Szamos, 1918. június (50. évfolyam, 130-154. szám)
1918-06-07 / 135. szám
2 oidal S Z A M'Ü S (1918. junius 7., 135. szám.) |sr' A bizottság elfogadta. Jüíí-.í Mellőzték a javaslatnak azon intézkedését, amennyiben a háború után bekövetkezendő választás az 1913-as törvény alapján ejtették meg, úgy ezen parlament csak hat hónapig maradhat együtt s a választást ki kell irni az uj törvény alapján. Az ülés két órakor véget ért. A választójogot ősszel tárgyalják Budapest, junius 6. A Déli Hírlap arról értesült, hogy a kormány csak őszre szándékozik tárgyalni a plénumban a választójogot. A bizottság ma vagy holnap fejezi be munkáját. Az elhalasztást kényszerüségi okok magyarázzák meg. Nevezetesen a Háznak júniusban az indemnitást és a katonai ellátási törvényt kell tárgyalni, azonkívül valószínűleg delegációk lesznek, végül Wekerle julius elsején hosszabb kúrára Karlsbadba akar utazni. Kormányválság a külpolitikai kérdések miatt Budapest, junius 6. A Déli Hírlap arról értesül, hogy a küszöbön levő külpolitikai események alakulása a közeljövőben döntő befolyással lesz a magyar kormány helyzetére. Elsősorban a lengyel kérdés kérdése aktuális, melynél két felfogás áll szemben egymással. Az első úgy véli a kérdést megoldani, hogy Lengyelország Galíciával együtt önálló ország legyen. Ezt az álláspontot a régi ellenzék képviseli. Ezzel szemben áll Tisza felfogása, aki Lengyelországnak Ausztriához való csatolása és Magyarországnak Bosznia-Hercegovinával való rekompenzá- j lásában látja a kérdést megoldva. Wekerle j maga még nem döntött e kérdésben. A politikai körökben tudni vélik, hogy : Wekerle hajlik Tisza felfogása felé Ellenőrizhetetlen hirek szerint, ha ez való lenne, j úgy e kérdés előreláthatólag a magyar kormányválság oka lehet. A kérdés mindenesetre a közeli hetekben dől el. A Lónyay hercegi pár Aranyosmegyesen — A Szamos eredeti tudósítása. — Aranyosmegyes, junius 6. ' Szerdán délután fél 4 órakor érkezett a Lónyay hercegi pár Máriássy Mária alapítványi hölgy és báró Vécsey László kíséretében Aranyosmegyesre. A hercegi pár a Szentiványi Sándor körjegyző által íeldiszitett diadalkapun hajtatott be Aranyosmegyes várára, ahol a község, valamint a környék egybegyült közönségének és előkelőségeinek lelkes éljen- 1 zése fogadta. Az ut, ahol a hercegi pár bevonult, j rózsákkal volt borítva és a fogadtatás közvetlensége és melegsége láthatóan jól esett a Fenséges Asszonynak. Aranyosmegyes képviselőtestülete nevében Szabó József ref. lelkész szép beszédben üdvözölte a hercegi párt, hódoló tisztelettel üdvözölvén őket, amikor mint a község birtokosai először szerencséltetik azt magas látogatásukkal. A község lakossága nevében örömének adott kifejezést afölött, hogy a herceg visszavásárolta a nagy diplomata, hazafi és békeszerző Lónyay Zsigmond, a hazája romlásán és férje gyászos sorsán kesergő fejedelemasszony, Lónyay Anna várkastélyát. A boldogság érzetével üdvözölte Stefánia kir. hercegasz- szonyt, a nemzet hálás kegyeletében örökkön élő nagy nádor unokáját, ki a magyar nemzetet szivébe zárta, ki sebeket gyógyítva a felebaráti szeretet apostolnőjeként jár és jótetteket gyakorol. Biztosította a hercegi párt a község lakosságának meleg szerete- téről és kívánta, hogy találják magukat otthon. A beszéd után Szabó Klárika tanítónő szép csokrot nyújtott át a hercegasszonynak, aki azt szívesen fogadta épp úgy, mint a megjelentek által átnyújtott többi csokrot is. Ezután Horváth György józsefházi r. k. plébános az egyház nevében magvas beszédben üdvözölte a hercegi párt. Az üdvözlő beszédek elhangzása után Lónyay herceg megköszönve a szívélyes fogadtatást, bemutatta a kir. hercegnőnek Szentiványi Sándor jegyzőt, aki a fogadtatásnál megjelent úrnőket és urakat mutatta be a hercegasszonynak, aki mindenkivel kezet fogott és mindenkit barátságos megszólítással tüntetett ki. A sorfalat álló közönség közt levő katonákat is megszólította a hercegasszony, megkérdezte tőlük, hogy kitüntetésüket melyik harctéren szerezték és sokat közülök meg is jutalmazott. Majd megtekintette a várkastélyt, ennek parkját és a várról fényképfelvételeket készített. A vár és környéke feletti tetszésének a hercegasszony többizben adott kifejezést, minden egyes termet, a kőből faragot ajtókat és ablakokat tüzetesen megszemlélte, majd a Lónyay Anna által lakott második emeleti lakosztályának termeiben hosszabb ideig időzött és gyönyörködött a még épségben levő faragványokban és fennmaradt freskókban. Maid a várkastély bástyájának egyik ablakából gyönyörködött a vidék szépségében. Ezek után a kir. hercegnő férjével a község utcájában körsétát tett, majd visszajött a várkertben, ahol a község előkelőségeitől szives búcsút véve, a viszontlátás reményének kifejezése mellett, az egybegyült közönség lelkes éljenzése közt hagyták