Szamos, 1918. május (50. évfolyam, 104-129. szám)

1918-05-25 / 124. szám

1918. május 25., 121. szám.) SZAMOS 3 oldal. úgy is alaktalan és az utca közepén épülő szép templom nemcsak az utca alaktalan­ságát tüntetné el, hanem egyben városunk díszére is válna. Egy szerény cikkecske keretében rész­leteiben letárgyalni nem lehet egy ilyen dolgot. Nem is az volt a célom, — csu­pán az intéző körök figyelmét akartam fel­hívni erre a telekre. Tettem ezt annyival is inkább, mert a jelen időt tartom a leg­alkalmasabbnak annak megszerzésére. Aján­lom a közérdeket szivén viselő biz. tagok figyelmébe ezt az ügyet, mert ez a legko­molyabb tárgyalást mindenesetre megér­demli. Célravezető lenne, ha a legközelebbi közgyűlésen indítvány alakjában a plénum ítélete elé vitetne ez a dolog s annak alap­ján ajánlattételre a szatmár-részi gk. hit­község fel is szólittatnék i ................ _ ______| Li lin László és társai Sitiin! a lacfalusi pópa — A Szamos eredeti tudósítása. — « / Szatmar, május 24. j Emlékezetes, hogy a háború kitörése ] után Magyarországból számos ismert és j nagy szerepet vitt román politikus eltávo- J zott és Romániában telepedett le, ahol ezek ; a férfiak agitációt kezdtek a központi ha­talmak ellen. Nekik ugyanis az volt a meg- : győződésük és mint utóbb kiderült, téves i véleményükért megbünhődtek, hogy Romá- ■ niának az entente oldalán van a helye. Mü- j ködésükkel a szövetségesek akartak ártani, \ de maguk alatt vágták a fát, mert az ese- j mények súlyosan rájuk cáfoltak. Az eltá- j vozottak közt voltak neves emberek, irók. j ügyvédek és vagyonos polgárok is. Kiment j Romániába Lucaciu László, a hires lac- j falusi plébános, volt országgyűlési képvi- ] selő és Szatmár vármegye törvényhatósá- ( gának még szökése után hosszú időn át ! volt bizottsági tagja. Lucaciu László a mozgósítás kezdete- { kor maga kisérte el a Lacfaluból bevonuló ; katonákat a felsőbányái vasúti állomásra, j ahol buzdító beázédeket intézett hozzájuk. ' Mint a Szamos egyik akkori számá- j nak felsőbányái tudósítása közölte, Lucaciu j László első ilyen búcsúztató és buzdító be- j szédében a következőket mondta a bevo- * nuló lacfalusi katonáknak : — Inkább haljatok mindnyájan hősi halált és ne kerüljön közületek egy sem vissza élve, semhogy csak egyről is kide­rüljön, hogy gyáván viselkedett és nem tel- jesitette a magyar haza iránti szent köte­lességét. Azután sokáig csöndben volt a lac­falusi oroszlán. De minél közelebb ment az idő ahhoz, hogy Romániánake dönteni kell: merre lép ki semlegességéből, Lucaciu László annál gyakrabban járta Bukarestet. Egy ideig azon a címen utazgatott, hogy Romániában kukoricát vásárol a magyar kormány részére, de ezek a hazafias misz- sziók — mint utólag kiderült — ha voltak is összefüggésben tengeri-vásárlással, kizá­rólag a lacfalusi pópa magánpénztárának javára történtek. Addig járta Bukarestet, mig aztán visz- sza sem jött többé. Búcsú nélkül hagyta itt Lacfalut, elhanyagolt paróchiáját, lelki híveit, talán csak üzleti híveitől búcsúzott. Vele együtt kivándorolt testvéröccse, Luca­ciu Konstantin, a királydaróci pópa és ugyan­azon időben szökött meg Goga Oktavián költő és iró és ennek apósa: Cosm a Par­ten, a nagyszebeni Albina pénzintézet igaz­gatója, akinek Romániában is tekintélyes birtokai voltak, Bocu Szevér, az azóta meg­szűnt „Tribuna“ szerkesztője, aki a háború előtt távozott Aradról Szinajába. . Amikor 1916 nyárutóján a román se­regek betörtek Erdélybe, akkor Brassó, Sep­siszentgyörgy, Székelyudvarhely, Csik, Hu- nyad és más határszéli megyék és városok környékéről sok tanár, tanító, pap, ügyvéd és egyéb diplomás ember csatlakozott az ellenséges csapatokhoz. Mindaddig, mig a központi hatalmak seregei be nem hatol­tak Bukarestbe, Lucaciu László és a többi kiszökött magyar alattvalók, akiknek szive a brassói hegyek túlsó felére húzott, jól érezték magukat a román fővárosban. A város elfoglalása után futniok kellett. Hogy később, amikor már Bukarest osztrák-ma­gyar és német közigazgatás alá került, mi történt ezekkel a mi románainkkal, azt mos­tanáig senki sem tudta pontosan. Bukarestből most kapott autentikus hirdadást egy ismert és tekintélyes aradi román politikus és e levélből megtudjuk a következőket: — Goga Octavián, Boku Szevér, to­vábbá Popp György, a „Tribuna“ egykori munkatársával és még többen Kievbe me­nekültek és ott a bolseviki vezérférfiakkal tanácskoztak, hogy az odamenekült romá­nok sorsát rendezzék és maguknak is biz­tos megélhetést csináljanak. A kimenekült középiskolai tanárok Up- salában tartózkodnak és várják Besszarábia ügyének rendezését. A román kormány ugyanis megigérte a kimenekült tanároknak, hogy Besszarábiában középiskolákat és egye­temet létesit, ahol majd elhelyezést nyernek. Hogy Lucaciu László plébánossal mi történt, azt a Romániába került magyaror­szágiak nem tudják. Úgyszólván nyoma veszett. A királyi pár haza érkezett. Buda­pestről jelenti tudósítónk: A királyi pár tegnap este Szófiából átutaztában Budapes­ten keresztül utazott. A vonat rövid ideig állott a ferencvárosi pályaudvaron. A királyi pár kíséretével két vonaton utazott. Fogad­tatás nem volt. A felségek reggel megér­keztek Badenbe. A Lónyay hercegi pár a püspök vendége lesz. Jékey Sándor főispán teg­nap délután telefonon értesítette dr. Lénárd István h. polgármestert, hogy Lónyay Ele­mér herceg és Stefánia kir. hercegasszony junius 2-án vagy 3-án Szatmárra érkeznek s innen Aranyosmegyesre utaznak. Dr. Lé­nárd István a hir vétele után érintkezésbe lépett a hercegi pár elhelyezését illetőleg a püspöki aulával, ahonnan azt a választ kapta, hogy dr. Boromissza Tibor megyés püspök a legnagyobb vendégszeretettel látja vendégéül a hercegi párt, akiknek a püs­pöki palotában négy szobából álló lakosz­tályt bocsájt rendelkezésükre szatmári tar­tózkodásuk idejére. Istentisztelet. A szatmári református templomban f. hó 26-án, vasárnap délelőtt 10 órakor Thury Sándor s.-lelkész, délután 3 órakor Mogyorós Sándor s.-lelkész prédikál. Signum laudis. A király elrendelte, hogy Mattyasovszky Andor, 12. honvéd- gyalogezredbeli tart. hadnagynak az ellen­ség előtt tanúsított vitéz magatartása és kitűnő szolgálatai elismeréséül a legfelsőbb dicsérő elismerés a kardok egyidejű ado­mányozása mellett tudtul adassék. Halálozás. Sándor György nyomdai gépmester, aki legutóbb a Pázmánysajtóban dolgozott, f. hó 23-án meghalt 21 éves ko­rában három évi súlyos betegség után. Te­metése ma, szombaton délután 4 órakor lesz az Árpád-utca 14 sz. házból a rom. kath. egyház szertartása szerint. Titokzatos rablógyilkosság egy bécsi szállodában. Bécsből jelentik: Bécs egyik legforgalmasabb szállójában, a Bris­tolban tegnap titokzatos rablógyilkosság történt. Mégölték a szállóban évek óta la­kást bérlő Vivante bárónő Earl Julia nevű komornáját. A bárónő tegnap délután nem volt otthon. Távozása után a komorna el­kérte a portástól a bárónőnek safejéhez szóló kulcsot. E safében őrizte a bárónő pénzét és értéktárgyait. A bőrtokban volt kulcsot a szolga gyanútlanul kiadta, tekin­tettel arra, hogy a komornának úrnőjével való bizalmas viszonya tudott dolog volt. A rablógyilkosságot a szállóban dolgozó tapétamunkások fedezték fel, akik felnyitot­ták a bárónő szobájának ajtaját, ahol a komornát a földön fekve, zsineggel átkötött nyakkal és átvágott gégével találták. Gyil­kosa előzőleg súlyos tárggyal fejbe is vágta. A rablógyilkos elrabolta a bárónő 180,000 korona készpénzét és félmillió korona értékű ékszerét. A szállóban óriási izgalom volt. A rendőrség azonnal megindította a nyo­mozást és előzetes őrizetbe helyezte a bárónőnek unokaöccsét, aki egy bécsi bank­nál van alkalmazva és akit délután a szálló körül láttak megfordulni, ügy gondolják, hogy valaki a bárónő nevében telefonon utasítást adhatott a komornának, hogy vegye magához az értéktárgyakat. — Bécsből je­lentik : A rendőrség Davis Emilt, Vivante bárónő unokaöccsét szabadon bocsátotta, mert megállapította, hogy nem ő lehet a gyilkos. A szerszám, mellyel a gyilkos ál­dozatát fejbevágta, az athletikánál haszná­latos hajítófa, melyet Pohl játéknagykeres­kedőnél vettek április végén, ahol emlékez­nek is a vevő személyére, egy 26—28 éves fiatalemberre. A rendőrség most ez irány­ban nyomoz. Tönkremenő építkezési anyagok a harctereken. Bndapestről jelenti tudósi­tónk: A főváros lakásügyi bizottságának tegnapi ülésén Alpár Ignác építőművész feltűnést keltő beszédet tartott. Kijelentette, hogy alkalma volt a harctereket bejárni és igy látta, hogy mindenütt ezer meg ezer millió korona értékben hevernek a legérté­kesebb építkezési anyagok, úgymint fa, cement, kő, vas és sok egyéb. Zsákok, amelyekért itthon 15 koronát fizetünk, milliószámra megrothadnak a hadsereg kör­letében. A kormány tehetetlen, hogy fel­lépjen a hadvezetőséggel szemben. A ka­tonaság a birtokában levő anyag nélkül minden építkezést erkölcstelennek tart, mert lelkiismeretlenség volna húszszoros árakat fizetni. A kormánynak ki kellene erőszakol­nia a hadvezetőségnéi az ország részére szükséges anyagok átengedését. Ma este a városi színházban a népszerű Balthazár mester mutatja be cso­dálatos művészetét. Vasárnap két előadást tart, délután 4 órakor és este 8 órakor. A müvészestélyek iránt nagy az érdeklődés, a nappali pénztárnál rohamosan viszik a jegyeket, ami természetes is, mert Baltha­zár név elég garanciát nyújt arra, hogy a közönség pompás élvezetben fog részesülni- Jegyek előre válthatók délelőtt 9—12 és délután 3—5 óráig. Milliós jótékony alapítvány. Nagy­váradról írják, hogy ott a napokban meg­halt Friedmann Benő földbirtokos, Bihar- vármegye és Nagyvárad város gazdasági életének egyik jelentős alakja, akinek hátra­hagyott vagyonát mintegy 5-6 millió ko­ronára becsülik. Végrendeletét tegnap bon­tották fel és a szenzáció erejével hatott a kitűnő emberbarátnak az az intézkedése, hogy egyik birtokán, amely egy millió ko­ronát ér, földmives iskolát létesítsenek, ahova első sorban hadi árvákat vegyenek fel és azokat szakszerű vezetés mellett mintagazdákká képezzék ki. Erre a célra hagyományozott egy 20 holdas mintaszőlé­szetet, két nagyváradi házat, egy több mint 100 holdas birtokot, 60 ezer korona kész­pénzt és fenmaradó vagyona jövedelmének 10 százalékát, amelyet 20 éven át az iskola

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom