhoz. Ha­talmas kert közepén emelkedik a valóban impozáns épület, amely azonban csak annyiban hasonlít a Szent Péter templom­hoz, mint egy pesti suszter által készített gálacipő a mikolai csizmadia utána készült remekéhez. Homlokzatán azonban ékes la- tinsággal ott büszkélkedik a felírás, hogy az összes románok fogadalmi templomául készült 1890-ben. Körülötte egy szinte 20 holdra tehető kert terül el, amelynek kü­lönböző helyein, árnyas fák alatt kő vagy fa kerti asztalok kínálnak pihenőt vagy za­vartalan megbeszélésekre alkalmas helyet. A templom eleién balra egy terjedelmes fából épült szin mutatja, hol fejtegethette a hírhedt pópa dákóromán tanait, mögötte hátul az oláh iskola bezárt ajtói mutatják, hogy azóta némileg megváltozott a világ. Ma már állami iskolában pótolják a jobb jövőt építgetni. Szeretnék a templomba is betekinteni, de bármerre tekintek, hol egy teremtett lélek, aki útbaigazítson, hol kere'ssem a paplakot. Végre, épen mikor találomra el akarok indulni egyik ösvényen, előkerült egy kíváncsiskodó öreg „fatuj“ s fogyatékos nyelvtudásunkkal megtudjuk, amit akarunk. Hosszú, kanyargós kerti ösvényen, jó messze a templomtól ráakadok az egyszerű hajlékra. Éles ellentét ez a falu templomá­hoz. Sz - nem érti meg az ember, hogy a tempiomepitéssel egyidejűleg miért nem emelte azt is ki a hires pópa túlságosan ócska szegénységéből. Nem is akarom addig elhinni, hogy ez a papi lakás, mig a kiáltásomra előkerült szolgáló fel nem világosit, hogy jó helyen járok. Belépek az alacsony küszöbön. Egy fiatal szimpatikus arcú, erősen barná férfi üdvözöl hibátlan magyarsággal. Épen asz­talánál ül. Terményátvevő miniszteri biztos a környékbeli falvakban, ezen a munkán dolgozik. Előadom jövetelem célját ; azonnal ve­szi a kulcsokat, hogy a templomhoz vissza­vezessen. Útközben ráterelem a szót a múltra és a jelenre. Öt éve van itt. Egy évig Lu- éacsiut helyettesítette, néhány éve rendes lelkipásztor. Pap Kornélnak hívják, apja az ugocsamegyei Turczon volt körjegyző, nő­vére kálvinista magyar ember felesége, aki szintén jegyző Batarcson. Szorgalmas, munkás és üzleti szellem­mel eléggé megáldott embereknek mondja a híveit, akik kis földecskéjükön sokat tud­nak termelni, mert jól megnövelik. Ezt lát­tam is, mert olyan tengeri termésük mutat­kozik, amilyen az alfőldön nincs. Egy hi­bájukat említi meg Nem szeretik fizetni a papjukat Elődje, a hires pópa, akit ő Lu­kácsnak emlit, jóformán minden egyházi já­randóságot elengedett a népnek s az elszo­kott a fizetéstől. Persze annak más forrá­sokból is gurult a pénz s nem szorult rá a laczfalusi papi fizetésre. És nagy szellemi tehetsége mellett ebben kereoendi a nép előtti nagy tekintélyének és az iránta meg­nyilatkozó szeretetnek a titka. A templomhoz érünk. Ott várnak a társaim. Bemutatom a papot. Örül, hogy ennyi intelligens embert lát egyszerre a falujában 0 Bement a templomba. Alakja elüt a falusi ruman templomok megszokott típu­sától, de berendezésében mindenben ha­sonló azokhoz. Emellett valóságos néprajzi gyűjteménye a vidék vászoniparának, ame­lyeknek egyes darabjait a nép fogadalmi ajándékok gyanánt adja a templomnak. Van benne legalább 1500 szebbnél-szebb darab a falukon körcskörül akasztva. Emellett van egy nehány más értékes kincse is a tem­plomnak. Régi festmények a volt templom képcsarnokából 3—400 éves múlttal és szebbnél-szebb miseruhák. A híres pópa a templomban is örök emléket akart magának emelni. Feleségét a templom egyik oldalhajójában temettette el, maga talán halála után ez alá az oltár alá vágyott, amelynek másában a Szent Péter templomban Péter apostol hamvai nyu- gosznak. Máskép történt minden. Itt maradt a templom, félben a nagy dákóromán munka. Uj pap s talán uj szellem költözött a lacz­falusi eklézsiába. Legalább ugylátszik, mert hacsak a felét is teljesiti ez a fiatal ambi­ciózus lelkész annak, amit tenni igér, egy emberöltő múlva más világ lesz Lacz- faluban. Ma még nem nagyon látszik meg en­nek az átalakító munkának a hatása. Illő tisztességtudással köszöntenek ugyan az utón, mikor a pap kíséretében haladunk az országút felé, de mikor a pap visszatér és szívességét megköszönve magunk folytatjuk tovább az utunkat, egy-egy oláh gyermek „ungur* kiáltással szalad el mellettünk. Ah­hoz azonban még sok idő kell, hogy ez nála az öröm felkiáltása iegyen. Császy László. Megdrágult a tej. A hivatalos lap­ból vesszük hirét, hogy az országos köz- élelmezési hivatalt vezető m. kir. miniszter rendeletével a tejárakat szeptember elsejé­vel az egész vonalon végig felemelte. A törvényhatósági joggal felruházott városok­ban — igy tehát Szatmáron is — a teljes tehéntejért követelhető legmagasabb árat literenként akkéit állapította meg, hogy: a termelő és másfelől a tejkereskedő, tejszö­vetkezet, feldolgozótelep vagy tejgyüjíő ál­lomás közötti viszonylatban 120 fillér, b) a termelő és fogyasztó között viszonylatban házhoz szállítva 132 fillér; c) a tejkereskedő, tejszövetkezet, feldolgozótelep, tejgyüjtő- állomás és másfelől a fogyasztó közötti viszonylatban 140 fillér. Ehhez arányosítva kis és nagyközségekben 120, 124 és l^ß f. Megérkezett a dohány Hétfőn kezdődik a kiosztás — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, aug. 30. A dohányos emberek nagy örömére ismét felvonultak a főtőzsde előtt a társze­kerek és szállították a vasúttól befelé a drága, kívánatos kincset tartalmazó falá­dákat. A dohányosok izgatottan hordták to­vább a hirt: megérkezett a dohány és mint ilyenkor szokott, hamar elterjedt a város­ban, hogy roppant sok dohány érkezett. Amióta ugyanis dohányinség van, kiderült a nikotinnak egy uj sajátsága is, hogy nem­csak akkor bóditja az embert, amikor szívja, de sokkal joboan megszéditi akkor, amikor nincs. Ez okozza aztán, hogy a szegény, dohányéhség által megszéditett fogyasztó illetve fogyasztó-jelölt izgalmában többet lát az igazságnál. Őszintén megvallva minket is izgatott az a legendás mennyiség, amely a hírek szárnyán érkezett Szatmárra, de még jobban izgatott az a reális csekélység, amint kéz­hez vettünk belőle. Módot kerestünk tehát arra, hogy be­tekintsünk a debreceni dohánygyárnak abba a jegyzékébe, amely a jelenlegi dohányszál- litmányt kisérte. Nem is volt. nehéz dolog hozzájutni, mert nem tartották titokban. A jegyzékből megállapítottuk, hogy összesen érkezett 68474 K 02 fillér értékű dohány és dohánynemü. Ebben a mennyiségben benne van az is, amit a főtőzsde köteles a helyben állo­másozó katonai legénység részére kiadni. Ugyancsak benne van az a készlet is, ame­lyet a fctőzsde köteles a pénzügyigazgató­ság rendelete értelmében 300 vidéki kis trafikosnak kiszolgáltatni. Szatmár város dohányzó közönségé­nek jut 49140 korona értékű dohánynemü, amelyet a főtőzsde és 13 kizárólagos kis- tőzsde oszt szét a közönség között. Átnéztük a kimutatást és a szivarozók, cigarettázók nagy szomorúságára azt álla­pítottuk meg belőle, hogy az érkezett mennyiség túlnyomó része pipadohány s amint egy hozzávetőleges osztási műveletet csináltunk, körül-belül úgy jött ki, hogy egy-egy pipás ember a mostani kiosztáskor amely hétfőn kezdődik, 200 grammot fog kapni dohányjegyenként. Szivar és cigaretta kisebb mennyiség­ben, de előreláthatólag ezekből is kijut minden jegyre a régi adag. Kétségtelen, hogy a dohánygyár a jelenlegi megosztásnál a pipás embereknek kedvezett, mert nem elég, hogy nagymeny- nyiségben küldött nekik paklit, elküldte Szatmárra az első szállítmány dohánypót­lékot is. Hogy mi és milyen ez a dohánypót­lék, azt még nem tudjuk. Vegyelemezve még nincs s igy várni kell, amig egy elszánt pipás felpróbálja, hogy milyen az ize. Ebből 30 ezer csomagot küldött a dohánygyár, egy-egy pakli 25 gramm súlyú és l2 fillér az ára. Ezt is dohányjegyre adják és a fáma azt tartja róla, hogy az igazi dohány közé vegyítve szívható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom