Szamos, 1917. augusztus (49. évfolyam, 181-206. szám)
1917-08-12 / 191. szám
(1917. augusztus 12., 191. szám.) SZAMOS 3. oldal. állításának a dohányzók lajstromának összeállítása. Nehéz pedig azérl,. mert e tekintetben igen nagy szerep jut a közönség lelkiösme* rétének. A köz-ellátás eddigi kámpányában pedig sajnosán kellett tapasztalni, hogy ebben a lelkiismeretességben igen sokszor nagyokat csalódtunk. Ennek a keresztülvitele úgy van tervbe véve, hogy a főszámvevő önbevallási iveket osztat szét. Ezeken mindenki bevallja, hogy milyen fajta és milyen mennyiségű dohányt szív naponta. Ezt a bevallást aztán minden ház tulaj- , donosa igazolja. Hogy a bevallás és az igazolás helyesen és lelkiismeretesen történjék, annak az a szankciója, hogy a jegyrendszer behozatalával a dohány elsőrangú szükségleti cikké lép elő és annak fogyasztására vonatkozó adatok helytelen bevallása büntettetik. Azt az önzetlenséget pedig mégsem tesszük fel a háztulajdonosok nagyobb részéről, hogy hajlandók lennének büntetésnek kitenni magukat azért, hogy lakóik jogtalan dohánymennyiséghez jussanak. Mikor aztán egy egy dohányszállitmány érkezik a városba, megállapítják annak meny- nyiségét és a fogyasztók száma arányában fogják a dohányjegyeket kiosztani. Hogy pedig a tőzsdék se élhessenek vissza a rájuk bízott dohánnyal, azt az általuk bemutatandó dohányjegyek alapján a pézügyőri biztosság fogja ellenőrizni. Ezzel a rendszerrel természetesen megszűnik annak a lehetősége, hogy egy-egy dohányzó pipadohányt, cigarettát és szivart kaphasson arra való hivatkozással, hogy ő mindhárom fajtát fogyasztja. A dohányzóknak alább kell hagyni ezekkel az igényekkel és választani, hogy a három fajta közűi melyikben óhajtják illetményüket kivenni. Itt említjük meg, hogy értesülésünk szerint az uj rendszer tekintettel lesz azokra a környékbeli fogyasztókra is, akiknek községében nem árusítanak jobb fajta dohánygyártmányokat (például Specialitásokat) és akik ezt a fajtát fogyasztják. Itt említjük meg, hogy a szatmári járásban nem lesz bevezetve a dohányjegy- rendszer. A pénzügyigazgatóság megkeresésére dr. Domahiőy Pál h. főszolgabíró azt válaszolta, hogy a járásban nem tartja célhoz vezetőnek a jegyrendszer bevezetését, mert a falusi tőzsdék a jelen viszonyok kő- zött úgysem kapnak annyi dohányt, amivel az egész község dohányzóinak igényeit kielégíthetnék. Szerinte az egyetlen helyes módszer az lenne, ha a falusi tőzsdések kötelesek lennének a községi elöljáróságnak be- jelentenia hozzájuk érkező dohánygyártmányok mennyiségét és az elöljáróság az eláiusitás alkalmával ellenőrizné, hogy ez érkezett dohányáru teljes egészében a közönség kezeihez jusson. Meghívó. Ma, vasárnap d. u. 4 órai kezdettel a hadiárvák alapja javára Sarkadi Nagy Mihály utca 24. szám alatt jótókonycőlu táncmulatság lesz, melyre az érdeklődők ezúton meghivatnak. Ma, vasárnap frissen oeapolt sör kapható am Iparos Otthon kerthelyi ségéhan, továbbá délután 4 órától Horváth Jancsi hírneves tenekara hangversenye*. Itletes ételekről és hűsített italokról gondoskodva van. Karnis statisztika a katonai temetőben. Amikor a Szatmáriéi kifelé haladó vonat elhagyja a Gőzfürász állomást, mindig kegyeleted és tisztelet- teljes meghatottsággal nézek ki arra a szomorú sirkertre, amelynek katonásan előírásos, egyszabásu hantjai a haza védelmében elesett hősök szent tetemeit takarják. Az élni szerető, az itthon maradásában emberi számítások szerint biztosított embernek kegyelettől áthatott ember hálájával tekintek végig az apró dombokon, amelyek alatt hős fiuk nyugszanak, akik szenvedtek, véreztek, elhulltak, amíg én a polgári élet kincsetérő biztonságában , csak papirosról ösmerem a háborút. Érzem, vallom, meghálálni szeretném, bogy ezek az emberek érettem szenvedtek, az én családomért küzdöttek, az én otthonomért hullottak el. Virágot, sok virágot szeretnék szórni ezeknek a félisteneknek a sírjára , hálás, meleg könnycseppekkel szeretném áztatni sírjaikat, a kegye- letes emlékezés öröklámpáit kívánnám meggyujtani hantjaik fölött. A vonat gyorsan robog. Az ember szeme csak átsiklik a hősi-halot- a tak fölött szomorkodó kereszteken, fejfákon. De nincs olyan gyorsan robogó vonat, amelynek vágtalásában a szem el nem kapná azt a feltűnő aránytalanságot, amely éppen a keresztek és fej fák között mutatkozik. Nem keli magyarázni: a kereszt a keresztény hitben született és élt, do a magyar zászló alatt elesett, a fejfa a zsidó és mohamedán bitet vallott, de a magyar főid védelmében elhullott hősök porait jelzi. Nem hiszem, hogy magam lettem vclna az egyetlen, aki megdöbbenéssel vettem volna észre, hogy micsoda határtalan, sértő aránytalan ség van a két parcella — mert elég helytehnül külön parcellában van elültetve a kereszt, külön a fejfa — lakosainak száma között, a tej fa hátrányára. Nem akarok a háborús felekezeti agitáció és izgatás terére tévedni, de nem tartom hivatásomnak az ilyetén jelentkező és kirívó aránytalanságok tompítását sem. Érdeklődtem a dolog iránt és legnagyobb meglepetésemre azt a felvilágosítást kaptam, hogy a barakktemetőnek ez a sok emberöltőre szóló és veszedelmes agitéciók „mellékelt ábrájául“ alkalmas statisztikája, amit a keresztek és fejfák a háborúban elesettek vallásáról dokumentálnak, — hamis. Sokkal több az a hősi halott, akinek a szatmári barakk-temetőben fej fa alatt kellene nyugodni. De a szatmári zsidó hitközségek bigoilséga megbízhatatlanná tette ezt a temetői statisztikát : a zsidó vallásu halottak nagy részét elszállittatta és a saját egyházi tehetődében temet- íeííe el. Hát engem ne vádoljon senki felekezeti elfogultsággal, mert ha a másvilágon nem is fogok virilis jogon bekerülni direkte a menyországba, kapok én elég jó ajánló és útlevelet a Szatmári Hírlaptól. De egyáltalában nem érem fel sem gondolkodó éizszel, sem érző lélekkel, de még vallásos meggyőződéssel sem, hogy miért kell a hősi halottakat felekezet szerint elválasztani haló porukban, abban a földben, amely, nek védelmében nem mint zsidók és keresztények estek el, hanem mint egyenruhás katonák, mint hazaíiak- mint katonák és hősök. Kérdem és feleljen rá, aki elfogulatlanul tud: ha minden katona viselheti a mellén a német császár vaskeresztjét, Károly király csapatkeresztjét, miért épp a testi hüvelyét féltik a dogmától, amely testi hüvelyből a lélek úgy is ott van már illetőségi belvén. És ha már a katonaság belemegy ebbe az elválasztásba, sőt tovább megy: kiadja a holttesteket felekezeti megkülömböztetés jogcímén, akkor vagy — vagy. Vagy vigyék el mindet, ne hagyjanak ott egyeseket magnak, a jövendő felekezeti gyűlölködés magvának, vagy ne vigyenek el senkit. Mert hiszen elmúlik majd egy emberöltő. Ki tudja, hol leszünk mi már akkor. És — legalább hiszem és remélem — sok-sok emberöltőn át kegye- letes szivü emberek, becsületes érzésre nevelő iskolák ki fognak zarándokolni a hősök, a félistenek^sirjához. És nem is kell, hogy ott valaki izgasson. Izgatni fog ez a két parcella egymás mellett. Kérdés nélkül azt fogják hirdetni, hogy amíg ennyi keresztény, addig csak emennyi zsidó esett el a magvar haza védelmében. És ott lesz a temető hitelesnek látszó statisztikája, ez erős dokumentum lesz. Ez agitálni fog, erre hivatkozni fognak és nem lesz, aki védekezzék ellene. Kár, nagy kár, sőt bűn éppen a zsidó hitközségnek siettetni, segíteni, dokumentumokkal támogatni az antiszemitizmust, megterem az magától is. A király névnapi ajándéka, Budapesti tudósi ónk jelenti: A Nyolcórai Újság bécsi értesülése szerint Őfelsége e hó tizenhetedikén harmincéves névnapja alkalmából proklamáció keretében meg fogja adni a magyar ezredeknek a magyar szolgálati nyelvet. — Budapestről jelenti tudósitónk: Az Est értesülése szerint a király a magyar ezredek szolgálati nyelvének majdnem félszázados követelését, mint a nemzetet megillető kívánságot elismerte, teljesülése elé nem állít akadályokat. Az, hogy mikor kapják meg a magyar ezredek a magyar szolgálati nyelvet, még nincs eldöntve. Dr. Morvay Zsigmond — Ugocsa főispánja. Budapestről táviratozza tudósítónk: A tegnapi minisztertanácson elhatározták, hogy nagyváradi tőispánná Ember Géza táblabirót, Vgocsavármegye főispánjává dr. Morvay Zsigmond halmii főszolgabírót nevezik ki. Temes és Krassó- Szörény megyékbe nem neveztek ki főispánokat, hanem az alispánokat bízzák meg a főispáni teendők végzésével. Ugyancsak a