el őseik várát és visszautaztak a báró Vécsey családhoz, Sárközujlakra. Sárközujlakról a hercegi pár ma este utazott el Szatmáron át haza Sátoraljaújhelyre. A bikszádi vonat megérkezése után a hercegék beszállottak szalonkocsijukba, ahol sokáig beszélgettek Ozory István főkapitánnyal. A herceg közben fogadta Bagossy Bertalan kath. gimnasiumi igazgatót is. Ajánlat a város avasi erdejének fájára. Évi 1000 waggon tűzifa a városnak — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, junius 6. A Szatmári Fakitermelő és Szénkereskedelmi r. t. ajánlatot adott be a városhoz, amelyben azt kéri, hogy adja el neki a város az Avasfelsőfalu határában levő erdejéből az évi 174’4 kát. hold vágás területén levő fatömeget három évi időtartamra, tehát 523’2 holdat évi 500 ezer, három évre egy millió 500 ezer koronáért. A vállalat kötelezi magát, hogy az évi 500 ezer koronát minden évben kifizeti tekintet nélkül arra, hogy az egész területet kitermeli-e. Kötelezi magát a részvénytársaság, hogy a városnak minden évben ezer waggon tűzifát bocsájt rendelkezésére waggo- nonként (100 mm) ab feladó állomás 850 K árban, egyenlő havi részletekben leszálli- tandólag. Ha a fa árát időközben maximálnák, akkor a maximált ár lesz irányadó.! Ha a város a fára nem reflektálna, hajlandó ahelyett évi 150 ezer koronával több, tehát 650 ezer korona vételárat fizetni. Ajánlatában kijelenti a vállalat, hogy ösmeri a Gömörmegyei Takarékpénztárnak a várossal kötött rönkő eladási szerződését és kötelezi magát, hogy egy ilyen szerződésnek ugyanolyan feltételek mellett eleget tesz illetve a rönköt ugyanazon árban leszállítja, mint ahogy arra a város köteles. A vállalat rámutat arra, hogy az ajánlat elfogadása esetén a város nemcsak horribilis magas árat ér el az erdőért, de évi 1000 waggon fa szállításával ugyanannyi fa kerül leszállításra, mint amennyit a város a mai forszírozott házi termelés mellett produkálni képes. A tanács az ajánlatot kiadta javaslat- tétel végett az erdőtanácsosnak, aki előnyösnek, kedvezőnek és kényelmesnek tartja ugyan az ajánlatot, de mégsem ajánlja elfogadásra, mert a jelenlegi nehéz viszonyok arra kényszeritették a várost, hogy a legkedvezőbb fekvésű vágási területek kihasználásához fogjon, erre már be is rendezkedett s most ezeket a legkedvezőbb fekvésű területeket adná oda másnak. Ha a város egyáltalában tárgyalhat egész vágásterületek eladásáról (a törvényhatóság a házi kezelés mellett foglalt állást), akkor legalább 10-12 éves vágásterülettel esetleg az egész fatömeget kellene eladni és pedig nyilvános árverésen De hogy ezt a város megtehesse, előbb uj üzemtervet kellene összeállítani a pontos terület es vágási sorrend megállapításával. Az erdőlanácsos véleménye szerint ha a város pénzügyi szempontból fogja fel a gazdálkodást, akkor előnyös az eladás. Ha pedig a jövedelem mellett a városi közönség tűzifa igényeit és szükségletét tekintjük, akkor a tömeges eladás hátrányos, a tanácsos inkább a kellő személyzeti és gazdasági berendezés mellett a házi kezelést tartja előnyösnek és szükségesnek. Egyébként azt javasolja a tanácsnak, hogy esetleg hallgasson meg más szakértőt is. L. nlj r i Hl lit EIC ^ 9 szive szabad meg az embernek, amikor uton-utfélen hallja azokat a kétségbeejtő, keserves panaszokat, amelyeket a megélhetés nehézségeiről, a betevő falat beszerzésének kínszenvedéseiről zokog el a közönség hol hangos szóban, hol Írásban. A panaszok után Ítélve azt hinné az ember, hogy itt már megszűnt minden, itt mindenki koplal, éhezik, senkinek sem telik semmire. Szerencse, hogy a negyedik esztendeje dúló háború meglehetősen megedzette a lelkünket, amely erőssé lett úgy a valódi, mint a hamis jajszavakkal szemben és egyedül a szivünk van ma olyan szövetből, amely nem szakad könnyen. És szerencse az is, hogy néhanapján előfordulnak még a sanyarú háborús életben is olyan jelenségek, amelyek vigasztalással szolgálnak a sok gyötrelmes pa- naszszal szemben és meg-megnyugtatják háborgó lelkünket. Ilyen vigasztaló momentumra sikerült szert tennem szerdán délelőtt is a heti piacon való barangolásom közben, ahol abban sántikáltam: hogy lehetne egy csomó olcsó retekre szert tenni. Zsúfoltan népes volt a heti piac, amelynek egyik pontján hatalmas tumultus vonta magára a figyelmemet. A szatmári közönség előtt nem kell szemléltető módon leirni, hogy mi az a tolongás. Mindkét nembeliek tolongtak, a há- tullevők nyomták az előttük állókat, az elől levők visszafelé szorították a hátulról tolakodókat, a középen állók nyelvü- xet lógatták és kifelé készült belőlük a lélek. Dolgoztak az emberek könyökkel, lábbal, taposták, cibálták, tépték, rúgták egymást úgy, hogy gyönyörűség volt nézni. ‘ ______ A kendősök szidfák a kalapos nagyságákat, emberek lebecsmérelték az illetlen póri elemet úgy, hogy az ember
