Szamos, 1917. december (49. évfolyam, 286-310. szám)

1917-12-01 / 286. szám

(1917. december 1. 286. szám.) SZAMOS 3. oldal 4 Pénzügyőrök és határrendőrök lógják kutatni a rejtett készleteket. A földmivelésügyi minisztertől ma leirat érke­zett a városhoz, amely a következőket közli: Az 1917. évi búza, rozs, kétszeres, köles, árpa és zabtermésnek zár alá vétele és igénybevétele tárgyában kiadott rendelet ér­telmében alakított terményátvevö bizottságok már országszerte működnek. A működésük­höz fűzött remények azonban egyáltalán nem teljesednek be és az ez utón eddig át­vett gabona és tengeri készletek messze alatta maradtak a jogos várakozásoknak, ami azt bizonyítja, hogy a készlettulajdono­sok számottevő készleteket rejtenek el az átvevő bizottságok elől. Az Országos Közélel­mezési Hivatalt vezető miniszter megkeresése szerint sürgős szüksége merült fel annak, hogy azon gabona és tengerikészlet tulajdonosok készleteinek felkutatása iránt, akiknél a ga­bonaátvételi bizottságok az átvételt már fo­ganatosították, az esetleg rejtve maradt kész­letek feltárása érdekében haladéktalanul 63 a legnagyobb eséllyel intézkedés tör­ténjék. Ennek alapján a magyar királyi pénz­ügyminiszter rendeletével a kutatások rend­szeres megejtósével a törvényhatóságok jelen­tékeny 'észében a magyar kir. pénzügyőrsé­get már megbízta. Ennek figyelembe vételé­ivel az 1917. évi eltitkolt, elrejtett és a közfogyasztástól egyébként elvont termény- készletek felkutatásával Szatmár vármegye területén a in. kir. határrendőrség besztercei kapitánysága bizátik meg. Az uj nagykároly szatmári vonat. Hosszas feliratozás, visszaszívás után tegnap végre megindult a délutáni vonatközlekedás Nagykároly és Szatmár között. Ha ugyan azt, amit tegnap, debutjo napján csinált az uj vonat, indulásnak lehet nevezni. Mert min­dent akart az a vonat, csík éppen indulni nem. A vármegye történelmű emlékű köz­gyűlésének közönsége igen nagy örömmel fo­gadta a hirt, hogy nem fog kelleni az egész napot a megye székfalujában tölteni, mert d. u. 3 óra tájban indul egy vonat Nagyká­rolyból Szatmár felé és este fél hatkor az ember már Szatmáron is lehet — a menet­rend szerint. Igen ám, ha a személyszállító tehervonat megtanulta volna a menetrendet. De nem tanulta meg. És az utazóközönség nagy része a kötelességteljesités boldog tu­datában többizben megitta a Szent-János ál­domását, a másik rész pedig annyiszor vé­gigrótta a perront, hogy ennyi járkálással akár Szatmárig gyalogolhatott volna. Fél bá­romra már megtelt a pályaudvar azokkal, akik az uj vonat premierjén jelen akartak lenni, de a vonat csak nem jött. A menet­rend szerint már régen Szatmáron kellett volna lenni, de a vonat még mindig nem ér­kezett Nagykárolyba. Ellenben egyre-másra érkeztek róla a hírek, akárcsak a fegyver­szünetről : már jelzett Szaniszlóról, már el­indult, a mozdony elakadt, segélymozdony ment a vonatért. Végre amikor már alig szá­mított rá valaki, hogy a vonat csakugyan megérkezzék, mégis bevánszorgott. Fél hét­kor el indult a 3 órás és miután annyi id<dg tartózkodott a gilvácsi gócponton, hogy az utasok ott illetőséget szereztek, este 9 óra tájban — egy fél órával a pesti személyvo­nat előtt — csakugyan berobogott a szat­mári állomásra. Ez volt a debut. Nem sok a reményűnk, hogy a folytatás különb legyen. A Szatmári Hirlap (Heti Szemle) leg­utóbbi száma foglalkozik a Szamosnak a szegény, tragikus véget ért Csókás Vidor te­metéséről írott cikkével. Érdemben nem vi­tatkozunk a Szatmári Hírlappal: , legyen ki­nek-kinek az ő hite szerint . . .* Sőt öröm­mel üdvözöljük a cikket, amely a lapnál ed­dig dívott tónustól elütő toleráns és úri han gon vitázik. Mindössze egy nyilvánvaló téve­dést kell helyreigazítanunk. Azt írja a lap, hogy az az állításunk, hogy egyik tanár be­szélni akart a koporsónál, de nem engedték, — nem igaz. Tévedni méltóztatik. Rossz az információ. Igaz. Szent igaz. Erről elég köz­vetlen tudomásunk fenn és szavahihetőségünk okából azt az állításunkat minden cáfolat el­lenére fenntartjuk. Egyébként vége lehet már. Nyugodjék szegény megboldogult béké­vel ! Az ő zaklatot élete után megérdemli. Honnan került a város káposztája ? A káposzta, amelyet a Városi Közélelmezési Hivatal két napon át árusittato’t, a legnagyobb kelendőség közepette egy kettőre elfogyott. Azok a boldogok, akiknek jutott a kapós ká­posztafejekből. nem is sejtik, hogy a finom savanyitandót tulajdonképpen egy ittrekedt galíciai menekült rosszul sikerült élelmessé­gének köszönhetik. Egy Zeidmann nevű ga­líciai menekült ugyanis Nyirbogdányban drága pénzen összevásárolt 200 mm. fejeskáposztát és mivel a káposztának ilyen nagy mennyi­ségben való szállításához szállítási igazolvány kell, ammek megszerzésére Zeidmannak nem sok reménye volt, feladta a 200 mm. káposz tát 50 kilós tételekbea 400 fuvarlevelén 400 külömböző címre Szatmárra azzal a megjegy­zéssel, hogy a címzettek a fuvarlevelekért az állomáson jelentkezni fognak. A Városi Köz- élelmezési Hivatal értesült az értékes külde­ményről, amelyet aztán a rendőrség segítsé­gével lefoglalta a város közönsége részére. Zeidmann ellen megindult a kihágási eljárás — Itt jegyezzük meg, hogy többen kérték a Városi Közélelmezési Hivatalt, sőt ma név­telen levélben a polgármestert is, hogy a ká­poszta kiosztást ábécé rendben csinálják. Ez a kérelem azonban nem teljesíthető, mert eddig még a káposzta olyan kis mennyiség­ben került eladásra, hogy már az ábécé kö­zepén levők se kaphattak volna belőle, ami nagy igazságtalanság lenne. Betörés Zilahon. Zilahról jelentik, hogy ott betörtek Hajnal Jakab rőfőskereskedő üz­letébe, ahonnan mintegy 20 ezer korona ér­tékű fehérneműt, szövetet, kendőt elvittek. Az ottani rendőrség országosan körözteti a ©t Hadikölcsön életbiztosítás. Mielőtt ilyent köt, kérjen tájékoztatót a Szatmári Leszámitolóbanktól, mint a Triesti Általános Biztosító Társulat főügynökségétől. A szatmárnémeti ref. tanitónőképző intézet »Tompa Öokópző Köre“ december 2-án délután 5 órakor, az intézet tornacsar­nokában, Tompa Mihály születésének 100 éves évfordulója alkalmából emlékünnepélyt rendez a következő műsorral: 1. Prológ. Irta és elmondja : Miskolczy Margit IV. é. növ., az Önképzőkör elnöke 2 Tompa : Nép­dalok Énekli: Ferenczy Irén III, é. növ. 3. »Három a daru*. Irta: Tompa Mihály. Szavalja Binder Ilona IV. é. növ. 4. Emlé­kezés Tompáról. Irta és felolvassa: Szép Anna IV. é. növ. 5. »Az éj dala“. Éuekli az énekkar. 6. „Tompa szelleméhez“. Irta: Gu­lyás József. Szavalja: Fogarassy Erzsébet III. é. növ. 7. ,A virágok hódolata“, szín­darab. Előadják a gyakorló iskola növendékei. Belépődíjak: az öt első sorban (számozott helyek) 2 kor,, a többi sorban 1 bor., álló­hely 50 fill. Jegyek előre válthatók az inté zet igazgatójánál. »A Szatmári Takarékpénztár-Egyesület a be­téti kamatlábat 1918. január 1-töl — további intéz- dedésig — minden betétnél kivétel nélkül 3°/o-ra fogja mérsékelni. Éppen ezért ajánlatos, hogy a be­tevők hadikölcsönt jegyezzenek betéteikből.* Tőzsde. — Déli zárlat. — Budapest, nov. 30. Magyar Hitel .... 1270—98 K — f. Osztrák Hitel .... 908—22 K — f. Salgótarjáni.................... 1090—1122 K — f. Rimamurányi .... 1048—85 K — f. Agrár bank .................... 955—95 K -r- f. Ma gyar bank .... 860—84 K — f. Nasici Taningyár . . . 3150-3230 K — f. Kereskedelmi Bank . . 5765—85 K — f. A forgalom bausse-bangulatban folyt le A színházi iroda közleménye . Az a huncut kéményseprő. A buda­pesti Vígszínház minden évbán egy nagyszerű gyermekdarabbal kedveskedő közönségének karácsony táján. Kiss Árpád színigazgató megszerezte a tavalyi karácsonyi gyermek­darabot és most szombaton délután mutatja be a városi színházban. A darabnak pompás zenéje Stefanidesz müve, nagyszerű duettek, terszettek váltják fel egymást. A szövege hangos derültséget fakaszt a gyermekek aj­káról, Komor Gyula munkája. A gyermekda­rab főszerepeit László Tessza, Ballay Manci, Lányi Juliska, Deák, Parányi, Sáfár, Kiss Miklós játszák. Q. ffiöve az Urániában. Szatmár, nov. 30. Az utóbbi időben megszoktuk már, hogy a szatmári Uránia mozgóazinbáz minden hétre meghozza a maga szenzá­ciós filmattrakcióját. Egymásután ke­rülnek műsorra a slágerfilmek, amelyek Budapest után rendszerint Szatoioron kezdik meg vidéki kőrútjukat. Ennek a hétnek a szenzációja a Mőwe bemutatója lesz. A Mőve ... a háborúnak egymásra tornyosuló nagy események között is kiemelkedő volt a Mőwe megjelenése. Egyszer csak elkezdett róla kerin­geni a legenda, a hajók titokzatos hősé­ről, aki az Atlanti Óceánon megjelenve hol itt, hol amott tűnt fel elsülyesztvón vagy elkobozván az ellenségnek drága rakományokat szállító teherhajóit. Az egyesült entente-ílotta pedig hasztalan üldözte, mindig ott tűnt fel, ahol nem keresték és ahol legkevésbbé várták. A tengeri háború általában a világ­háború legizgalmasabb és legrejtólye- sebb része. Nemcsak a civilek, hanem a szárazföldi katonák is alig tudják el- képzelni, hogy történik a hajósülyesz- tés, hogy állítják meg a hajókat, hogy folynak le azok a ma már mindennapos események, amikor ezernyi ezer élelmi­szer, fűtőanyag, iparcikk merül el a ten­ger fenekére. És hogy gróf (Dohna-Schlodien, a Mőve vitéz kapitánya miyen felsőséges hidegvérrel ment neki legendás utjának, azt bizonyítja, hogy mozi operatőrt is vitt magával, aki „ezer veszély között szenzációs felvételeket készített a Mőwe utjának legizgalmasabb eseményeiről. Szóval a ma esti mozielőadásnak hatalmas szenzációja lesz, hogy ez a legendás Mőve hajó megjelenik a fil­men, fogjuk látni vakmerő mozdulatait, amelyeket az előttünk hullámzó tengeren végez. Mindent egybevetve, a legszenzá­ciósabb filmattrakciók kőzó tartozik a Mówe-film, amely nemcsak mint törté­nelmi dokumentum, hanem mint gran­diózusán megalkotott filmcsoda is meg­érdemli, hogy mindenki megtekintse. A szenzációsan érdekes film kísérő műsora sem sokkal jelentéktelenebb. Ugyanakkor kerül bemutatóra Ká­roly király bevonulása a visszahódított Oörzbe. A műsort pedig egy olyan pompáa, humoros kép zárja be: Wupke magánzó a gőzfürdőben. Ez a mulattató, csupa ötletekből álló kép Budapestet megelőzve kerül Szatmáron bemutatóra, aminek megazerezése a mozinak nem csekély áldozatába került. Szóval ma este feltétlenül szenzá­ciós és élvezetes estéje lesz a mozinak. Ez a műsor csak szombaton és va­sárnap kerül színre. Felelős szerkesztő: Dénes Sándor. Szerkesztő: Dr. Stern Mór Ma, szombaton az Iparos Otthon­ban hurka-estély ; úgyszintén kilóval is kapható. — Abonensek az étterembe elfogadtatnak. Katonáknak előnyár. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom