Szamos, 1917. december (49. évfolyam, 286-310. szám)

1917-12-08 / 292. szám

XLIX. évfolyam Szaímár, 1917. december 8. szombat |?92. szám. »«»MC*«*» **«*-**«»»*«»-*»» <**■**'*«»«■*<* a •« «*»•«« ««.«a.» *,* ií#»»kws! *«w* war«» «* p-b *»* s* ■»« *«»**»** POLITIKAI NAPILAP »fi: % tttttIM ■««««»« ALdPIZBTÍSl »IIAKi 22 K — f VUék« . . 2SK —f M »—<f . . . t4, -I S.5#f „ T „ — f *„ -f - . * „9Af Itt II Ml Kiadó és laptiiiajdonos: a Szabad sajtó“ könyvnyomda te lapkiadó részvénytársaság SZflTMAR-MÉMETl. Az ui hatalom hengerel. Irta: Szuhányi Ferenc orsz. képviselő­Szatmárvármegye közönségének olyan nevezetes közgyűlése volt november 24 én Nagykárolyban, bogy aiuak eseméuyei felett nem lehet szó nélkül napirendre térni. A mai kormánypárti uralmon levő hatalmasok részé­ről ott történt meg a legridegebb pártabsolu- tizrnus jegyében a hadüzenet az ellenzéki munkapárt ellen és stante pede meg is kez­dődött kérlelhetetlen lehengerelése mindenki­nek, akinek van bátorsága és gerince még ma is hűséggel kitartani és bizonyságot tenni eddig vallott elvei és meggyőződése mellett. Ezzel a ténnyel szemben a munkapárt­nak le kell küzdeni jogos felháborodását és lehető higgadtsággal levonva a tanulságokat, jelen és jövendő magatartását ehhez mérten kell megszabni. Előrebocsátom, hogy a tőlem telhető leg­nagyobb tárgyilagossággal kívánom ezt a íhémát megtámadhatatlan tények és az igaz­ság alapján keze'ni; távol áll tőlem minden személyeskedés, ezt a fegyvert azok szokták használni, kiknek nincs érvük és igazságuk. De térjünk át egy két jellemző eset elő­adására. Falussy Árpád képviselő ur ünnepélyes felhívást intézett a közgyűléshez, hogy ha va­lami panasz merül fel, ne vigyük máshová, hanem terjesszük elő a közgyűlésen, várme­gyénk parlamentjében és itt tárgyaljuk le és intézzük azt el. Erre felállott Péchy László bizottsági tag és előadott konkrét eseteket egy községi jegyzőről, akit hivatalos pressióval riasztot­tak vissza a meggyőződése szerint való sza­vazástól és egy felmentett úrról, akit hasonló módon megfélemlítettek ad majorom glóriám a demokratikus népjogoknak és szabadsá­goknak. Leszegezhetjük azt a tényt, hogy „vár­megyénk parlamentje*, a közgyűlés, élén a főispán nrral egyhangn hallgatással intézte el rövid és egyszerű utón a két konkrét ese­tet; nem tndom, igy képzelte-e el Falussy Árpád képviselő ur is az elintézést, mikor propositióját megtette ? Ugyancsak Péchy László bizottsági tag előadása szerint a főispán nr előtte kinyilat­koztatta, hogy a fŐszolgabiráktól politikai szolgálatokat követel. Ezt teszi azoknak a pártoknak a főispánja, akik ellenzéki koruk­ban állandóan kifogásolták a közigazgatási tisztviselők politikai szolgálatainak igénybe­vételét , ezt teszi ngyanaz a főispán, aki hely­teleníti azt, hogy a főispáni titkár ur sógora érdekében körlevelet irt; a főispán ur tehát úgy-mázon természetű do-cgnál egyik esetben helyteleníti azt, amit a másik esetben követel. Hol van itt a logika, én nem tudom felfedezni. Mindenesetre leszegezhetjük sui. ~ tényt, hogy a közigazgatási pressiót a f nemosak Egyes szám ára: Helyben 0 fillér. MiMtffsanssMftMaiuaiHMMiiiaiiRMiiiittiM megengedhető fegyvernek tartja, de egyene­sen megköveteli annak alkalmazását. Abból pedig, hogy egy független úri embert azzal fenyegetnek meg, hogy ha sza­vazatát nem az uralmon levők intentiója sze­rint adja le, akkor fiát buktatják el a szolga- birői választásoknál, fogalmat nyerhetünk arról, milyen eredményes pressiót gyakorol­hatnak ezek a basáskodó urak a függőbb és kevesebb ellenálló erővel biró elemekre. A legkirívóbb, majdnem kedvem volna azt mondani, bogy a legideálisabb példája volt a fékevesztett párthatalmaskodásnak a közigazgatási bizottsági tag választásoknál követett eljárás. Csaba Adorján urnák főispánsága ide­jében volt egy megállapodása Falussy Árpád akkori ellenzéki vezér úrral, hogy a háború alatt a közigazgatási bizottsági tagsági he­lyek betöltésénél a staíusquo-t tartják, vagyis megüresedett munkapárti helyre munkapártit, ellenzéki helyre ellenzékit választatnak be; ezt a megállapodást Csaba, volt főispán ur lelkiismeretesen igyekezett betartani; az ő főispánsága és munkapárti többség alatt vá­lasztattak be a bizottságba Falussy Árpád, Tóth Móric, vT e t z á k Ede ellenzéki urak. Most pedig, mikor örvék lett többség, hatalpm és dicsősség, első dolguk ezt a paktumot szóttépni és egy rideg, merev pártlistának a szavazás retortáján való áthajtásával, — egy­nek kivételével kidobálni mindenkit, aki me­részkedik magát munkapártinak vallani. Hiszen kegyet nem vártunk, abból nem kérünk, de a megállapodásokat talán mégis csak illik megtartani. Én a magam részéről jobban szeretem igy, hogy ha már hengereltek, válogatás nél­kül hengereltek le bennünket; ezáltal soli- dárisbá tettek bennünket, a mint mi is soli- dárisnak érezzük és valljuk magunkat. De azért jellemző a Csaba Adorján volt főispán úrral követett eljárásuk. Csaba Adorján mint főispán szerintem tulon-tulig loyális és méltányos volt az akkori ellenzékkel szemben; ma is az, a mint azt a közgyűlésen a Falussy Árpád képviselő ur felszólalására adott válaszában megmutatta; mint főispán első alkalommal beválasztatta a közigazgatási bizottságba elődjét, Falnssy Ár­pád nyugalmazott főispán urat. A méltányos­ság, loyalítás, az önmaguk iránt tartozó kö­telesség elemi szabályai azt követelték volna, hogy Csaba Adorjánnak megválasztását ne akadályozzák meg azzal, hogy ezt is politikai ős párthatalmi kérdéssé tegyék. Ebben bizonyára nagyrésze volt Fa­lussy Árpád képviselő urnák is, hiszen ő a mai megyei kormánypártok vezérlő és kima­gasló férfia. Pedig a képviselő ur volt az, a ki min­dig hangoztatta, hogy a közigazgatási bizott­ságba nem szabad pártpolitikát bevinni és a képviselő urnák tudnia kel!, hogy Csaba Adorján főispán ur nemcsak nem gördített akadalyt a közigazgatási bizottságba való megválasztása ellen, sőt elősegítette azt; éreznie kellett azt is, hogy ez mégis csak jó Hirdetési dijak előre fizetendők. Myilttér sora 80 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKÓCZMTTCH 24. m, Telefon számok: Szerkesztőség 373. — Kiadó­hivatal 414. — Felelős szerkesztő lakása 354. •»*■■■■•« M«Mea HMM érzés szerint kötelez némi viszonzásra; avagy ezt a viszonzást kiegyenlítettnek vélte akkor, mikor a távozó Csaba főispán urnák külön bucsuztotó közgyűlést akart rendezni, a mely- lyel ugyan mai napig adós maradt. Mindezen szintén csodálkoznom kellene, de oly gyorsan elszokom ettől, hogy ezen már nem is csodálkozom. Mindig a jobbat szeretem feltételezni 5 szívesen megengedem, hogy mindez a szép nemes, úri, gavallér érzés átvibrált leikükön, de aztán leküzdötték, hogy leborulhassanak a kérlelhetetlen pártabsolutizmus rideg, merev bálványa előtt, a mely csak pártérdeket, párt­önzést ismer — azonkívül senkit és semmit. De ha ez igy van, akkor igazán satyra. hogy ezeknek a tisztelt uraknak pártjai pré­dikáltak nekünk indokolatlanul arról, hogy mi jártunk el uralmunk alatt a pártabsolutiz­mus követelményei szerint. Tudtommal még nem volt rá eset, hogy a közigí&gatási bizottság ennyire egy párt­nak a képére legyen megalkotva. Ugyan mit szólna hozzá a kormány­párt és hová vezetne az, ha a képviselőház bizottságaiból többségi jogunk révén sorba kibuktatnánk a kormánypárti tagokat / De hát vármegyénk kis parlamentjében megtehetik, meg! is teszik a kormánypárt ve­zető urai. A hatalomra jutástól még mindig mámorosán, kiélvezik azt a maga teljessé­gében és kiosztják egymás közt kinek-kinek a maga részét. Ennek a kissé alkalmatlan munkapártnak pedig proscribálását, kiirtását, lehengerelésőt határozzák el. Hát rajta! Ha­talmuk van, nagy többségük vau, régi ki­próbált híveik megszaporodtak a re- megőknek és napraforgóknak táborával. Fe­lejtsék el, ha egyikük-másibuk közéleti érvé­nyesülésük terén vagy más terén a munka­pártnak is köszönhetett valamit! Számoljon le azzal a munkapárt, hogy a november 29 iki hadüzenet után fel kell vennie az önvédelmi harcot, ha van benne élni akarás és önérzet. Kisebbségben van, mert a gyengék eltántorodtak; ezt a hátrá­nyát fokozottabb energiával, nagyobb agili­tással, harmonikus összetartással és együtt­működéssel kell pótolnia. Tannlságképen pedig állapítsuk meg, hogy amit a most hatalmon levő pártok el­lenzéki korukban szónokoltak, a füst és le­vegő, amit maguk sem vesznek komolyan, mert pirulás nélkül teszik mindannak ellen­kezőjét és ne felejtsük el azt a tanítást, amit most tőlük kaptunk: hogy miként kell a ha­talommal élni tudni; tartsuk számon kik vol- tzk azok, kik az evangéliumi mondás megfor­dított ja szerint cselekednek: követ dobnak azokra vissza, akik jót tettek velük és tartsnk számon azt is, kik maradtak a megpróbálta­tás napjaiban hiv barátaink, véssük jal emlé­künkbe 1917. november 29 ikének napját és azután — megfogyva bár, de törve nem — felemelt fővel, bátor szívvel, haladjunk véde­kezve, harcolva meggyőződésünk utján, amely ma a csalódások és mégpróbáltatások tüskés útja. Lapunk mai iz&ma 6 oldal. Egyes szám ára’,: vidéken 10 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom