Szamos, 1918. június (50. évfolyam, 130-154. szám)

1918-06-04 / 132. szám

Ötwsi»edik évfolyam. 132 “ik szám. Egyes szám ára 12 fillér. PáÜyBoávarokor! M ffitár. BfcÖFEETÉS BUMM ÉS TÍDÉXEN. .'s» *mt* 39K—Í. m , 154C—1 SegjBdé*» 7X301 % Un 2 K»< Sitwtetétó áljafe ' fízetettd&k. SZERKESZTŐSÉ» ÉS KIADÓHIVATAL Rákóczin. 24. T elefo n-sránwte Szerkesztőség. 3331 Kiadóhivatal. . 4M Fel. szerkesztő lakása .... 23Ü SZHT^AR-NÉMETI, 1918. Felelős szerkesztő: Dénes Sándor. Szerkesztő: Dr. Stern Mór. KEDD, JUNIUS 4. A Lónyay hercegi pár Szatmáron. — A Szamos eredeti tudósítása. — i szárkapitány egy gyönyörű képet ajánlott ! fel a hercegi pár részére, amely az aranyos- í megyesi várat ábrázolja. A képet dr. Arn- ' brózy Ágoston urnák adjuk át. ! A herceg hálásan köszönte a szép i meglepetést. A kihallgatás ezzel véget ért. Szatmár, jun. 3. A máskor még csöndes, álmos kora reggeli utca ünnepi szint öltött és szokat­lanul mozgalmas volt. A házakon, különösen a püspöki pa­lotától a vasúti állomásig terjedő utón nemzeti szinü lobogókat lengetett a hűvös reggeli szél, a házak erkélyein virágok dísze­legtek, az Attila-utca fellocsolt aszfaltbur­kolatán egymást kergetve vágtattak az úri fogatok, a püspökség pompás négyese elől szerényen tértek ki a polgári kocsik, a gya­logjárókon szokatlan nagy volt a forga­lom. Szatmár ma korán ébredt és azok is, akik talán még sohasem látták a várost ilyen kora reggeli órákban, ma felkeltek és siettek üdvözölni Szatmár magas vendégeit, Szatmár vármegye főúri birtokosait: Ló­nyay Elemér kir. herceget és Stefánia kir. hercegasszonyt. Az állomás előtt a bevonuláshoz ki­rendelt úri fogatok sorakoztak, a rendre Ozory István rendőrfőkapitány személyes felügyelete alatt Oláh Gyula rendőrtiszt, Bartha Károly rendőrbiztos és a kirendelt rendőrök, valamint a Szávuj István lovas- csendőrőrmester vezetése alatt kivonult csendőrség ügyelt. A virágokkal feldiszitett állomási épü­letben, ahol a hercegi pár részére fenntar­tott szőnyeges kijáratot virágos diadalkapu övezte, dr. Ambrózy József és Makkay Sándor rendőrkapitányok, Tereh Bálint és Csizek János rendőrtisztek tartották fenn a rendet. A megér késés A menetrend szerint előbb a Király­háza felől jövő személyvonat érkezett be. Röviddel rá berobogott a pesti vonat is és a közönség s rendőrség, a fogadta­tásra megjelent urak és küldöttségek keres­ték a vonathoz csatolt szalonkocsit. Izgatottan járták végig a hosszú vo­natot, de a szalonkocsit nem találták hozzá­csatolva. Az bajosan volt feltehető, hogy a hercegi pár nem a szalonkocsijában, ha­nem rendes I. osztályú kocsiban jött volna s már-már azt hitték, hogy a hercegék uta­zása elmaradt, amikor elindult a Királyháza felől Budapest felé haladó vonat és a vé­géről lekapcsolva a nyilt pályán maradt a hercegi szalon kocsi. A hercegi pár ugyanis zempléni bir­tokáról, Bodrog-Olasziból jött Sátoralja­újhelyről Királyházán át. A kiváncsi közönség a felfedezés után természetesen azonnal a raktárépület előtt álló szalonkocsi felé tódult, de a rendőr­ség megakadályozta, hogy oda jussanak. A lefüggönyözött szalonkocsi ablakai mögött mélységes csend volt: a hercegi pár és kísérete még pihentek. Kevéssel 8 óra előtt leszállóit a sza- J lonkocsiból dr. Ambrózy Ágoston, a her­cegi pár jogtanácsosa, a perronra jött, ahol Jékey Sándor főispánnal, dr. Vajay Károly kir. tan. polgármesterrel és dr. Kölcsey Ferencnével, a Vörös Kereszt Egylet szat­mári fiókjának einöknőjével beszélgetett, majd visszatért a szalonkocsiba. Beszélgetés Herceg Lónyay Elemérrel. Dr. Ambrózy Ágostonnal együtt Ló­nyay Elemér herceg meghívására felszállott a szalonkocsiba a Szamos felelős szer­kesztője is, aki a beszélgetésről a követ­kezőkben számol be : Lónyay Elemér herceg a szalonkocsi j egyik fülkéjében fogadott. A herceg hatal^s„erőteljes termet, csak őszbefordult haja vall arra, hogy pár évvel felül lehet az ötvenen, üdén, fiatalos arca ifjúra vall. Ideálja a szép férfiúnak, .típusa az előkelő megjelenésű arisztokra­tának. Helylyel kinél meg maga mellett a j zöld bársony díványon, meghallgatja be- í mutatkozásomat. — Nagyon jól esett — úgymond — ; a Szamosnak a hozzá beküldött számai- j ból olvasnia, hogy Szatmármegyében mi­lyen meleg szeretettel fogadták annak a hírét, hogy ő és fenséges felesége szat- mármegyei birtokosok lettek. Megkérdeztem Ő Főrr.