Szamos, 1917. szeptember (49. évfolyam, 208-233. szám)
1917-09-16 / 221. szám
Hétfőn délelőtt A, B, betűvel kezdődő nevüek, hétfőn délután G, D, E, F betüek, kedden délelőtt G, H, I, J betüek, kedden délután K betüek, szerdán délelőtt L, M, N, 0 betüek, szerdán délután P, R betüek, csütörtökön délelőtt S, Sz betüek, csütörtökön délután T, U, V, Z betüek, pénteken egész nap az elmaradottak által, s figyetmeztetjük a közönséget arra, hogy ezen idő alatt járandóságát feltétlenül váltsa ki, mert különben a jegy érvénytelenné válik. A jegyeket a füzetből előre kitépni nem szabad, mert a kitépett jegyek érvénytelenek. A jegy hátlapját aláírással lássa el mindenki az esetleges reklamációk megk innyitóse céljából. A járandóság a lisztjegyfüzetben található táblázat vastagabb számaival jelzett alapon igényelhető s ez a meghatározott két heti időre személyenként 3 kg-ot tesz ki, melynek felét kenyőrlisztben, (1 és fél kg.) negyedét főzőlisztben (075 kg.) negyedét pedig nullás lisztben (075 dkg.) köteles az elárusító kiadni. Az elszámolás az átvett lisztjegyen eszközlendő s az elárusító a fizetett összeget a kiadott csomagok egyikére rávezetni tartozik. Semmiféle sulylevonás megengedve nincsen s a járandóság teljes súlyban szolgáltatandó kiűzőinek és pékek (ha elszámolásaikat már benyújtották) utalványaik átvétele végett szerdán egész nap jelentkezhetnek. A közönséget saját érdekében kérjük, hogy azokat, akik ellátottságuk mellett a hatósági ellátást is igénybeveszik s akik bármily más módon a hatóság lelkiismeretlen kihasználására törekszenek, hivatalunknál bejelenteni tartsák kötelességüknek s ezáltal igyekezzék mindenki megakadályozni azt, hogy a köz rovására bárki is illetéktelen előnyt biztosítson magának. A lisztjegy igénylésétől s a liszt igénybevételétől tartózkodjanak a vasúti jóléti intézmény tagjai is, akiknek az ellátása a vasútnál biztosítva van. Kenyériegyek kötelező használata. Értesítjük a város közönségét, valamint a vendéglősöket, kávéház- és ehhez hasonló nyilvános helyek tulajdonosait, hogy a kenyérjegyek használata, illetőleg a kenyérnek csak kenyérjegy ellenében való kiszolgálása mindenkire kivétei nélkül kötelező s az ettől való eltérés kihágást képez, mely 600 koronáig terjedő pénzbüntetéssel és két hónapig terjedő elzárássál büntethető. Pékek az ily nyilvános helyeknek a kenyeret csak ily kenyérjegy ellenében adhatják ki. A napi kenyér-igény 4X6 dkg. = 24 dkg ban van megállapítva, tehát a négy kockából álló kenyérjegy alapján négyszer 6 dkg-os kenyér- szelet igényelhető. Mivel a közönség ellátatlan része lisztj egyet kapott, nyilvános helyen pedig kenyérigénylős céljaira azokat a jegyeket (különösen akkor, ha több személyesek) használni nem lehet, — a lisztjegynek tetszés szerinti része a Közélelmezési Hivatalnál kenyőrjegyra becserélhető s a lisztjegynek négy kockából álló mindan sora ellenében annyiszor négy kockából álló kény érj égősor követelhető, ahány személyről a lisztjegy szólott. Ha az ellátott közönség köréből kíván valaki kenyérjegyet, akkor annyiszor 5 dkg, lisztet köteles természetben lisztraktárunknak átadni, ahány kenyérjegy-kockát a maga részére szerezni kiván. Az átvett lisztről a lisztraktár elismervényt ad, árát kifizeti, — az elismervény átszolgáltatása ellenében pedig a kenyérjegyet hivatalunk kiadja. Amennyiben pedig fentiek szerint mindenkinek módjában áll magát a szüksé ges kenyérjegyekkel ellátni, utoljára s a következmények terhe mellett utasittatnak a nyilvános helyek tulajdonosai az előirt szabály legszigorúbb betartására nemcsak azért, mert kenyeret beszerezniük már csak a je gyek ellenében lehet, hanem azért is, mert utasításunk betartását megfelelően ellenőrizhetni fogjuk. A szállodák kenyérj egy ekéri uinden vasárnap délelőtt jelentkezhetnek s igyanehkor az elmúlt heti felhasználást könyveikkel igazolni tartoznak. Tankóczi Gyula. Egyik előkelő fővárosi újság szerkesztője a minap érdeklődvén a szatmári fükapitányi állás körül zajló események iránt, kijelentette, hogy ebben a városban az országos hírszolgálat szempontjából ma a legérdekesebb ember: Tankóczi Gyula, mert ő az egyetlen ember Szatmáron, akinek országos hire és neve van. Tankóczi hírhedt ügye valóban keresztülment mindazokon a fázisokon, amelyek alkalmasak arra, hogy valakit — ha szomorúan is — de országos hírnévre emeljenek. Előbb volt szenzációs bünügy. A fővárosi államrendőrségnek egész kirendeltsége nyomozott az ügyben és maga ez a nyomozás, sok ferdeségével, erőszakosságával, azóta már többizben szóvátett visszaéléseivel szintén elegendő volt ahhoz, hogy a Tankóczi ügyét az ország közérdeklődésének központjába helyezze. Közben bekerült a képviselőházba: Huszár Kár&ly néppárti képviselő interpellált, Tisza felelt. Volt társadalmi akció tárgya: aláírási iveket köröztek az érdekében. És végül befejeződött — mint politikai ügy. Nagyot lélekzünk, mikor azt mondjuk, hogy befejeződött, mert azt reméljük ettől a befejezéstől, hogy az egész ügy alkalmazkodni fog a belügyminiszternek lapunk más kelyén ösmertetett rendeletéhez és a jól megérdemelt nyugalomba vonul, ügy hisszük, hogy Tankóczi Gyula, aki különben impozáns szívóssággal tartott ki mindvégig, maga sem óhajt már egyebet mint azt, hogy ügye és személye végre aim,, herce hurca után lekerüljön a napirendről és nyugalma se pro, se kontra mozgalmak által ne zavartassák. Éppen ezért tesszük szóvá, hogy — amint halljuk ős olvassuk — Tankóczi lelkes hívei fáklyás menetet óhajtanak rendezni a nyugalmazott főkapitány tiszteletére. Nem bíráljuk ezt a szándékot. Annál kevésbbé tesszük ezt, mert hiszen azoknak, akik ezt a fáklyás menetet ellenzik, úgy sincs módjukban ellenpróbaként egy fáklyát- lan menetet rendezni. De bízunk Tankóczi Gyula Ízlésében és hisszük, hogy Tankóczi Gyula főkapitány be fogja tiltani a Tankóczi Gyula mártír tiszteletére rendezendő fáklyafogyasztási menetet. A 49—50 évesek hinteriandi szolgálata. Bécsböl jelentik: A közös hadügyminiszter elrendelte, hogy a 49—50 éves népfelkelők csakis a mögöttes országrészekben szolgálhatnak. Uj rendőrtanácsos. Pászkán Józsefet, ki a budapesti VI. kerületi rendőrkapitányi hivatal vezetésével volt megbízva, a m. kir. államrendőrséghez tanácsosnak nevezték ki. Az uj rendőrtanácsos szatmári ember, iskoláit is itt végezte és ide rokoni szálak kötik. Eljegyzés. Willinger Ilonkát Avasfelső- faluról eljegyezte LöviDger Illés Nagybányáról. Affér a székesegyház réztetejének lebontása körGl. A katonai bizottság, amely a róm. kath. székesegyházban katonai célokra olrekvirált rézfedelének lebontására küldetett ki a hadvezetőség részéről, már a múlt héten megkezdte munkáját. A réztetőt olyan arányokban bontják, amilyen arányokban az annak pótlására szolgáló eternit pala rendelkezésre áll, a lebontott tetőzetet pedig azonnal fedik. A katonai kirendeltség munkáját azonban kínos incidens zavarta meg. Szerdahelyi József hadnagy ugyanis, a munkálatok vezetője panaszos beadványt intézett a városhoz, amelyban szóvá teszi, hogy bár ők a munkálatokat a legnagyobb előzékenységgel és gonddal folytatják, Szabó István pápai praelatus kanonok ennek dacára többször megzavarta azt, sőt a munkásokat a munkálatoktól elzavarta, amivel úgy a vállalkozónak, mint a hadvezetőségnek kárt okoz. Szerdahelyi József hadnagy ezért, mielőtt fölöttes katonai hatóságának jelentést tenne, a polgári hatóságot kéri fel, hogy intézkedjék, hogy a munkát zavartalanul tovább lehessen folytatni. A város a hadnagy panaszát udvarias átiratban közölte a székes káptalannal kérve, hogy a munkálatok ellen esetleg felmerülő kifogásokat közöljék a városi hatósággal és a hatóság mindenkor készségesen közre fog működni, hogy az emelendő kifogások, ha alaposak, figyelembe vétessenek. Az Első Szatmári Konzervgyár rek- tifikációja. Világossy Gáspár, a Szatmárvár- megyei Gazdasági Egyesület titkára, akit — mint levelében írja: — »bizonyos érdekeltség fűz* a Konzervgyárhoz, hosszabb rekti- fikációt küldött be hozzánk a Szamosnak a gyárról Írott cikkére vonatkozólag. A rektifi- káció a Szamos cikkeiben körülirt tényállást a következőkben igazítja helyre: A szatmári konzervgyár a feldolgozásra való anyag szükségletét szatmári piacon egyáltalán nem szerezte be, sőt nem is célja ezt a jövőben sem megtenni. A szatmári és vidéki termelők közül egy kivéve — kitől a gyár nagyobb paradicsom bevásárlást eszközölt — semmiféle zöldségfélét be nem szerzett. Nem telel meg tehát a valóságnak, hogy a gyár a szatmári piacon beszerzés tekin1 *' v __x-----1. ku renseként szoiv*,_ há zi beszerzésre szükséges zöldségieioi u,Ve vásárolta volna. Szatmári termelőktől általában a gyár csupán téli eltartásra nem alkalmas gyümölcsfélét vásárolt feldolgozás céljából, mi a közfogyasztás szempontjából nyers állapotban való felhasználásnál figyelembe sem jöhet, ellenben mint feldolgozott gyümölcsíz a mai nehéz viszonyok mellett a közélelmezésre előnyös formában kerül fogyasztás alá. Ugocsa vármegyéből — melyről eddig senki sem tudta, hogy a szatmár piacnak olyan nagy zöldség ellátó helyi — csak néhány waggon tököt vásárolt a gyér, feldolgozás és konzerválás céljából, mi legfeljebb ezen alakban biztosíthat némi előnyt Szatmár fogyasztó közönségének. Más zöldségfélét a gyár eddig még egyáltalában nem is vásárolt. Ezen körülmény tehát ismét csak kizárja azt, hogy a gyár és a fogyasztó közönség érdekei összeütközésbe jönnének. Ami a gyár produktumainak hol és miként való elhelyezését illeti, erre nézve csak annyit jegyzek meg, hogy a vármegyei közellátási hivatal vezetőjével, a városi közélelmezési hivatal főnökével és helyi kereskedőkkel a gyár részéről már régebben folytatott tárgyalások igazolják, hogy a gyárnak nem célja gyártmányainak feltétlenül idegenbe való elhelyezése. Szatmár-Németi, 1917. szept. 14. Tisztelettel Világoaay Gáspár. * Tudomásul vesszük a választ, amelyből kiderül, hogy a gyár anyagszükségletét a
