Szamos, 1918. január (50. évfolyam, 1-27. szám)

1918-01-26 / 23. szám

VlUHtl Ö L A M U b (1918. január 26M 23. szám.) Budapest, iau. 25. Az Est jelenti: Wekerle mai kihallga­tásán eldőlt, kik lesznek az uj kormány tag­jai. A királyi kihallgatás egyik eseménye, hogy az uj kabinetben minden valószinüség szerint Vázsonyi lesz az igazságügy minisz­ter, Grecsák valószünüleg magasabb bírói állásba kerül. Budapest, jan. 25. A miniszterelnöki palotában éjjel a kor­mány tagjainak részvételével bizalmas meg­beszélés volt, amelyen döntöttek az uj párt- alakítás kérdésében. A késő éjszakai órákba nyúló tanácskozáson minden akadályt elhárí­tottak az új pártalakitás utjából. Végképen megállapodtak a progr&mmban és az összes személyi kérdésekben. A programmhoz, amely Andrássy, Apponyi teljes hozzájárulásával külön függetlenségi szempontok figyelembe­vételével készült, megvan a királyi hozzájá­rulás is. Az uj párt vezére Andrássy Gyula. A képviselőházat január harminc vagy har­mincegyedikére hívják egybe, akkor mutat­kozik be az uj kormány. Ekkor mondja el Wekerle programmá, Budapest, jen. 25. A Károlyi-párt képviselő és főispán tagjait pénteken estére táviratilag Budapestre hivatták. Az értekezleten döntenek arról, hogy támogatják e az uj alakulást és hogy a pártnak miniszter és államtitkár tagja benn­marad e a kabinetben. Az árm^imálá^ól ég a központokról, szól, hogy amelyik árut maximálták, de to | vább nem mentek az intézkedésekben, az eltűnt a piacról és külöoősen a legitim ke­reskedésből, akkor kezdődött a rekviaició, hogy a termelőtől az árut összeszedje, nyil­vános forgalomba hozza és igy juttassa a fogyasztókhoz. A rekvizició célja elsősorban az, hogy felkutassa és összegyűjtse az árakat. Az áruk összegyűjtésének gyorsan és rendszere­sen kell történnie, mert ennek hiánya folytán az áru a romlás veszélyének van kitéve és ha nem történik gyorsan a lefoglalás, akkor az eredmény meddő, mert a késedelem és a rendszertelenség a cikkek megromlását vonja maga után. Még különösebben nehézzé válik az áruk kezelése, raktározása és szétosztása és csakhamar ezt érezte az államhatalom, hogy ezt a feladatot csak külön szervezetek vé­gezhetik. így állott elő annak a szüksége, hogy központok létesüljenek. A központok őse Hamourgbm született meg, Reichsei ikauf néven, a világháború első hónapjában. Alig négy hónapi működés után Berlinbe költözött, ahol rövidesen a ma is fennálló Zentraleinkaufsgesellschaft korlátolt : felelősségű társasággá alakult át. Nálunk az első központ, a Haditermény R. T. csak 1915. junius 26 án alakult meg A háború három éve alatt a központok rend kívül elszaporodtak az összes államokban, igy Németországban a számuk körülbelül 140, □álunk 53, ebből 16 központ közélelmezési jelentőségű. Ezeknek a központoknak különösen népszerűtlen szerep jutott. Ha elég áru volna, akkor ezekre nem lenne szükség. A közpon­tok működését a közönség határozott ellen | szenvvel kiséri és a közönségben az a nézet keletkezett, hogy mihelyst egy újabb központ alakul, azonnal nem lesz áru, holott a sor­rend fordított: a központot akkor létesítjük, mikor valamely árunál zavarok, nehézségek álltak elő és a központoknak kell a fogyasz­tás egyensúlyát biztositaniok. Nincs annyi áru ugyanis, amennyit egyenletes, igazságos és arányos elosztás szerint minden fogyasztó igényel, de mivel legalább a részleges kielé­gítés mégis szükséges, a központokra szükség van és igy a közvélemény téves a közpon­tok szerepét illetően. Elrettentő tapasztalatok állnak rendel­kezésünkre arról, nogy m'lyen lenne a hely­zet, ha a háborús gazdaságban központok nélkül akarjuk az árut a fogyasztókhoz juttatni. Az idén a kormányrendelet megadta a lehetőséget arra, hogy gakonaszüiségietüket bizonyos körzetben a fogyasztók maguk vá sárolhassák, tudjuk, hogy milyen árat fizet­tek a fogyasztók a gabonáért: 80—100 ko­ronát mótarmázsánkent. Egy másik kormány­rendelet értelmében a közönség a központ elkerülésével vásárolhatott burgonyát, az igy vasárait burgonya ára 40 — 60 korona volt métermázsanként, mig a központ á tál for galomba hozott burgonya 22—24 koronára volt maximálva. Ha a tapasztalatokat tekintjük, látjuk, hogy a központokra mégis csak szükség van és amikor azt mondjuk, hogy a központ szükséges rossz, akkor nemcsak a rosszra kell gondolnunk, hanem a szükséges szóra Í3. Az adott viszonyok és lehetőségek figye­lembevételével a központok is a nagy hábo­rús célokat szolgáljak és jelentőségük igen nagy. • A háborús közélelmezés. » ’1 A Szamos számára irta: Dr. Nagy Ferenc államtitkár. Németországban az első ármaximálás 1914. októberében történt, Magyarországon egy hónappal később. A maximálást a kö­zönség kezdetben nagy remánynyel várta, j mert abban a hitben ólt, hogy ezzel meg­szabadul kiuzsorázóitól, a rendelet ugyanis kimondotta, hogy aki a maximális árakat tulléapi, akár eladás, akár vásárlásnál, az szigorúan biintettetik. De később be kellett látni a fogyasztóknak, hogy a maximálás meg nem nyújt kellő védelmet, mert az emberi kapzsiság a legkülönbözőbb módokon megkerüli a rendeletet. Az élet rákényszeríti a fogyasztót, hogy titokban többet fizessen egyik-másik legszükségesebb élelmicikkért, amely a maximálás folytán vagy teljesen el­tűnt a forgalomból, vagy amelynél lehetet­len volt a teljes szükséglethez törvényes alapon hozzájutni. így a maximális árból minimális ér lett, melynél mindenki ( többet fizetett. Mindezek dacára annak, aki mélyebben j foglalkozik ezzel a kérdéssel, látnia kell, hogy a maximálásra feltétlenül szükség van, j mert amely cikkekre ez nem történik meg, ' Ott az árak emelkedésének egyáltalában j nincs határa. Az egyes cikkek árának a maximálása ! a fogyasztóknak csak akkor nyújt védelmet j és csak abban az esetben bir reájuk nézve j értékkel, hogy ha a közélelmezési intézkedé- I saknak láncszemét képezi. Erre azonban a j hatóságok csak későn jöttek rá, mert senki sern gondolta, hogy a háború oly hosszú j ideig fog tartani. Az idők folyamán egymás­után maximálták egyes cikkek árát anélkül, ! hogy az árak összeségében az összhang meg I lett volna. Így a legnagyobb igazságtalansá- j gok és aránytalanságok állottak elő, még a mindenben oly rendszeres Németországban is. Mikor az államhatalom és a mindenben legsúlyosabban érintett fogyasztóközönség látta azt, hogy a maximálás nem oltalom, miután maximális árakon az árut megkapni nem lehet és minden tapasztalat amellett Lezárult a színházi pályázat. Hat pályázó jelentkezett. j — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, jan 25. Ma délután 5 órakor zárult le a szat nsári színház bérletére hirdetett pályázat. A verseny ezúttal szokatlanul nagy eredmény­nyel járt: hat színigazgató adta be pályáza - tát a szatmári színházra. Két pályázatot: a Miklóssy Gáborét és a Bruckner Lászlóét már Ösmertettük. alább ösmertetjük az újonnan beérkezett négyet. Állást nem foglalunk egyik pályázó mellett sem és nem agitálunk egyik ellen sem. ügy tudjuk, hogy a szinügyi bizottság tagjai annyi meggyőzésnek, kapacitálásnak voltak kitéve a pályázók részéröl, annyira angazsálták magukat már egyik vagy másik pályázó mellett, hogy alig hisszük, hogy mi bárkit is meg tudnánk győzni egyik vagy máúk jelölt érdekében. De nekünk nincs is személy szerint megnevezhető ja öltünk. Mi azt kérjük és azt várjuk a szinügyi bizottság minden egyes tagjától, hogy ne személyeket, ne befolyásokat tartson szem előtt, amikor uj igazgatót választ a szatmári színház részére, hanem a pá’vázóknak csak a művészi kvalitásait, művészi teljesítő ké­pességeit tartsa szem előtt. Válasszon akár­kit, de jó színigazgatót válasszon, olyat, ami­nőt a szatmári színház és annak hálás kö­zönsége megérdemel. Most van választék és ha a bizottság ennek dacára nem fejtene ki a választásnál elég gondosságot, a közönség részéröl joggal illetheti majd az a szemrehányás, hogy nem a kulturális érdekeket tartotta szem előtt. Arra p^dip a szinügyi bizottságnak semmi oka sincs, hogy ennek a vádnak bárki ked­véért kitegye megát. A ma beéikezett négy pályázat a kö­vetkező : Szabados László, a nyitrai színház igazgatója 20 tagú énekkart igér és a meg­szerezhető legjobb katona zenekart, két el­sőrangú karmesterrel és négy táncosnővel, ígéri, hogy operaelőadásokat fog meghono sitani. Bar mi hiány fordulna elő a társulat­nál, beleegyezik abba, hogy azt a bizottság az ő megkérdezése nélkül az óvadék terhére pótolja. A város díszleteit szezon előtt saját költségére átfesteti. Beszerzendő díszleteit legalább 40 ezer K értékben kétharmad^rész­ben díjtalanul a városnak engedi át. Heves Béla pályázatában bejelenti, bogy megvette Kővessy Albert pécsi és Micsey György székesfehérvári igazgatók ruhatárát és könyvtárát. Operaelőadásokat fog rendezni. Leszerződteti Batizfalvy Elzát, Kormos Ilon­kát, vendégszereplésre leköti Nyárai Antalt, Sarfcady Aladárt é3 Fehér Gyulát. Kiss Árpád pályázati kérvényeinek leg- kiemeiőbb pontja, hogy ő három évre 50 ezer korona bérösszeget is ajánl a színházért. Egyben a pályázatban meghatározott 20 ezer korona helyett 50 ezer.koronát de­ponált azzal, hogy ha valamelyik szerepkör nem lenne megfelelő erővel betöltve, a szin­ügyi bizottság az óvadék terhére szerződtet­het megfelelő t-got, sőt ót ennek gázsija erejéig külön büntetéssel.is Bujthatja. Tagjai­ként bejelenti Kovács Margitot, Greguss Mar- gitot, Kassay Károly debreceni főrendezőt, Kormos Ferencet, Toronyi Gyulát (mint ven­déget) Dióssi Nusit (mint vendéget) 20 tagú kórust, 18 tagú zenekart. Kovács Imre, a debreceni színházak

Next

/
Oldalképek
Tartalom