Szamos, 1918. március (50. évfolyam, 52-75. szám)

1918-03-27 / 74. szám

SZAMOS 3. oldal választva családjától minden pozitív re­ménysége nélkül annak, hogy valamely meghatározható, fix időben visszatérhet övéi közé. Sok esztendős vőlegénység magasztos érzésével szivében, az elkinzott apai szív felséges szeretetének a szabadulás órájá­ban fellobanó hevével vágyakozik, siet a rég nem látott, sokat álmodott otthon tűz­helyéhez. Hazajön a férj, szeretettel, rajongás­sal, vágyakozással teli, férji ölelésre, apai csókra szomjazva. És — igy olvassuk igen gyakran az újságokban — a csókra szomjas ajak rut káromlásra nyílik, az ölelésre kitárt kar halálos ölelésben zárul avagy fegy­vert fog — kéznél van a panganét, a bicska és ömlik a hitves vére. Nap-nap mellett olvassuk a hírét, hogy egyik hazatért férj meleg tűzhelyre ültette szerető illetve mást szerető hitve­sét, a másik halálra szorította az asszony nyakát, a harmadik kést mártott gyerme­keinek anyjába azért, mert a jó szomszé­dok siettek a fogságból hazatérő hőst megörvendeztetni a gonosz hírrel, hogy mit müveit a hadi szalmaözvegy addig, amig a férj az ellenség keserű kenyerét ette és szomorú vackán elhagyott ottho­náról álmodozott. Ennek a pár sor Írásnak nem az a célja, hogy védelmébe vegye a háború során bus özvegységükben félrelépett öz­vegyeket. De az ő életük is élet. És ez az élet — esetleg ostoba, lelketlen és rossz­hiszemű pletykák révén — minduntalan ki van téve a háborúban vérontáshoz, ol­csó emberélethez szokott, nagyot és hir­telen csalódott férj részéről. Valami korlátot kellene szabni, va­lami lakatot kellene kitalálni a pletyka ré­szére a fogságból hazatérő férjek érke­zése alkalmából. Sajnos, ösmerjük a pletyka termé­szetrajzát. Alig hisszük, hogy ez a mi kis szerény írásunk meg tudna birkózni a pletyka alávaló, sunyi kéjelgésével. De akár a papok, akár a tanítók, akár a falu más vezetőinek jó érzésére most vár az igazi emberbaráti feladat: lelkére beszélni a falunak — a városról nem beszélünk, mert itt nehezebb az or­voslás — felvilágositaní az embereket, hogy micsoda istentelen dolgot cselekszik, aki — akár okkal, akár ok nélkül — fel­zaklatja a hazatérő férj elgyötrődött lel­két, elrabolja tőle családi boldogságát, véres tragédiát idéz fel és sokszor az is megtörténhetik, hogy teljesen alaptalanul. De még ha alapos lenne is, amit a pletyka szárnyán hord, kinek van joga a férjjel ezt közölni? Kinek van joga bár­kinek a családi életébe beleavatkozni ? Az ilyen rágalmakra súlyos bünte­tést kellene mérni, üldözni kellene őket, akik nemcsak a feleség élete ellen törnek, de boldogtalan földönfutóvá teszik a sze­rencsétlen férjet is. Valami komoly, intő kéz kellene, aki figyelmeztesse őket: — Asszonyok, csend, ünnepélyes csend legyen a soron, jönnek a hősök, szent az ő nyugalma, átkozott, aki meg­zavarja ! M Katonai előléptetés. A király Steier Sándor népfölkelő főhadnagyot, a Szatmár- vármegyei Takarékpénztár fehérgyarmati fiókjának vezetőjét népfölkelö századossá nevezte ki. (1918 március 27., 74 szám.) _________ An két a 15 milliós kölcsön ügyé­ben. A 15 milliós városi kölcsön ügyének | tanulmányozására kiküldött bizottság teg­nap délután dr. V a j a y Károly kir. tan. polgármester elnöklésével nagyon alapos és állandóan magas színvonalon álló érte­kezletet tartott. A bizottság elhatározta, hogy mindenek előtt összeiratja a városi tanács utján múlhatatlanul és gyorsan fe­dezendő szükségleteket, majd a kölcsön árfolyama és felvételének módozata iránt a városi tanács utján a főváros pénzügyi köreiben, valamint a pénzügyministeriumban tájékozódást szerez és ennek eredményéhez képest fogja a kölcsönösszeg nagyságát megállapítani. Egyelőre biztos, hogy 6—7 millió korona az az összeg, amelyet a vá­ros minden körülmények között fölvesz. Kitüntetett ezredorvos. A Rendeleti Közlönyben olvassuk, hogy a király dr. Galambos József, 12. honvéd gyalog­ezredbeli ezredorvosnak az ellenség előtt tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartása elismeréséül a Ferencz József rend lovag­keresztjét adományozta a hadi diszitmény- nyel és a kardokkal. A kitüntetett ezredor­vos a háború kezdete óta teljesít frontszol­gálatot s harctéri működésével már több kitüntetést szerzett. Ököritó, 1910. március 27. Ma nyolc éve zöldfarsang másodnapja volt, aminek örömére bilétás bált rendezett a Weiszék csürjében az ottani fiatalság. A csűr szi- nültig megtelt közönséggel, amely már ja­vában ropta a csárdást, amikor pont 9 órakor szabadságon levő közhuszár Pongó kihúzta kardját és végigvágott véle egy szép, színes lampionon. A többit már min­denki tudja. A lampion felgyuladt, a csűr lángba borult és az ököritói halálcsárdás a másvilágon ér majd végett. Kétszáz egy­néhány báli vendég — fiatal lányok, legé­nyek, öregek — lelte halálát és feküdt gar­madában, mintha egy francia négyesnek egymással szemben álló páráit felborította volna valami gyászos kéz. A gyász, a fáj­dalom keserves jajja végigjárta a világot, a az ököritói szomorú katasztrófa megrendí­tette a lelkeket és minden részvét a bol­dogtalan hátramaradottak felé fordult. Ököritó óta nyolc esztendő telt el. Azóta világrengető, nagy események történtek, amelyek mellett eltörpül az emberpusztulás, ami ott történt. Négy év óta világszerte áll a halálbál. Vas, tűz, ólom, gáz, hideg és földi betegségek pusztítják az emberek millióit. Ebbe a nagy halálbálba Ököritó is elküldte a maga táncosait, esetleg uj apákat, uj férjeket, akik a Weiszék csürjé­ben ottmaradtaknak már a helyükbe lép­tek, akik már-már beheggesztették a szi­veknek 8 év előtt felégett sebeit. Ma már nem esemény Ököritó. Kit hat meg az ma, hogy valaha valamikor 200 egynéhány em­ber odaégett egy csűrben. Az ilyen esemé­nyeket ma apró betűkkel írják ki az újsá­gok. De azért úgy érezzük, hogy minden vérözön közepete is meg kell emlékeznünk legalább is ebben a pár sorban, hogy nyolc évvel ezelőtt világrengető katasztrófa tör­tént Ököritón, amelynek nehány ember esett áldozatául . . . A konjunktúra. A háborús konjunk­túrák egy érdekes adatát olvassuk egy mármarosszigeti újságban. A viski közbir­tokosság ugyanis eladóvá tette erdői fáját. Vevőként sietett jelentkezni a máramarosi Wolfbauer cég s vételárul felajánlott 283.000 koronát. A viskiek azonban úgy gondol­koztak, hogy most van a konjunktúrák ideje s ha valami van, azt ki kell használni. Te­hát további vevők után néztek. És nem csalódtak. A háborús konjunktúra mesésen bevágott a viskieknek, amennyiben egy konzorcium 780.000 koronát adott a kiter­melhető faállományért. Csekély fél millióval többet, mint amennyit a Wolfbauer cég kí­nált. A konzorcium nem viszi el a fát, ha­nem Máramarosszigeten bútorgyárat állít föl s ott kívánja hajlított és tömöritett bútorrá feldolgoztatni. Bédy-Schwimmer Róza Szatmá­ron! A Feministák helybeli egyesületének sikerült megnyerni Bédy-Schwimmer Rózát, a feministák világhírű apostolát arra, hogy a szatmári közönség előtt előadást tartson a béke missiójáról. A nagyon érdekes elő­adás április hó 2-án délután 6 órakor lesz megtartva a városháza nagy közgyűlési termében. Belépődíj tetszés szerinti. Kérjük minden öntudatosan gondolkodó nő és férfi érdeklődését. A Szatmári Feministák Egye­sülete. Ozory főkapitány rendet csinál a bérkocsisok között. Az utóbbi időben igen sok panasz merült fel a szatmári bér­kocsisok ellen. Különösen abban értek el bérkocsiiparosaink rekordot, hogy a vona­tok érkezéséhez vagy egyáltalában nem mentek ki a vasúti állomáshoz, vagy ha künn voltak, akkor nem fogadtak el utaso­kat, mint azelőtt, hanem több utast szedve föl kocsijukra mindegyiktől az egész tarifát követelték. Ozory István rendőrfőkapitány, hogy ennek a tarthatatlan állapotnak véget vessen, elrendelte, hogy a rendőrség által kijelölt bérkocsik inspekciót kötelesek tar­tani a vonatérkezéseknél és egyúttal kiren­delt az állomáshoz egy rendörhivatalnokot, aki a közönség panaszára azonnal rendet csinál a renitens bérkocsisok között. Az uj rendszer tegnap lépett életbe. Hivatalok újabb elhelyezése a vá­rosházán. Az Országos Hadigondozó Hi­vatalnak a városházán leendő elhelyezése alkalmából szükségessé vált egyes hivata­lok helyiségének újabb beosztása. Az állami anyakönyvi hivatal eddigihelyére jön ugya­nis a Hadigondozó Hivatal kormánybiztosi irodája, mig az anyakönyv a községi bírói hivatal helyére kerül. A régi közgyámi hi­vatal helyiségét pedig a községi bíróság foglalja el. A közgyámi hivatal a községi birói hivatal egy részében, mig az árva­széki ülnöki hivatala a mérnöki hivatal mel­lett levő 19 számú szobában lett elhelyezve. Székely Endre tb. tanácsos a polgármesteri titkár melletti szobát kapta hivatali helyi­ségéül. Kérelem. Az ág. hitv. evang. Temp­lomegyesület elnöksége azzal a kérelemmel fordul áldozatkész tagjaihoz, hogy a Faipari Szakiskolában elhelyezett kórházban lévő beteg és sebesült katonák húsvéti megven- dégeléséhez liszt-adományaikat Blatniczky István Kazinczy-utcai üzletébe legkésőbb f. hó 28-ikán, csütörtök délutáni 5 óráig, egyébb adományaikat pedig u. m. főtt to­jás, dohánynemü és pénzt, Versényi Tiborné úrasszony, Templomegyesületi alelnöknő la­kására [Virág-utca 5. sz.] szolgáltassák be. Rekvirálják a szódavizes üvegek fejét. A kassai katonai parancsnokság ér­tesítette a várost, hogy a hadügyminister elrendelte a szódavizes üvegek ónból ké­szült fejének rekvirálását. Elsősorban a kész­letek 20 százalékát kell beszolgáltatni. A rendelet érvényes a katonai felügyelet alatt álló gyárakra is. A Pannónia sisfürdó tekintettel az izraelita ünnepekre egész héten nyitva van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom