Szamos, 1918. április (50. évfolyam, 80-103. szám)
1918-04-20 / 95. szám
* alkotmánypárt j iilése Budapest, ápr. 19. j A 48-as alkotmánypárt ma este ülést i tartott, amelyen Audrássy Gyula megnyitó I szavai után Wekerle Sándor kifejtette a kor- j mány lemondásának okait. Kifejtette, hogy j mint kisebbségi kormány alakultak meg a j választójog keresztülvitelére, aminek alap- ! ján országos politikai pártot is alapítottak, j Azzal alakultak meg. hogy ha programm- jukat a parlamentben nem tudják biztosi- ; tani, akkor a nemzet ítéletére appelálnak. \ Minthogy ezen alkotmányos fegyver hasz- ! nálata időközben kétségessé vált, kötelességükké vált lemondani. Szóló változatlanul ragaszkodik programmjához, követeli ma is az általános választójognak a megvalósítását. Kijelenti, hogy a megegyezés érdekében nem ment tovább az Andrássy által a bizottságban kifejtett határoknál. A megegyezés azonban nem vezetett eredményre. Kívánatosnak tartja a párt együttmaradását tpammhoz való ragaszkodást, j rólött csak a nemzet dönthet. Ezután Ugrón Gábor előterjesztette az elnöki tanács indítványát, amely úgy szól, hogy a párt helyesli a lelépett kormánynak azon állásfoglalását, mely szerint a benyújtott törvényjavaslat lényeges határozatainak a rovására engedményeket nem tett. Helyesli azt is, hogy a kormány, miután álláspontjának keresztülvitelére elég biztosítékai nem voltak, alkotmányos kötelessége szerint lemondott. A párt ragaszkodik a választójoghoz, az önálló magyar hadsereghez és a szociális reformokhoz és a kormány által tett engedményeknél nem niegyen tovább. Andrássy, Zichy János, Gál Sándor és mások felszólalása után a párt a határozati javaslatot 45 szavazattal 27 ellenében elfogadta. A nyugati frontról. Berlin, ápr. 19. Esti Wolff-jelentés: A harci frontokról nincs újság. Mo- reniltöl északnyugatra a tegnapi nap kudarcai után a franciák nem újították meg támadásaikat. Riport a dohányról, — ami nines Beszélgetés a dohányjövetiéki igazgatóvas. — Ma sen? készül kevesebb dohányáry, mint béke idején. — H nyár végén dohánypótSé- kot hoznak forgalomba, de a cigaretta és a szivar továbbra is valódi dohányból készül. — Egyelőre nem lesz ujaób áremelés — Budapesti munkatársunktól. — Budapest, ápr. 18. A Zrinyi-utcában, azután a Lánchídfő környékén, még a csöndes budai utcákban is sorfalat állnak az emberek a trafikok előtt. Akikre sor kerül, azok bemennek, de ha kijönnek pár cigarettával vagy szivarral a kezükben, nem mennek tovább a dolguk után, hanem odaállnak újra a sor végére és nyugodtan várják meg ismét, amig megint oda kerülnek az ajtóhoz. így van ez Budapesten. Hogy azonban meddig tart ez az állapot, azt talán csak a jó Isten tudná megmondani. Az Úristen azonban ezidő szerint egyéb dologgal van elfoglalva, igy tehát ezzel a kérdéssel Haracsek László Öméltóságához fordultam, akinek Budán, az Iskola-utcában van a székhelye és aki legfőbb intézője a szivarnak, a cigarettának és a kapadohánynak egyaránt, lévén Haracsek Öméltósága igazgatója a magyar királyi dohányjövedéknek. Ebben a szomorú, füsttelen világban ■egy kis vigasztalásért Haracsek úrhoz fordultam, sajnos azonban ő sem volt képes megvigasztalni . . . füstölni valóért imádkozó adóalanyait. A dohányjövedéki igazgatóság kétemeletes palotájának első emeletén van Haracsek Öméltóságának dolgozószobája. Érdemes riportot írni erről a szobáról. Előbb azonban el kell mondanom azt, hogy nagyon barátságtalan mostanában a dohányjövedéki igazgatóság épülete. A lépcsőházban, a folyosókon, az előszobákban szigorú feliratok fogadják a vándort, ezzel a felírással :_____ ___________ Se mmiféle dohányárura utalvány nem adatik. Amikor a szolgának odaadom a névjegyemet, hogy a méltóságos urnái jelentsen be, a szolga is szigorú hangon kérdezi tőlem: — Utalványért tetszik jönni? Megnyugtatom, mondván, hogy jól esne ugyan egy utalvány is, de nem e célból kutyagoltam át az Iskola-utcába. Csak ezután bocsájt be a szolga a tanácsos ur titkárához, aki nyomban bejelent és a tanácsos ur nyomban rendelkezésemre is áll. j Hatalmas dolgozáfszoba hátsó szélében j áll egy Íróasztal, emellett ül a dohányjöve- i déki igazgató ur. Maga a szoba mintha nem is valóság lenne, hanem álom, az Ezeregyéjszaka legszebb meséiből: az asztalokon, az állványokon mindenféle szivaros skatulyák, karcsú trabukók, arisztokratikus Tiszák, szép pöttyes Regalia-médiák, azután vékony, pléhböí készült kis cigarettásdobozok, bennük a rég nem látott Princesz- szásszal, Memfisszel és a cigarettás embereknek ma annyira elérhetetlen egyéb specialitással. És e pazar környezetben az igazgató ur íróasztalánál hölgy cigarettát szi. Engem is ezzel kinál meg. Megjegyzi: — Nem tudom, mi baja van ma ennek a hölgynek, olyan rosszul szelei! Megnyugtatom: a trafikban még ilyen hölgyet sem lehet kapni. Megkérem ezután a méltóságos urat arra, mondja el nekem őszintén és leplezetlenül, mi az oka a mai nagy dohányin- ségnek, van-e kilátás rá, hogy a mizériák javulni fognak, terveznek-e valamelyes orvoslási módot és végül igaz-e az, hogy újra emelni fogják a dohánygyártmányok árát. Erre a hosszú kérdésemre az igazgató ur rágyújtott egy újabb cigarettára és a következőket mesélte el: — A nagy hiányt a gyárak szünetelése okozta. Szénhiány miatt több gyárban hosszabb-rövidebb ideig nem dolgozhattunk. Most ugyan üzemben vannak újra a gyárak, de viszont a vaggonhiány akadályozza meg, hogy a kész árut elszállítsuk. Egyes gyárakban milliószámra hever a kész szivar, cigaretta, de nincs vaggon, amivel szét tudjuk küldeni a rengeteg árut. Ezek a bajok azonban egymagukban nem okai a mai helyzetnek. Tény az, hogy ma is ugyanannyi dohánygyártmánt állítunk elő, mint amennyit -a háború előtt gyártottunk, de a háború előtti szükséglet megsokszorozódott, ma sokkal nagyobb a kereslet a dohány iránt. — Nagy baj természetesen, hogy amig békében kilencvenezer holdon ültettek dohányt, addig tavaly csak negyvennyolcezer holdon termeltek dohányleveleket és e termésnek negyvenkét százalékát is átadtuk Ausztriának. Az idén talán tizezer holddal többet ültetnek majd be, mi mindenkinek megadjuk az engedélyt a dohányültetésre, a dohánykertészek szabadságolásával is fokozni akarjuk a termelést. Az azonban nem áll, hogy azzal a gondolattal foglalkoznánk, hogy kényszerítjük a dohánytermelésre a gazdákat, ezt nem lehet megtenni, hiszen nein lehet ráparancsolni arra, aki búzát akar termelni a földjén, hogy dohányt termeljen. — Jellemző a mai viszonyokra és a megnövekedett szükségletre ez a két számadat: amig a háború előtt 187.000 métermázsa magyar dohányra volt szükségünk, addig ma a szükségletünk 335.000 métermázsa magyar dohány. Most tessék ezt a mennyiséget félannyi holdon megtermelni! Ugy-e, ez lehetetlenség? Megkérdeztem az igazgató úrtól, igazak-e azok a hirek, hogy pótanyagokkal keverik majd a dohányt. Erre a kérdésemre mosolyogva Haracsek László igy válaszolt: — Nem tudóin megérteni, hogy ilyen hirek hogy terjedhetnek el az emberek között. A dolognak van alapja, de nem ebben a forrásban. Tény az, hogy kísérleteztünk dohányt pótló anyag ellőállitásával. E kísérlet sikerült is es nyár végén, vagy ősz eiején forgalomba kerülnek huszonöt grammos csomagokban ezek a pótanyagok. Kizárólag azzal a célzattal, hogy a pipadohányt keverjék vele. De' mi a cigarettát, vagy a szivarat mással, mint dohánnyal soha nem fogjuk készíteni. Még csak Németországot sem utánozzuk, ahol tudvalévőén meg -van engedve, hogy tiz százalékig komlólevéllel keverjék a dohányt. Mi ezt nem tesszük meg, nálunk a cigarettában és a szivarban lehet jobb, vagy rosszabb dohány, de mindig dohány van bennük, hiszen a törvény is csak dohány feldolgozására jogosit benünket. Ez a pótanyag csak mint mellékcikk kerül forgalomba, olcsó lesz és nagy mennyiségben fogjuk készíteni. Hogy miből készül? Na, ezt már igazán nem árulom el, de ha akarja, magát a pótanyagot megmutathatom. Ment is már át a másik szobába, ahonnan egy kis zöldes csomagot és egy skatulyát hozott magával. A zöldes csomagban valami sárga, a dohányhoz tényleg hasonló levélféle volt. A skatulyában pedig hosszú cigaretták, kisérletképen megtöltve ezzel a pótdohánnyal. Öméltósága szives volt és megkínált egy ilyen cigarettával. A füst szaga nem mondható épen kellemetlennek, van benne valami a szénaboglyák kellemes illatából és én azt hiszem, — már bocsásson meg érte az igazgató ur — hogy a hasonlatnak van némi lét- jogosultsága. Ami a cigaretta izét illeti, erre csak azt jegyzem meg, hogy egy szippantás után Öméltósága szolgálatkészen tartotta^ a vizzel telt hamutartót, amibe a cigarettát némi szédülés után örök nyugalomra el jg helyeztem. Bucsuzáskor a tanácsos ur m-ig az áremelést illetőleg nyilatkozott.. — Emelésről — mondotta —Sj-ó sincs, legalább is ezidőszerint „egyelőibe“ nem gondolunk arra, hogy felemeljük Áz árakat. Végre is nem lehet minden/ hálom hónapban árat emelni. Ami azonban azt a kérdésemet illeti, | hogy miként lehetne megszüntetni a mai 1 mizériákat, hogy mikén* lehetne dohányt, i cigarettát és szivart #dni az embereknek, | elegendő mennyiségben és a lánckereske- | delem kizárásává — erre a kérdésemre az ■ igazgató ur a-aós maradt a válasszal. Azt j hiszem, szikesen vette volna, ha én szol- I gáltam voíjna rnegft!e,!' mnácscsal. Füsíölni■ való hi árnyában azonban tanácscsal sem \ rendelkeztem. Paál Jób.- HIRDETMÉNY. A Szatmári Leszámítoló Bank r.-t. í adifoglyok részére pénzküldeményeket közvetít.
