Szamos, 1918. május (50. évfolyam, 104-129. szám)
1918-05-05 / 107. szám
1918. május 5.. 107. szám.) SZAMOS 3. oldal. lök által „öntudatosan“ választottaknak a parlamentbe jutása által jöhet el. Ez a parlament lesz az ország igazi képviselete, ebben meg lehet majd bizni, ez nem fog a nemzetköziektől megijedni, ez tudatában lesz igazságos erejének s tudni fogja, hogy a nemzetet nem egy pár elbolonditott munkás teszi. Nem a munkások ellen akarunk mi írni, hanem azok elbolonditói ellen, mi a munkásokat tiszteljük és becsüljük, mig túl nem mennek a határaikon s maguktól ezt nem is tennék soha. Beláthatja azt mindenki, hogy a jelen idők nem arra valók, hogy ők önké- nyeskedjenek s olyan elveket hirdessenek, melyeket ők maguk sem tartanak be. Itthon ülnek s kapják a nagy béreket s az alatt a mi földmivelő fiaink kint véreznek értük s földjeik munkálatlanul vadul el. Az itthon ülők akarnak ami kint vérző fiaink felett hatalmaskodni s őket uralmuk alá kényszeríteni. Sőt némelyek nemzetköziségükkel annyira mennek, hogy a mi szent halottaink fejéről a glóriát is leakarják venni. / De van mindennek határa s mi sem fogunk örökké tűrni s elnyomott- ságunkban nyögni. Vége lesz a világfelfordulásnak s hazajönnek a mi fiaink is, testben és lélekben megerősödve. S a háború érlelő hatása következtében Ítélőképességük ki lesz fejlődve. Ebben a földmivelő osztályban bízunk s ennek teljes nyugodtsággal adhatjuk át az ország vezetését. De nekünk kötelességünk az utat ezek részére előkészíteni s nem szabad engednünk, hogy mire haza jönnek, már befejezett dolgokat kapjanak. Ébredjünk fel tehát gazdatársaim, szervezkedjünk és dolgozzunk, hogy az uj Magyarország ne csak uj, hanem magyar is legyen! kedvelt két műkedvelője: Runyay Mariska és Runyai Sándor adtak elő a közönség állandó derültsége közben. Méltó partnerük volt kis szerepében Horváth Annuska. Meghatóan bájos, szivekhez szóló volt az a háborús duett, amelyet dr. Jékey Istvánná adott elő a hét éves Szuhányi Ferikével. Jékey Istvánná vonzó megjelenése, rutinos előadási modora, pompásan csengő hangja nagy hatást keltettek és ezt a hatást Szuhányi Ferikének gyermeknél ritkán tapasztalt bátor fellépése, kedvesen zengő éneke igazán stílszerűen egészítették ki. A jelenet sok bájával szinte feledhetetlen száma volt a műsornak. Az elragadtatás olyan zajos tapsokban nyilvánult meg, aminőre alig emlékszenek a szatmári színház öreg falai. Ezután dr. Jékey Istvánné szivhezszóló magyar dalokat énekelt, amelyeket Kondor Sándor kisért hegedűn Magyary Imre zenekarának élén énekszóval is hozzájárulván azok nagy hatásához. Egyik legkiemelkedőbb és legpoetiku- sabb száma volt a műsornak „A muzsikáló óra“ című táncjélenet, amelyet elragadó antik keretben adtak elő Medve Iby és Medve Rózsi. Tizenkét órát mutat az antik porcellán óra, melynek muzsika szavára megelevenedik a két bübáios meisseni porcellán baba, az antikvitás miliőjében megelévene- I A naptáregyesités és a hazai románok. Irta : Klintók János, szamosdobi gör. kath. lelkész. Szamosdob, máj. 2. Mint ma már ismeretes és köztudomású dolog, annakidején ahajdudorogi gör. kath. egyházmegyében is el lett rendelve és be lett vezetve a naptáregyesités, jobban és helyesebben kifejezve az uj (Gergely) naptár szerinti időszámítás. Ezen rendelet következtében természetszerűleg az összes nagyváradi és szamosujvári egyházmegyékből — a hajdudorogi egyházmegyéhez csatolt gör. kath. román és magyar hitközségekben is az ónaptár szerinti időszámítás bevonatott és illetőleg betiltatott és az uj naptár szerinti időszámítás és ünnepek megtartása kötelezöleg el lett rendelve. Dacára annak, hogy az uj naptár szerinti időszámítás és ünnepek megtartása absolute nem érintik a gör. kath. hitet és vallást és tisztán csak azért vezettetett be a hajdudorogi egyházmegyébe, mivel ez a naptár helyes és jó és mivel már évszázadok óta az összes keresztény müveit nemzetek és népek ezen naptárt- vezették be nem csak államilag, hanem ezen naptár szerint is ünnepelnek, — és dacára annak, hogy a régi (ó) naptár szerinti időszámítás helytelenségét és téves időszámítását magok a gör. kath. és gör. kel. román egyházak lelkészei és főpapjai is elismerik — a hajdudorogi egyházmegyéhez tartozó gör. kath. román hívek egy tekintélyes része — sajnos még intelligens emberek is — az uj naptár szerinti ünnepek megtartását úgy magyarázzák és értelmezik, mint a gör. hit és vallás ellen elkövetett merényletet, mely által veszélyeztetve látják nemcsak nyelvüket, hanem hitüket és vallásukat is! Ezen alaptalan vádakkal, rosszakaratú híresztelésekkel szemben, mint tényt és valót a következőket konstatálom: Minden tanult román intelligens úri ember, gör. kath. vagy gör. kel. legyen az illető egyházi vagy világi (pap vagy civil) tudja ezt, mert tanulta, hogy az úgynevezett Julián (ó) naptár ez idő szerint 13 nappal későbben számítja az év idejét — napjait és igy az ünnepeket is. Tudja minden intelligens román ember, hogy ezen ó naptár téves és hogy az uj naptár a helyes — ennek dacára az uj naptár szerinti ünnepek megtartását, mint valami rosszat kárhoztatják, mely ellen küzdeni dik két üde, elragadó, fiatal leány és kecses, elragadó, ritmikus táncot lejtenek, mig az óra ViJ-ig ér és a két kis meisseni baba visszatér a'talapzatra. Művészi értékében, szépséges hatásában, stilszerüségében ez a szám felülmúlja mindazokat, amiket eddig Szatmáron akár műkedvelők, akár hivatásos művészek produkáltak. A kép előkészítése, beállítása itt is Zolnay tanár érdeme. Boér Sarolta dilettánsoknál szokatlan megértéssel, stílszerűen énekelte el édesapjának, Boér Endrének zongora kísérete mellett Chopin Es-dur Nocturnéjét és Carl Bohn Anatoliches Stándchenjét. Majd Balázs Árpád, az országszerte ösmert dalköltő lépett a pódiumra és zenekari kísérettel adta elő az országban mindenütt népszerű saját szerzeményeit, amelyeket — mint saját szerzeményének leghivatottabb interpretátora — spontán közvetlenséggel énekelt is. A bűbájosán szép magyar nóta édes-bus hangulata lett úrrá a színházban, amint sirt-zokogott Balázs Árpád szivek mélyén szántó száraz fája. Az aztán csak természetes, hogy előadása frenetikus, ünnepi hatást ért el. A Conferencier szerepét dr. Tanódy Endre látta el, akinek közismerten kedvelt ötletes írásainál csak a konferálása népszekell az utolsó leheletig! Azzal biztatni a népet „Hja most nem segíthetünk a dolgon, mert háború van . . .“ Ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel azt a hitet ébresztjük a népben, hogy az uj naptár valami fertelmes rósz dolog, amelytől őrizkedni kell. Kategorikusan és határozottan ki kell jelenteni, hogy ez törvény, emellett még üdvös és jó, hivatkozni kell arra, hogy ma már csak a románok, oroszok és szerbek ünnepelnek az ó naptár szerint, mig ellenben az összes európai müveit népek az uj naptár szerint ünnepelnek. Azzal ámítani és félrevezetni a népet, hogy ezen intézkedés által későbben lekerülnek a keresztek a tornyokról és eltűnnek az arany kelyhek az oltárokról — hogy ezen intézkedés következtében elveszik a gör. kaíholikusoknak a vallását és hitét, szertartását és liturgiáját — oly súlyos kijelentések, melyek nemcsak vallás-erkölcsi, de állami szempontból is szigorú elbírálás alá esnek és megtorlást követelnek. Hát mi köze az uj időszámításnak a valláshoz és hithez? Most már csak ezt megengedik önök is ónaptárt kedvelő uraim, hogy az a Gergely pápa, aki az uj naptárt megcsinálta, volt olyan jó keresztény, mint önök és mint a római Pápa — koncedálják ezt is!? — tehát keresztyén-katholikus csak nem akarhatta, hogy a katholikus vallás ellen merényletet kövessen el!? Hanem hát beszéljünk csak nyíltan és őszintén: nem is az a baj, hogy az uj időszámítás be lett vezetve a hajdudorogi egyházmegyébe és ezen egyházmegyéhez tartozó román községekbe is, azzal is tisztában vannak az ónaptárt kedvelők, hogy az uj naptár nem érinti a gör. kath. hitet, és vallást, nem is ez fáj nekik, hanem az, hogy ezen intézkedés által csorbát szenvedett és nagy hézag lett ütve az úgynevezett „biserica nationale rumaná“-n! A baj az, hogy még mai is a hazai gör. katholikusok nagy része nem ismer Kát. Egyházat, csupán gör. kath. nemzeti román egyházat (biserica nationale gr. kath. rumMná). A baj az, hogy a hazai gör. katholikusok nagy része a vallást politikai célokra használták, hogy szeperatisztikus magaviseletét tanúsítanak, hogy államot akarnak létesíteni az államban; egy olyan egyházat vallanak, amely egyház fanatikusan ragaszkodik az ó naptárhoz és nem tűr meg semmi üdvös reformot, mert és mivel éppen ezen ósdi- sághoz való szívós és csökönyös ragaszkodásban látja biztosítva létjogosultságát és jövőjét! Ez az oka és logikai következménye rübb. Pattogó ötletessége, szellemének ragyogó sziporkái állandó derültségben tartották a hallgatóságot. Igen szép volt a pazar pompával kiállított karnevál-tabló is, amelynek pompás toalettjeit Kovács Imre, a jövő évad színigazgatója kölcsönözte ki ez estére biztató jeleként a ránk következő színházi szezonnak. Az egyes számok zongorakiséretét Veress Samu zászlós látta el művészi precizitással. A mai siker után bizton hisszük, hogy a holnapi előadást is telt ház fogja végignézni. Előadás után vacsora, vacsora után tánc volt a Pannóniában. A mulatság — belügyminiszteri engedélylyel — lapunk zártakor még tart. ... A hősök még hullanak. Az özvegyek, árvák, rokkantak szaporodnak . . . a vérözön még tart, az olasz fronton véres táncra adtak jelt az ágyuk . . . A Jótékonyság angyala és fehérlelkü segítőtársai lankadatlanul őrködnek, dolgoznak, segítenek, istápolnak. A háború sújtottjai buzgó imáikba foglalják nevüket . . .
