Szamos, 1917. november (49. évfolyam, 261-279. szám)
1917-11-06 / 264. szám
2. oldai SZAMOS (1917. november 6. 264. szám.) A főkapitány által a közgyűléshez benyújtott módosított javaslat a város közönségének csupán 75.976 korona többlet kiadást jelentene. Tekintve azonban, hogy ezen ösz- szegből a kormány által nyújtandó évi államsegély címén 48 000 korona megtérülne, a város közönségének körülbelül csupán 30.000 korona körüli többlet kiadása merülne fel. Ezzel a csekély többlet kiadással szemben, mindenesetre felér az a nagy előny, amelyet a főkapitány által újjászervezni szándékolt rendőri szolgálat a közönségnek nyújthat. Örömmel üdvözöljük azért a rendőrfőkapitánynak ez újabb javasiatat és hálásak vagyunk azért, hogy város anyagi érdekeit méltányolva, de viszont az elkerülhetetlenül szükséges követelményeket is felismerve igyekszik hivatásának megfelelni. Hisszük és reméljük, hogy a város közönsége megérti a főkapitány nemes és célszerű intentióit és a közgyűlésben is egyhangúlag hozzá fognak járulni módosított ja vaslatához. Az Iparod Oltnon Válsága. Vegye le a város az iparosok nyakáról az Otthont! — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, nov. 5. Minden szatmári ember előtt ösmeretes az Iparos Otthonnak még húzódó válsága, amelybe már akkor került bele, amikor régi, szerény helyét elhagyva a Kazinczy utcai palotába vágyakozott. Az építkezés több, mint háromszázezer koronába került s erre alig volt ötvenezer korona fedezetük. Kaptak betáblázás mellett százötvenezer korona törlesztéses kölcsönt, a többi adósagért egyes, az ügy iránt n&ivul lelkesülő tagok állottak jót, saját vagyonukkal. Jöttek a nehéz pénzügyi viszonyok, a bankok nem adtak hosszabb lejáratú kölcsönt, a tagok kezessége tovább is fennmaradt s az Otthon nem tudván fizetni az adósságok kamatait sem, a tartozások folyton szaporodtak. Két évvel ezelőtt már oly szorongató volt az anyagi helyzet, hogy a városnak kellett segítségül menni, 40.000 koronát kitevő sürgős adósságot a város kifizetett a hitelezőknek azonfelül a többi tartozás rendezése céljából is kilátásba helyezte jótállását, ha az Otthon megfelelő kölcsönt tud szerezni. A bankok azonban igy sem voltak hajlandók az összes tartozás rendezésére elfogadható feltételek mellett kölcsönt nyújtani. Mindenki, de különösen a város törvényhatósági bizottságának tagjai emlékeznek reá, hogy a jótállás elvállalása tipikus vidéki módon jött létre: baráti közbenjárásokra, kapachálásokra még az ellenkező állásponton levő bizottsági tagok is megszavazták a kezesség elvállalását annak a teszetős, de hamisan beállított érvnek a hatása alatt, hogy ezzel az iparosságot és az iparosságnak egy kulturtényezöjét menti meg a város. Bár mindenki tudta, hogy a kezesség elvállalásával nem az ip arosságot, csak egyes — a kezességbe bekónyszeritett iparosokat ment meg a város és az Iparos Otthon vendéglőjének és kávéházának semmi köze sincs a kultúrához. A kölcsönt azonban nem folyósitotta egy bank sem, az Iparos Otthon pedig már nem bírja az adósságait rendezni annak dacára, hogy a mozi bérlőjétől a nagy terem használata címén tekintélyes bért kap. A nyár folyamán egy pénzügyi csoporttól ajánlat érkezett, hogy egy e célból megalakuló részvénytársaság kifizeti az Iparos Otthonnak a 150,000 koronás törlesztésen felüli összes adósságát, ha ennek fejében a mozgószinház engedélyét 12 évre megkapja. Sőt felajánlotta e csoport a városnak, vegye át a kibocsátandó részvények egy harmadát, amely esetben az elérendő haszonból is megfelőleg részesedik. A minap pedig az Iparos Otthon felügyelő bizottsága tartott gyűlést s javasolta a legközelebb' összehívandó választmánynak és közgyűlésnek, hogy ajánlja i,fel az egész épületet megvételre a városnak 400,000 korona vételárban, amit ha a törvényhatóság elfogad, fizesse ki az Otthon összes adóságát, amely után fent- marad még 34—35 ezer korona készpénze s a katonai kincstártól a kórházi használat ért esedékes mintegy 11,000 korona járandósága. E 45—4ó ezer korona tiszta vagyon birtokában, egyesüljön az Iparos Otthon és Ipartestület a régi Iparos Olvasókörre1, egy olyan intézményben és elhelyezkedésben, mely az utóbbi időben 3 részre széttagolt összes szatmári iparosságot magában foglalja. Tegnap délután rendes közgyűlésen tárgyalta az ügyet az Iparos Otthon. Misky Lajos pénztáros ösmertette az Oithón vagyoni állapotát, amely szerint az Otthonnak 1918 január 1-i beállításával 386 ezer korona terhe van. i Erre fedezetül van 23—24 ezer korona. Marad tehát 362 ezer ko róna teher. A felügyelő bizottságnak fentebb ismertetett javaslatával szemben dr. Szűcs Sándor az Otthon fenntartása mellett foglalt állást azzal, hogy a várost még mindig kötelezi az obügó elvállalása, tehát meg kell kísérelni a 200 ezer koronás kölcsön felvételét. így lesz az Otthonnak az első helyi kölcsönnel együtt 350 ezer korona jelzálogos és 12 ezer K függő kölcsöne. Ennek rendezésére a város biztosítsa az Iparos Otthon részére 15 évre a mozi jogát annyival inkább, mert hiszen a mozi megteremtése és a mozi hasznának a kezdetben volt ötezer koronáról 36 ezerre való felemelése az Iparos Otthon érdeme. Javasolja, hogy bscsü ulán állapítsa meg az ingatlan mai értékét. Tankóczi Gjpla és dr. Barabás Ferenc indítványára a kérdést a kölcsön felvételének megkísérléséig és a becsű megtörténtéig levették a napitendröl. Az ügy tárgyalása rövidesen a városi közgyűlés elé kerül ős örömmel tapasztaljuk, hogy a bizottsági tagok körében az az egészséges álláspont kezd kialakulni, hogy ezt az ügyet véglegesen és radikálisan kell megoldani. Semmiféle kulturtényezöt sem támogat a város az Iparos Otthon további támogatásá val, ezt nem állítják maguk az iparosok sem, ellenben, ha az Iparos Otthon révén nehéz obligóba került iparosokon segíteni akar, akkor le kell vénáié ezt a nem sikerült és céltalan palotát azok nyakáról, akiket naiv hiszékenységük ilyen nehéz helyzetbe hozott. Vegye át a város az Iparos Otthont, tűnjék le ez ügy végre a napirendről. Ez az iparosok igazi érdeke is. Az alkalmatlanok önkéntes jelentkezése. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár nov. 5. Hajdú Károly tb. főkapitány a városi katonai ügyosztály vezetője a következő felhívást bocsátotta ki : A magyar kir. honvédelmi miniszter 21,000—1917. ein. rendelete szerint a népfelkelői bemutató szemléken alkalmatlanoknak osztályozott népfelkelésre kötelezettek, a szükséghez képest népfelkelői fegyvernélküli tényleges szolgálatra be lesznek biva. Ugyanezen rendelet szerint a kijelölésnél először az önkéntes jelentkezők veendők igénybe. Felhívom ennélfogva & városunk területén tartózkodó azokat az 1868—-1891. évfolyamú népfelkelőket, akik a legutóbbi pót- szemióken .alkalmatlan* osztályozást nyertek és fegyvernélküli szolgálatra vannak kötelezve1 hogy a katonai ügyosztálynál a hivatalos órák alatt haladéktalanul, — legfeljebb 48 órán belül, — önként jelentkezzenek. Tájékozásul közlöm, bogy az önként jelentkezők a beosztásnál kivételes előnyben fognak részesülni. Szatmárit, 1917. nov. 5. Hajdú Károly tb. főkapitány. A király hadikölcsönjegyzése. Buda- peßtrö' jelenti tudósítónk: Károly király a legfelsőbb családi alapból úgy a magyar, mint az osztrák hadikölcsönre egyenkmt tizenkét millió koronát jegyzett Minisztertanács Budapesten. Budapestről jelenti tudósitó ik : Tegnap délelőtt 10 órakor Wekerle Sándor miniszterelnök vezetésével minisztertanács ült össze. A miniszterelnök beszámolt bécsi útjáról és tanácskozásairól. Tárgyalás alá kerültek a költségvetési és adójavaslatok, úgyszintén megkezdték & választójogi javaslat megvitatását is. Czernyn külügyminiszter Berlinben. Bócsből jelentik: A király vasárnap kihallgatáson fogadta Czernyn Ottokár gróf külügyminisztert, aki azután Berlinbe utazott. Härtling kancellár tanácskozása. Berlinből jelentik: Härtling kancellár tegnap folytatta tanácskozásait Hindenburggal, • Lu - dendorffal és más politikusokkal. Popovics Sándor lesz a pénzügy- miniszter. Bécsből jelentik : Miután az Osztrák Magyar Bank szabadalmát provizóriummal fogják elintézni, időszerűvé vált Popovics Sándornak a pénzügyminiszterséggel való megbízatása, ami valószínűleg november végén bekövetkezik. Királyunk egy német ezred tulaj-, donosa. A Sajtószállásról jelentik: A német császár királyunkat a 63 ik sziléziai gyalogezred, Arz vezérkari főnököt a 157-ik sziléziai gyalogezred tulajdonosává nevezte ki, Jenő főhercegnek pedig a pour le mérite érdemrendhez a tölgyfalevelet, Boroavicsnak pedig a pour le mérite érdemrendet adományozta. A katholikus Charitas megalakulása. Ha béke időben élnénk, amikor a jótékonyságnak csak az ősidőktől ismétlődő sablonos nyomorúságokon kell szinte prog- rammszerüleg segítenie, azt mondanók, hogy a jótékonysági akciókat szükségtelen felekezetek szerint decentralizálni. A szeretet nem telekezi tutajdonság, az benne van minden vallás alapelveiben, hiszen az emberevök is úgy osztják a fehér ember húsának fölöslegét szegény felebarátaikkal. A szeretetet nem - csak a velünk született emberséges érzések diktálják, de imperative előírja minden vallás anélkül, hogy bárhol is megszabná: mei? felekezethez tartozzék az a szegény, akin a jólelkü ember segíteni köteles. Mert a szegénységnek nincs külön felekezete. Az üres gyomor, az éhes gyermek, a hideg sparherd, a mezítelen láb egy szektába tartoznak, ezeknek nincs külön vallásuk. Ez lenne a véleményünk, ha békeidőt élnénk. De ma háború van A szegénység, a nyomorúság bőségesen produkálja a legraffináltabb eseteket, amelyek sürgős segítésre várnak. Oly sok segíteni való van, oly sürgős a segítség, bog? rossz cselekedetet művelne az, aki gáncsot vetne a jótékonyság bármely válfajának. Ma nem a háttér, a mód a fontos, hanem az, hogy a jótékonyság — bármilyen formában i
