Szamos, 1918. május (50. évfolyam, 104-129. szám)

1918-05-08 / 109. szám

2. oldal SZAMOS Anarchia Pétervárott Stokholm. máj. 7. A legutóbb érkezett pétervári lapok sötét képet festenek az orosz fővárosban uralkodó viszonyokról. A munkanélküliség ijesztő mértéket öltött. Negvedfélszázezer ember lézeng foglalkozás nélkül és fenye­getik a várost. A tauriai palota és a Smolni intézet előtt véres összeütközések voltak a vörös gárdisták és az éhező munkások kö­zött, akik a kormány ellen tüntettek. Mind­két részen sokan elestek. A sebesültek száma százakra ment. A letartóztatott mun­kásoknál kézigránátokat találtak. Stokholm, május 7. Terescsenko, a Kerenszki kormány kül­ügyminisztere megszökött a Péterpál erőd­ből és Svédországba menekült. LEGUJUBB A 48-as alkotmány-párt ülése. Wekerle három szavazattöbbséget kapott. — Tudósítónk telefonjelentése. — Budapest, május 7. A 48-as alkotmánypárt ma este 6 órakor értekezletet tartott Székely Ferenc elnöklésével. Az értekezleten Wekerle Sándor mi­niszterelnök kifejtette programmját. Kijelen­tette, hogy a választójog kérdésében két fontos változtatás történt. Először a 2. §. kérdésében az, hogy választójoggal bir, aki 4 elemit végzett és magyarul tud, vagy aki 6 elemit végzett. A második fontosabb vál­toztatás a Károly-kereszteseknél történik. Ugyanis a kiskorú Károly-keresztesek vá­lasztójogot nyernek, ha megfelelnek az ál­talános kellékeknek. Ez kiegészítést nyer azzal, hogy akkor is választójoggal bírnak, ha irni-olvasni tudnak, de emellett kisegítő családtagok is. Kijelenti, hogy ő ezért fenntartja ál­láspontját, csupán elhalasztja annak teljes érvényre juttatását még pedig a véderőtör­vénynek közeli revíziójáig. Statisztikai adatokkal igazolja, hogy a változtatás következtében mennyire javul a magyarság számaránya. Kijelenti, hogy a megegyezés hive, mert ezt követeli az ország lakosságának nagy része, amely munkát vár a kor­mánytól. Elsőnek Vázsonyi Vilmos szólalt fel. Szakszerű felvilágosítást ad a javaslatot illetőleg, Nem akarja, hogy felszólalása kapacitáció legyen a megegyezés ellen, de bizonyítja, hogy a 6 elemi még nem biz­tosítja a magyarság szupremáciáját. Zboray Miklós határozati javaslatot terjeszt be arról, hogy miután a párt a lé­nyegbe vágó módosításokhoz nem járulhat hozzá, nem támogathatja Wekerlét. Ezzel szemben Barta Ödön olyan ha­tározati javaslatot nyújt be, mely szerint Wekerle programmja megegyezik a párt- alakitás céljaival és ezért Wekerle prog­rammját elfogadják. Andrássy Gyula szólalt föl ezután. Kifejtette, hogy a Wekerle által megjelött változtatások a lényegbe vágnak. Birálta még a királyi kéziratot. Felszóíaltak még Simonyi-Semadam Sándor, Gál Sándor, Vertán Endre és Ap- ponyi Albert. Ezután megejtették a szavazást. 89-en szavaztak és pedig negyvenhatan a kor­mány támogatása mellett és 43-an ellene. Ezzel az ülést berekesztették. Dr. Falussy Árpád és a választói jog. Az Országos Közművelődési Tanács, 58 magyarországi közművelődési egyesület központi szerve, Budapesten közgyűlést tartott, amelyen rendkívül érdekes politikai esemény történt. A Tanács, amelyben a magyar közélet kiválóságai foglalnak helyet, határozati javaslatot terjesztett a közgyűlés elő, hogy a magyarság kulturális védelme és jövője érdekében olyan törvényjavaslat elfogadását sürgessék a kormánynál és a törvényhozásnál, amely a választói jogo­sultságot a hat elemi iskolai végzettséghez, illetőleg a magyar irás-olvasás tudásához köti. A határozati javaslat tárgyalásán Ká­rolyi Mihály grófnak kellett volna elnö­kölnie, a gróf azonban rémülten és kétség- beesetten tiltakozott az ellen, hogy ő hir­dessen ki olyan határozatot, amely a vá­lasztójogban a magyarság védelmét célozza, s amelynek a többsége kétségtelen volt. Károlyi Mihály tehát sietve bejelentette, hogy lemond az elnökségről, „más elfog­laltsága“ miatt nem vállalhatja a Tanács­ban a vezetői tisztséget és már a közgyű­lésen sem elnökölhet. Másik érdekessége a konferenciának az, hogy, a magyar választó­jog érdekében Falussy Árpád, az „egysé­ges“ Apponyi-párt tagja, terjesztette elő a határozati javaslatot, ugyanaz a Falussy, aki néhány héttel ezelőtt — a 48-as alkot­mány-párt emlékezetes döntő tanácskozásán — a megegyezés ellen szavazott. Apponyi hívei ilyen hűségesen tartanak ki az elveik mellett. És ezek után köti magát Apponyi Albert intranzigens álláspontjához ? ilnzix-liártya Balázs Árpádnak, az országos nevű nótafának, a „Gyere velem akáclombos falumba“, a „Rácsos kapu, rácsos ablak“ cimü népszerű dalok költőjének, akinek ez anzixot — belátom — hamarabb is eljuttathattam volna, ha az ember ma, a papirhiány keserves vi­lágában ura lenne annak, hogy melyik Írása mikor jelenjék meg az újságban. De hiszen nem késtem igy sem, mert nem közügyről van szó. Eszem ágá­ban sincs, hogy nagyképűen a köz nevé­ben üdvözöljem Balázs Árpádot szatmári tartózkodása alkalmából, mert könnyen úgy nézhetne ki a dolog — amit nem szeretnék — mintha ez az üdvözlet a nagy dalköltő távozásának szólna. Egy kis magánügyről van szó, egy kis alanyi költészetről prózában, amivel tisztán a magam személyében tartozom a szilágymegyei árvák atyjának, mint dal­szerzőnek. Ki nem ösmeri a régi magyar ur­nák azt a ma már mind ritkább típusát, amely egy-egy szivhezszóló szép magyar nótán elbusulja az ősi ingatlanokat felvi- vén a hangot a magas „C“-ig — a te­lekkönyv lapjain. Valószínű, hogy a magyar gentry elföldtelenitése körül Balázs Árpád dal­szerző lelkét is terheli némi felelősség, egy-egy parcella rámehetett az akáclom­bos nótára, a rácsos kapu, rácsos ablak esetleg magával vitte a felépítményt is, 1 amelynek .elválaszthatatlan tartozéka volt. De ha a nemzetnek az a bizonyos régóta szünetelő itélőszéke valamikor fe­lelősségre vonja majd Balázs Árpádot ezen középosztály-ellenes működéséért — ezért írom jelen anzixom — lesz rá példa, hogy nemcsak viszi a nóta a kin­cset, hozza is. Valamikor régen, bár nem voltam nótás ember s az én telekkönyvi „C“-m kopott és fáradt volt, mint egy agyon­énekelt koloratur-énekesnőé, — én is da­loltam a rácsos kaput, rácsos ablakot. Édes-bus, szivek mélyén járó, an­dalító hangjai ott zsongtak a lelkemben, a szivemben. Ezt dúdoltam, amikor a Sza­mos részére véres gyilkosságokról ripor­tot Írtam, amikor a haza ege fölött tor­nyosuló fellegekről vezércikkeztem, ezt suttogták a cinterem gesztenyefái, amikor a Rákóczi-utcai kis ház előtt vitt el „vé­letlenül“ az utam, ezt kongta a székes- egyház nagyharangja, ezt csikorogta az éles kanyarnál a kis vonatnak idegszak- gatóan daloló kereke, ezt olvastam a fel­peresi ügyvéd „levele, levele, utolsó le­véléiből, amikor ügyfele megbízásából utoljára szólított fel, hogy az összeget és jelen levele diját stb., ezt pörögte a dob, amikor a kir. bir. végrehajtó kijött velem akáclombos falumba és úgy elintézett, hogy — miként a költő mondja: — csak csupán rózsalevél lett a párnám, ezt dú­dolta a pap, amikor összeadott bennün­ket, ezt nyekeregte a kis pulyám, amikor éjszakai nagy gyakorlatokat tartott ennek a szomorú világnak a keserves hangula­tából . . . Mert ez lett a vége a rácsos kapu, rácsos ablaknak. Szivem bálványa végre is belátta, hogy minél többször huzatom a kis ab­laka alatt a cigánnyal, annál kevesebb marad közös háztartásunkra, jobbnak látta, ha prózára váltja a dalköltészetet: — eljött hozzám feleségűi. Azóta ő dalol, én csak táncolok. De azért adja a Dalköltészet nagy Istene, hogy minden házasságközvetitő nevét olyan szeretettel, hálával emleges­sék a házastársak, mint ahogy én őrzöm a rácsos kapuról, rácsos ablakról Írott házasságszerző nóta költőjének nevét. [i] A város hétmilliós kölcsöne tár­gyában beérkezett ajánlatokról szóló tudó­sításunkra vonatkozólag szerkesztőségünkön kívül álló helyről a következő sorok köz­lésére kértek fel bennünket: „A város 7 milliós kölcsönére beérkezett ajánlatok kö­zül hatszázötvenhatezer koronával előnyö­sebb a Belvárosi Takarékpénztárnak a Szat- már Vármegyei Takarékpénztár által közve­tített ajánlata, mint a Magyar Általános Ta­karékpénztáré. A Magyar Általános Taka­rékpénztár 5’30 százalékos annuitás, 96 60 árfolyamon, mig a Belvárosi Takarékpénz­tár 5‘25 százalékos annuitás, 96-50 árfolya­mon tett ajánlatot. A Szatmár Vármegyei Takarékpénztár intézete tehát 0’05 százalék­kal olcsóbb, ami a városnak évi 3500 ko­rona, 50 év alatt 4 és fél százalékos kama­tos kamat mellett 656-425 korona megta­karítást jelent. Nagyon természetes, hogy ily óriási előnyök mellett — ha a becsű alapján, a meglévő terhek utáni rangsorral is megelégszik az intézet — elsősorban és kizárólag ezen ajánlattal kell a városnak foglalkoznia.“ Megkegyelmeztek egy halálraítélt katonaszökevénynek. Budapestről távira- tozza tudósítónk: A budapesti statáriális biróság szökés miatt halálra ítélt Csephy Géza népfelkelő főtüzért. A katonai pa­rancsnok azonban, tekintettel az elitéit fiatal korára és családjára, megkegyelme­zett a tüzérnek és büntetését tiz évi súlyos börtönre változtatta át. (1918. május 8., 109 szám.) Az Urániában szerdán este 6 órától folytatólag amerikai filmszenzáció, a legkiválóbb amerikai szi* nészekkel. Látványos, mesterien rendezett remekmű:

Next

/
Oldalképek
Tartalom