Szamos, 1918. április (50. évfolyam, 80-103. szám)

1918-04-20 / 95. szám

* alkotmánypárt j iilése Budapest, ápr. 19. j A 48-as alkotmánypárt ma este ülést i tartott, amelyen Audrássy Gyula megnyitó I szavai után Wekerle Sándor kifejtette a kor- j mány lemondásának okait. Kifejtette, hogy j mint kisebbségi kormány alakultak meg a j választójog keresztülvitelére, aminek alap- ! ján országos politikai pártot is alapítottak, j Azzal alakultak meg. hogy ha programm- jukat a parlamentben nem tudják biztosi- ; tani, akkor a nemzet ítéletére appelálnak. \ Minthogy ezen alkotmányos fegyver hasz- ! nálata időközben kétségessé vált, kötelessé­gükké vált lemondani. Szóló változatlanul ragaszkodik programmjához, követeli ma is az általános választójognak a megvalósítá­sát. Kijelenti, hogy a megegyezés érdekében nem ment tovább az Andrássy által a bi­zottságban kifejtett határoknál. A megegye­zés azonban nem vezetett eredményre. Kí­vánatosnak tartja a párt együttmaradását tpammhoz való ragaszkodást, j rólött csak a nemzet dönthet. Ezután Ugrón Gábor előterjesztette az elnöki tanács indítványát, amely úgy szól, hogy a párt helyesli a lelépett kor­mánynak azon állásfoglalását, mely szerint a benyújtott törvényjavaslat lényeges hatá­rozatainak a rovására engedményeket nem tett. Helyesli azt is, hogy a kormány, mi­után álláspontjának keresztülvitelére elég biztosítékai nem voltak, alkotmányos köte­lessége szerint lemondott. A párt ragasz­kodik a választójoghoz, az önálló magyar hadsereghez és a szociális reformokhoz és a kormány által tett engedményeknél nem niegyen tovább. Andrássy, Zichy János, Gál Sándor és mások felszólalása után a párt a hatá­rozati javaslatot 45 szavazattal 27 ellené­ben elfogadta. A nyugati frontról. Berlin, ápr. 19. Esti Wolff-jelentés: A harci frontokról nincs újság. Mo- reniltöl északnyugatra a tegnapi nap ku­darcai után a franciák nem újították meg támadásaikat. Riport a dohányról, — ami nines Beszélgetés a dohányjövetiéki igazgatóvas. — Ma sen? készül keve­sebb dohányáry, mint béke idején. — H nyár végén dohánypótSé- kot hoznak forgalomba, de a cigaretta és a szivar továbbra is valódi dohányból készül. — Egyelőre nem lesz ujaób áremelés — Budapesti munkatársunktól. — Budapest, ápr. 18. A Zrinyi-utcában, azután a Lánchídfő környékén, még a csöndes budai utcákban is sorfalat állnak az emberek a trafikok előtt. Akikre sor kerül, azok bemennek, de ha kijönnek pár cigarettával vagy szivarral a kezükben, nem mennek tovább a dolguk után, hanem odaállnak újra a sor végére és nyugodtan várják meg ismét, amig me­gint oda kerülnek az ajtóhoz. így van ez Budapesten. Hogy azonban meddig tart ez az állapot, azt talán csak a jó Isten tudná megmondani. Az Úristen azonban ezidő sze­rint egyéb dologgal van elfoglalva, igy te­hát ezzel a kérdéssel Haracsek László Ömél­tóságához fordultam, akinek Budán, az Is­kola-utcában van a székhelye és aki leg­főbb intézője a szivarnak, a cigarettának és a kapadohánynak egyaránt, lévén Hara­csek Öméltósága igazgatója a magyar ki­rályi dohányjövedéknek. Ebben a szomorú, füsttelen világban ■egy kis vigasztalásért Haracsek úrhoz for­dultam, sajnos azonban ő sem volt képes megvigasztalni . . . füstölni valóért imád­kozó adóalanyait. A dohányjövedéki igazgatóság két­emeletes palotájának első emeletén van Haracsek Öméltóságának dolgozószobája. Érdemes riportot írni erről a szobáról. Előbb azonban el kell mondanom azt, hogy na­gyon barátságtalan mostanában a dohány­jövedéki igazgatóság épülete. A lépcsőház­ban, a folyosókon, az előszobákban szigorú feliratok fogadják a vándort, ezzel a fel­írással :_____ ___________ Se mmiféle dohányárura utalvány nem adatik. Amikor a szolgának odaadom a név­jegyemet, hogy a méltóságos urnái jelent­sen be, a szolga is szigorú hangon kérdezi tőlem: — Utalványért tetszik jönni? Megnyugtatom, mondván, hogy jól esne ugyan egy utalvány is, de nem e cél­ból kutyagoltam át az Iskola-utcába. Csak ezután bocsájt be a szolga a tanácsos ur titkárához, aki nyomban bejelent és a ta­nácsos ur nyomban rendelkezésemre is áll. j Hatalmas dolgozáfszoba hátsó szélében j áll egy Íróasztal, emellett ül a dohányjöve- i déki igazgató ur. Maga a szoba mintha nem is valóság lenne, hanem álom, az Ezeregyéjszaka legszebb meséiből: az asz­talokon, az állványokon mindenféle szivaros skatulyák, karcsú trabukók, arisztokratikus Tiszák, szép pöttyes Regalia-médiák, azu­tán vékony, pléhböí készült kis cigarettás­dobozok, bennük a rég nem látott Princesz- szásszal, Memfisszel és a cigarettás embe­reknek ma annyira elérhetetlen egyéb spe­cialitással. És e pazar környezetben az igaz­gató ur íróasztalánál hölgy cigarettát szi. Engem is ezzel kinál meg. Megjegyzi: — Nem tudom, mi baja van ma en­nek a hölgynek, olyan rosszul szelei! Megnyugtatom: a trafikban még ilyen hölgyet sem lehet kapni. Megkérem ezután a méltóságos urat arra, mondja el nekem őszintén és leple­zetlenül, mi az oka a mai nagy dohányin- ségnek, van-e kilátás rá, hogy a mizériák javulni fognak, terveznek-e valamelyes or­voslási módot és végül igaz-e az, hogy újra emelni fogják a dohánygyártmányok árát. Erre a hosszú kérdésemre az igazgató ur rágyújtott egy újabb cigarettára és a kö­vetkezőket mesélte el: — A nagy hiányt a gyárak szünete­lése okozta. Szénhiány miatt több gyárban hosszabb-rövidebb ideig nem dolgozhat­tunk. Most ugyan üzemben vannak újra a gyárak, de viszont a vaggonhiány akadá­lyozza meg, hogy a kész árut elszállítsuk. Egyes gyárakban milliószámra hever a kész szivar, cigaretta, de nincs vaggon, amivel szét tudjuk küldeni a rengeteg árut. Ezek a bajok azonban egymagukban nem okai a mai helyzetnek. Tény az, hogy ma is ugyanannyi dohánygyártmánt állítunk elő, mint amennyit -a háború előtt gyártottunk, de a háború előtti szükséglet megsokszoro­zódott, ma sokkal nagyobb a kereslet a dohány iránt. — Nagy baj természetesen, hogy amig békében kilencvenezer holdon ültettek do­hányt, addig tavaly csak negyvennyolcezer holdon termeltek dohányleveleket és e ter­mésnek negyvenkét százalékát is átadtuk Ausztriának. Az idén talán tizezer holddal többet ültetnek majd be, mi mindenkinek megadjuk az engedélyt a dohányültetésre, a dohánykertészek szabadságolásával is fokozni akarjuk a termelést. Az azonban nem áll, hogy azzal a gondolattal foglal­koznánk, hogy kényszerítjük a dohányter­melésre a gazdákat, ezt nem lehet meg­tenni, hiszen nein lehet ráparancsolni arra, aki búzát akar termelni a földjén, hogy dohányt termeljen. — Jellemző a mai viszonyokra és a megnövekedett szükségletre ez a két szám­adat: amig a háború előtt 187.000 méter­mázsa magyar dohányra volt szükségünk, addig ma a szükségletünk 335.000 méter­mázsa magyar dohány. Most tessék ezt a mennyiséget félannyi holdon megtermelni! Ugy-e, ez lehetetlenség? Megkérdeztem az igazgató úrtól, iga­zak-e azok a hirek, hogy pótanyagokkal keverik majd a dohányt. Erre a kérdésemre mosolyogva Hara­csek László igy válaszolt: — Nem tudóin megérteni, hogy ilyen hirek hogy terjedhetnek el az emberek kö­zött. A dolognak van alapja, de nem ebben a forrásban. Tény az, hogy kísérleteztünk dohányt pótló anyag ellőállitásával. E kí­sérlet sikerült is es nyár végén, vagy ősz eiején forgalomba kerülnek huszonöt gram­mos csomagokban ezek a pótanyagok. Ki­zárólag azzal a célzattal, hogy a pipado­hányt keverjék vele. De' mi a cigarettát, vagy a szivarat mással, mint dohánnyal soha nem fogjuk készíteni. Még csak Né­metországot sem utánozzuk, ahol tudvalé­vőén meg -van engedve, hogy tiz százalékig komlólevéllel keverjék a dohányt. Mi ezt nem tesszük meg, nálunk a cigarettában és a szivarban lehet jobb, vagy rosszabb do­hány, de mindig dohány van bennük, hi­szen a törvény is csak dohány feldolgo­zására jogosit benünket. Ez a pótanyag csak mint mellékcikk kerül forgalomba, olcsó lesz és nagy mennyiségben fogjuk készíteni. Hogy miből készül? Na, ezt már igazán nem árulom el, de ha akarja, magát a pótanyagot megmutathatom. Ment is már át a másik szobába, ahonnan egy kis zöldes csomagot és egy skatulyát hozott magával. A zöldes cso­magban valami sárga, a dohányhoz tény­leg hasonló levélféle volt. A skatulyában pedig hosszú cigaretták, kisérletképen meg­töltve ezzel a pótdohánnyal. Öméltósága szives volt és megkínált egy ilyen cigaret­tával. A füst szaga nem mondható épen kellemetlennek, van benne valami a széna­boglyák kellemes illatából és én azt hiszem, — már bocsásson meg érte az igazgató ur — hogy a hasonlatnak van némi lét- jogosultsága. Ami a cigaretta izét illeti, erre csak azt jegyzem meg, hogy egy szippan­tás után Öméltósága szolgálatkészen tartotta^ a vizzel telt hamutartót, amibe a cigarettát némi szédülés után örök nyugalomra el jg helyeztem. Bucsuzáskor a tanácsos ur m-ig az áremelést illetőleg nyilatkozott.. — Emelésről — mondotta —Sj-ó sincs, legalább is ezidőszerint „egyelőibe“ nem gondolunk arra, hogy felemeljük Áz árakat. Végre is nem lehet minden/ hálom hónap­ban árat emelni. Ami azonban azt a kérdésemet illeti, | hogy miként lehetne megszüntetni a mai 1 mizériákat, hogy mikén* lehetne dohányt, i cigarettát és szivart #dni az embereknek, | elegendő mennyiségben és a lánckereske- | delem kizárásává — erre a kérdésemre az ■ igazgató ur a-aós maradt a válasszal. Azt j hiszem, szikesen vette volna, ha én szol- I gáltam voíjna rnegft!e,!' mnácscsal. Füsíölni­■ való hi árnyában azonban tanácscsal sem \ rendelkeztem. Paál Jób.- HIRDETMÉNY. A Szatmári Leszá­mítoló Bank r.-t. í adifoglyok részére pénzküldeményeket közvetít.

Next

/
Oldalképek
Tartalom