éltóságatól, hogy | mik a terveik az aranyosmegyesi várkas- I télylyal ? — A megyesi várat — mondotta a herceg — kegyeletből vásároltam visz- sza, mint a Lónyay család ősi tulajdonát. A tervem egyelőre az, hogy mint ilyet meg is tartom, renováltatom és lakha- ! tóvá teszem és az év egy részét itt tölt- ; jük. Természetesen, amig a háború tart, minden tervezgetés hasztalan. Különösen 1 addig, mig nem lehet építkezni és a rés- | tauráció is nehézségekbe ütközik. — Birtokot nem szándékozom a j kastélyhoz venni — mondotta Ő Főméi- : tósága további kérdésemre — de azért, ! amit a kastélyt lakható állapotba hozom, j a hercegnővel együtt gyakran fogjuk j hosszabb tartózkodásra felketesni Ara- | nyosmegyest. Ma ez természetesen még lehetetlen, mert a kastély úgyszólván rom. — Mindenesetre Írja meg, hogy j rendkívül boldog vagyok, hogy őseim j kastélyát sikerült ismét a család birtokába j vennem és mint szatmármegyei birtokos j léphetek a vármegye földjére. Ezután közöltem Ő Főméltóságaval, j hogy Boromissza Tibor festőművész, hu­A fogadtatás Ezután a szalonkccsit rákapcsolták egy vicinális mozdonyra, amely méltóság- teljes lassúsággal vontatta azt az állomás kijárata elé. Elsőnek herceg Lónyay Elemér szál­lott le a kocsiból, majd lesegitette a kirá­lyi hercegasszonyt, aki vörös keresztes fe­kete ápolónői ruhában volt, amelyet ösz- szes kitüntetéseinek szallagjai diszitettek. A hercegasszonyt ugyancsak ápolónői egyenruhában követte Máriássy Mária ala­pítványi hölgy, a hercegasszony udvarhöl­gye, akit dr. Ambrózy Ágoston segített le a kocsiból. A hercegi párt elsőnek Jékey Sándor főispán üdvözölte, amikor a város falai közé lépnek. A vármegye és város nevében a lakosság meleg üdvözletét tolmácsolta a herceg és a kir. hercegnő előtt, kit a ma­gyar nemzet már rég szivébe zárt. Örömmel és hódolattal fogadja a hercegi párt és kí­vánja, hogy érezzék jól magukat a várme­gye és város területén. Lónyay Elemér herceg a következő beszédben válaszolt a főispán üdvözlésére : — Szivből köszönöm a megtisztelő és szeretetteljes fogadtatást. Mélyen meg vagyunk hatva, amikor Szatmár földjére lépünk. Ehhez a fényes múltú vármegyé­hez fűződik családom történetének legra­gyogóbb korszaka és én boldognak ér­zem magam, hogy az aranyosmegyesi ősi vár megszerzése által — oldalamon azzal a fenkölt lelkű nővel, aki a magyar nemzetet rég a szivébe zárta az ősi családi tradíciónak ebben a me­gyében Isten kegyelméből folytatója le­hetek. Még egyszer nagyon köszönöm a fogadtatást. A herceg szavait követő éljenzés után Jékey Sándorné az alábbi meleg szavakat intézte a királyi hercegasszonyhoz : — Szatmár vármegye és Szatmár város hölgyközönsége és jótékony egye­sületei nevében örömmel üdvözlöm Fen­ségedet. Boldogsággal tölt el, hogy a jövő­ben vármegyénket is egyik tartózkodási helyéül választotta. így alkalmunk lesz közelebbről is megismerni Fenséges Asz- szonyunk országszerte ismert jó szivét, a melynek szeretete remélhetőleg várme­gyénket is besugározza. Az Isten hozta, szivből óhajtjuk, hogy városunkban és annak idején a megyesi várban eltöltendő idők mindig kellemes emlékei legyenek Fenségednek s igy mentői gyakrabban üdvözölhessük vármegyénkben. A beszéd befejeztével a főispánné ha­talmas, fehér és piros rózsákból és gyöngy­virágból készült csokrot nyujott át a Fen­ségnek, aki pár meghatott szóban mondott köszönetét. Lapunk mai ssáma 4 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom