Szamos, 1918. március (50. évfolyam, 52-75. szám)

1918-03-10 / 60. szám

2. oldal. SZAMOS (1918. március 10, 60 szám.) Herceg Lónyai Elemér szatmármegyei birtokos. Megvette az aranyosmegyesi várkastélyt — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, márc 9. Mint a Szamos már megírta, Szalmár- vármegye közgyűlése legutóbb foglalkozott Komoróczy Ivánnak, a szinérváraljai járás müvészlelkü főszolgabírójának azzal a javas­latával, hogy a vármegye a járások közélel­mezésénél elért nyereségből vásárolja meg az aranyosmegyesi várkastélyt, hogy ezzel & vármegye pusztuló műemlékei közül mentse meg a legutolsót, a legértékesebbet. A közgyűlés, minthogy se politika, se választás nem fűződött az ügyhöz, minden érdeklődés nélkül elfogadta az állandó vá­lasztmány javaslatát, amely szerint az indít­vány pártol ólag felterjesztetik a vallás és köz- oktatásügyi minisztériumhoz. Miért és mi célból? Mert minden aktát el kell valahogy intézni. Annál lelkesebb örömmel vesszük ma annak a hírét, hogy az aranyosmegyesi várkastélyt jelenlegi tulajdonosától, dr. Benedek József, szatmári ügyvédtől meg vette herceg Lóoyay Elemér, A herceg és fenséges neje, Stefánia kir. hercegnő már régebben érdeklődnek az aranyosmegyesi várkastély iránt. A herceget ugyanis családi kegyelet főzi a megyesi kas­télyhoz, amely az annak idején hozzája tar­tozott 70 ezer hold földdel évszázadokon át volt a herceg őseinek, közöttük Erdély feje­delmeinek tulajdonában. A vár a Báthory-ágról, lfönyay Istvánná szül. Báthory Kata révén 1500-ban szárma­zott a Lónyai család kezére. A vár aztán a XVIII. században Ló- nyay Anna Kemény Jánosné erdélyi fejede­lemmé ravén ismét kikerült a Lónyayak ke­zéből. A Lónyayak azonban — mint egykorú krónikákból tudjuk — már a XII. században Sz&tmár főurai közzé tartoztak és Lónyay II. Jakab már 1245-ben Szatmár vármegye fő ispánja volt. A herceg egyizben már lennt is járt Aranyosmegyesen, ahol mint a vár tulajdo­nosának, dr. Benedek Józsefnek vendége két napig tartózkodott. Közben a műemlékek országos bizott­sága is foglalkozott a várral és azt azzal, hogy az országban nincs három ilyen vár, mint az aranyosmegyesi, műem­léknek nyilvánította. A bizottság azonban az erre megsza­bott 60 napon belül nem tette meg a kisa­játítás iránt a lépéseket s igy egy gyártelep tárgyalt a várnak igen magas árban való megvétele ügyében dr. Benedekkel. Ez a tárgyalás azonban rövidesen félbemaradt, mert Benedek dr. kegyeletből nem volt haj­landó az értékes műemléket gyártelep cél­jaira eladni. Ezeknek a tárgyalásoknak a folyamata alatt dr- Benedek állandóan levelezésben ál­lott a herceegel, mig az utóbbi napokban Löny.-n herceg meghívta oroszvári kastélyába a Budapesten tartózkodó Benedek Józsefet. Itt egész napon át tárgyalások folytak a t r tulajdonosa és a herceg között, ame­lyekben Stefánia kir. L&rcegnő is részt vett. A tárgyalások során Stefánia kir. her­cegnő kijelentette, hogy a várkastélyt restaurál tátják ős abban háborús jótékony célt szol­gáló intézményt óhajtanak berendezni a hadi árvák, rokkantak vagy ehhez hasonló vala­mely intézmény elhelyezésére. Szatmár, márc. 9. A vármegyében hetek, sőt hónapok óta mindenütt beszélned már arról a nagyarányú réziiálic-lopásről, amely az alsófernezc-lyi „Phönix bénsav és vegyitermekek gyir‘-ban történt. Az esetről meglehetősen ellenőrizhe tetten hirek kerültek forgalomba úgy a lopott rézgálic értékét, mint a bűnösök személyét illetőleg s az ügynek a nyilvános ig számára való kiderítését rendkívül módon megnohezi tette az a körülmény, hogy úgy az ügyben eljárt hatóságok, mint a nyomozás foganato­sítására kirendelt két fővárosi detektív, nem­különben az érdekeltek a legnagyobb titok zatossággal kazeiik az ügyet és arról sem a nyilvánosság, sem magánember számára nem hajlandók nyilatkozni. A Szamos helyszínén járt munkatársá­nak sikerült a szenzációs ügyben a követ­kező tényállást megállapítani. A főldmivelésügyi minisztériumnak már évek óta szerződőse van a Phönix kénsav és vegyitermékek gyár-r. t., budapesti céggel, amelynek gyártelepe a Nagybánya mellett levő Alsófernezelyen van, hogy a miniszté­rium által a gyárba szállított rezet az alsó fernezelyi gyártelepen kiolvasztják és a kiter­melt, minden egy mm. rézből 4 mm. réz- gáíicot visszaszállítják a minisztériumnak. A gyárban a főldmivelésügyi miniszté­rium által küldött réz átvételével, valamint a kitermelt rézgálic expediálásával, nemkülön­ben a gyárban a szabad kereskedelmi forga­lom részére a saját, beszerzett anyagából ki­termelt rézgálic kiadásával a gyárnak egy je­lenleg katonai szolgálatot teljesítő hivatalnoka volt megbízva. Ez a hivatalnok egy személyben volt expeditor, könyvelő, pénztáros és ellenőr. Ö szállította a kiadandó árut, ő állította ki az úgynevezett blokkokat, amelyeknek ellenőrző szelvényeit is ő kezelte, viszont ő szedte be az eladott áruért befolyó pénzt is. Már régebben történt, hogy a gyárnak egy Hexner nevű főmérnöke kifogást emelt az illető tisztviselőnek ilyen tág hatásköre el- ien ős szóvátatte, hogy egy ilyen nagyfor- galmu üzemben nagyobbnak kellene az el­lenőrzésnek lenni. Ennek a figyelmeztetésnek azonban nem volt eredménye. Maga a gyár egyik tulajdo­nosa, Weiser is azt mondotta, hogy ez szük­ségtelen, mert az illető tisztviselő feltétlenül megbízható ember. A főldmivelésügyi minisztérium részé ről a gyárba dr. Sáläez László, a miniszte riurn szőlészeti osztályánál berendelt tanár küldetett aí az üzemnek illetve a kormány ré­szére szállítandó rézgálic kitermel isénea el­lenőrzésére. Dr. Salacz Lászlónak mindjárt, amikor működését megkezdte, feltűnt, hogy az Alsó- fernezelyen lemázsált réz mindig kisebb menv nyisőget mutatott, mint amennyi a minis 'a- rium által feladatott. A herceg és fenséges neje még ez év tavaszán lejönnek Aranyosmegyesre, hogy a vármegyénket a fegyveres ellenség ellen évszázadokon keresztül védelmező várnak békés kultúránk védőbástyájául való átalakí­tása iránt intézkedjenek. Amikor a fennti örvendetes hírről be­számolunk, elismeréssel kell adóznunk dr. Benedek József iránt is, aki saját anyagi ér­dekeinek rovására a várat olyan kezekbe juttatta, 8hol történelmi jogánál és a vár­megye anyagi és kulturális érdekeinél fogva is legjobban megillető helye van. Miután a gyár mérlege, amelyen az ér­kezett rezet iecoázsátSák, nibátlan volt, az a gyanú merült fel, hogy a rezet valahol meg­dézsmálják. Eközben megtörtént z is, hogy egy vi­déki kereskedő a PhŐDix-gyár pesti vezetősé­géhez fordult, hogy kaphatna o rézgálicot tő­lük es milyen árbsn. Mikor a gyár hajlandó volt neki rőzgá- licot adni métermázsánként 16 koronáért, a kereskedő az ajánlatot azzal utasította vissza, hogy a gyárban eddig tetszés szerinti meny- nyiíéget kapott 12 koronájával mótermá- zsánkónt. Ezzel kétségtelenné vált, hogy az alsó- fernozelyi gyárban bűnös manipulációk foly­nak úgy a főldmivelésügyi minisztérium ká­rára, amelynek a rózszailitmányait dézsmál­ják, mint a cég kárára, ameiynok a rézgálic készletét lopják. A főldmivelésügyi minisztérium erre két államrendőrségi detektívet küldött le a ferne- zeiyi gyártelepre, hegy a rejtélynek nyomára jöjjenek. A két detektív — Szabó és Blinda — titokban érkezett meg a gyárba és ott mint munkafelügyelők munkába állottak. Nem kellett soká figyelniük: hamaro­san megállapították, hogy a gyárban rendsze­resen folyik a földmivelési kormány által ki­utalt rézszállitmányok megdézsmálása. Megállapították, hogy amikor a mun­kások az érkező waggonokból kidobálják a rezet, annak egy részét a már lemázsált mennyiséghez hajigálják. Ezért mutat aztán az érkezett réz kevesebb súlyt, mint ameny- nyit feladtak. A detektívek, akik — hogy könnyebben eredményhez jussanak — maguk is segéd­keztek a lopásban, megállapították, hogy a rézlopást az illető tisztviselő intézi, aki a gyárnak expeditora, könyvelője, pénztárnoka és ellenőre volt egy személyben. A további nyomozás során megállapi- tést nyert az is, hogy az igy ellopott rezet a többivel együtt kiolvasztották, de az abból kitermelt rézgálicot ugyanaz a tisztviselő ré­szint orosz foglyokkal, részint napszámosok kai kicsempészted a gyárból és Nagybányára szállítva az ottani piacon értékesíti. Meg lett állapítva az is, hogy amikor a főldmivelésügyi kormány részére visszaszállí­tandó rézgálicot berakták a vasúti kocsikba, rendszerint közé csempésztek 1—2 hordó gálicot a lopottból is és ezt a többletet a nagybányai állomáson levették a vonatról. A rézgálic kicsempészésében és érté­kesítésében segítségére volt a bűnös tisztvi­selőnek agyárnak egy fiatalkorú, elbocsájtott napszámosa is, akit a detektívek leír tartóz tattak, de akit a szatmári kir. ügyét, g -za­bádon bocsátott. A lopott rézgálic piaca — mint emlí­tettük — Nagybányán volt. Nehány keres­Nagyarányú rézgálic-lopás a fernezelyi kénsavgyárban 3-400 ezer korona kár — A Szamos eredeti tudósítása. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom