Szamos, 1917. augusztus (49. évfolyam, 181-206. szám)
1917-08-09 / 188. szám
4. oldal. SZAMOS (1917. augusztus 9., 188. szám.) sem, hogy elveinek igazi képviseletét hol találja meg ; egyedül a mi lobogónk az, -ahol ezeket az elveket tovább szolgálhatja és megtalálhatja tépelődő hazafias lelkének egyensúlyát, hogy Dem kell a 48-as cégér miatt magát a radikálizmuS karjaiba vetnie. Áttérve a nemzeti munkapárt Programm jának ismertetésére, az előadottak alapján elsősorban annak két sarkpontját szegezem le: az ország közjogi, politikai, nemzeti és területi integritásának megvédése — és ebből a célból küzdelem a radikális vá’asztói reform ellen is — mely mindezeket veszélyezteti. Az a körülmény, hogy kormánypártból ellenzék lett, programmjában nem hozott változást ; nincs ki- és bekapcsolni valója, legfeljebb az nehezíti helyzetét, hogy mint többség kell teljes felelősséggel ellenzéki feladatát teljesítenie. Mint ellenzék is a 67 közjogi alapon áll mindaddig, mig azt a többi illetékes faktor is változatlanul fenntartja. Törekszik a monarchia keretében mindkét állam suvereni- tásának egyenlő arányban való érvényesülésére a közös ügyekben, azaz a teljes paritásra: ezen a téren kivívta a jelvény és ci- merkérdés ennek a paritásnak megfelelő megoldását. Törekszik a monarchiában és a külföld előtt Magyarország súlyának, tekintélyének emelésére és hogy ezt minő eredménnyel tette, elég rámutatnunk Tisza Istváu kormányzatára. Joggal kell ^ponban félnünk, hogy az uj kormány gyengesége ezt nem lesz képes fenntartani. Törekszik gazdasági téren minél több előnyt biztosítani az országnak; ezt a törekvését is oly siker koronázta, hogy sikerült egy oly 20 éves kereskedelmi és vámszerződést biztosiíania Németországgal és Ausztriával, mely az országot eddig nem remélt gazdasági előnyökhöz juttatja. A 20 éves szerződést a mai kormánypártok ellenzéki korukban erősen ellenezték ugyan, de azóta meggyőződtek annak rendkívüli előnyeiről és aggodalmaikat szerencsére véglegesen kikapcsolták. Azért mégis veszélyeztetve kell látnunk annak jó eredményeit, mert a kormány egyik tagja, Apponyi Albert kijelentette, hogy ebben a kérdésben nem solidaris miniszter- társaival; nemcsak teljesen szokatlan, de veszedelmes állásfoglalás ez, mert Ausztriában tápot ad azok törekvésének, kik ezt a szerződést ránk nézve kedvezőtlenebbre szeretnék átváltoztatni, Németországot pedig arra az elhatározásra kényszerítheti, hogy a békekötés után inkább egy Oroszországgal kötendő gazdasági szerződéssel biztosítson magának beviteli területet és inkább Oroszországnak nyújtja azokat a gazdasági előnyöket, melyekben nekünk lehetett volna részünk. Külpolitikai téren a nemzeti munkapárt a nagy megpróbáltatások|közt fényesen bevált német szövetséghez törhetlenül ragaszkodik. Ennek a külpolitikának csak egy ellensége van a magyar pártok közt — a Károlyi-párt; ez a párt támadja Németországot és védi az ellenséges nemzeteket és azok kormányait és ez a párt képviseli a mindenáron, az ellenség kénye-kedve szerint való békekötés politikájátA nemzeti munkapárt politikája a béke kérdésében egy olyan tisztességes békekötés, mely a nagy áldozatok ellenértékéül legalább a nemzet politikai és területi integritásának megőrzését és jövő fejlődésének alapjait biztosítani képes. Katonai kérdések terén a nemzeti munkapárt azon az állásponton állott, hogy ezeknek megoldását a koronától nem vívmányokként kell kicsikarni, hanem türelemmel bevárni, mig a nemzetnek kitartó munkával való megerősödése és az uralkodónak az iránt meggyökerező meggyőződése, hogy trónjának főerósségét a magyar nemzetben bírja, ezeknek kedvező megoldását azért gyümölcsként fogja király és nemzet javára megórlelDi. Ezt a megérlelést a háború óriási léptekkel vitte előre; ma már nyilt titok, hogy az uralkodó spontán elhatározásából, még a nemzeti munkapárt uralma alatt, megadni kész volt a magyar szolgálati nyelvet és számon fogjuk kérni a kormánytól, hol rejtegeti a magyar szolgálati nyelvet, melyről még bemutatkozó programmjában sem emlékezett meg, vagy talán valami kortes ütőkártyának tartogatja a választások idejére ezt a királyi döntést, mely mig a munkapárt uralma alatt született meg. De ez csak egy részlete azoknak a nemzeti jellegű katonai reformoknak, melyeknek megvalósítását a háború nagy tanúságai, a magyar nemzet fiainak a harctereken tanúsított páratlan önfeláldozó vitézsége és az egész nemzetnek határt nem ismerő áldozatkészsége következtében joggal várhatjuk és követelhe'jük. A belső politika terén a nemzeti munkapárt távol tartotta magát minden látszó lag tetszetős, gyakran veszélyes és csak a kevésbbé gondolkodó nagy tömegeknek félrevezetésére, elámitására alkalmas jelszavak hangoztatásától, melyek vagy üresek, tart s- lomnélküliek, vagy ha van tartalmuk, akkor rendesen taktikai fegyverül használtatnak és hamisan öncél gyanánt vannak beállítva, a valóságban pedig hátsó gondolatokat rejtegetnek. Holott az egyedüli cél mindig maga a magyar állam és minden politikai el? eszme vagy gondolat csak eszköz ennek szolgálatában, melyek közül csak az és csak addig a határig valósítandó meg, amelyik és amely határon belül a magyar nemzeti állam nagy és mindenekfelett álló érdekeit szolgálni alkalmas. Az utóbbi időben gomba módra velőd tek felszínre és azóta ott vibrálnak a levegő ben a legkülönbözőbb jelszavak, ezek közül legfőkép a demokratizmus és radikalizmus van előtérben. A kettő közül a demokratizmus jelszava veszedelmesebb, mert nálunk ez a tetszetősebb, ezt az önmagában szép és emberiesen nemes fogalmat lehet legjobban felhasználni a rejtett célok elérésére, melyek tulajdonkópen a tradíciók megdöntésére, azoknak nyeregbe segítésére ős uralomra juttatására irányulnak, akik azt az úgynevezett uj Magyarországot szeretnék megteremteni, amely felett azután ők uralkodnának kétes értékű nemzeti érzéssel. A nemzeti munkapárt a nemzeti érdek szempontjából útjában áll ezeknek a törekvéseknek, innen van azután az, hogy ellenfelei, kiknek politikai fegyvertárában a ferdítések, ráfogások, hazugságok, rágalmazások nemesnek épen nem mondható fegyverei is tartoznak, agy állítják oda ezt a pártot, mint a haladás ellenségét, tagjait pedig mint reakcio- náriuSi őslényeket, és a nép gyűlölőit. Mint régebben az önzetlen tiszta hazafiság nimbu- sát, úgy sajátítanák most ki maguk részére a demokratikus gondolatot és ezen a réven a nép igazi, önzetlen barátjainak címét is önmaguknak adományozzák. A nemzeti munkapárt egész létének egyik nagy fundamentuma a sző nemes értelmében vett demokratizmus; az a demokratikus felfogás, mely azt a jelszót nem köpe- nyegül, cégérül ős nem mások: osztályok vagy egyének kiaknázására vagy leigázására kívánja suba alatt felhasználni: mely nemcsak nagyhangú demagóg frázisokban az ajkon hangoztatja azt, amit sokszor meghazudtolnak az ellentétes cselekedetekkel, hanem amely osztály és rangkülönbsőg nélkül tanítja megbecsülni az embert az emberben és bei csülésónek egyedüli zsinórmértékei a tisztesség erkölcsi, a képzettség, rátermettség értelmi es a jól teljesített munka reális nivőja és a mely taktikai, politikai, egyéni mellőkcélok nélkül kivan embertársainak boldogulásán, sorsának javításán önzetlenül munkálkodni. A demokratikus gondolat, mely tulajdonképen nem más, mint a felebaráti szeretet isteni tauitisa, reális megvalósítást társadalmi kulturális, anyagi, magán és közjogi téren nyerhet. Társadalmi téren a teljes egyenlőség és az emberi társadalomnak nivellálása mindenkor utópia fog mai adni, de a kapuknak állandóan nyitva kell állani és a kultúrái kü- lönbségeu, valamint az anyagi megélhetés terén mutatkozó nagy differenciák lehető kisebbítésével és mindszükebb tőrre szorításával közelebb kell hozni embert az embertársához. Kulturális téren arra kell törekedni, hogy a kultúra miod könnyebben, mind olcsóbban tétessék hozzáférhetővé mindenki számára. Anyagi téren lehetővé kell tenni, hogy minden ember, ki dolgozni, képes és akar, saját szellem’., vagy testi munkakörében megtalálja mindazokat a kereseti forrásokat, melyek munkája értékesítésére és a megélhetési viszonyoknak megfelelnek. Magánjogi téren a jogegyenlőség elve már megvalósult; ha az életben a jogegyen- lőtlenségnek még valami avatikus maradványai mutatkoznának, ezeket a teljesen pártatlan igazságszolgáltatást, igazságos és rószre- hajlatian közigazgatás utján mind ki kell küszöbölni. Közjogi téren találkozunk a nagy radikális demokratikus jelszóval: a választói jog radikális reformjának, az általános, titkos választói jog jegyében. A választói joggal már foglalkoztam, itt csak annyit, hogy a demokrácia is csak nemzeti lehet, ennélfogva csak oly reform lehet helyes, mely a nemzeti demokráciát a nemzeti érdekek és célok szolgálatába állítani képes, nem pedig oly reform, mely megint egy jelszóért ezeket feláldozza. Belső politikánk egyik kényes, de végleges megoldást igénylő pontja a nemzetiségi probléma. A nemzeti munkapárt a hazai, nem magyar ajkú állampolgárokkal mindenkor a békés egyetértés útját kereste és ezen nagy cél elérésének érdekében különösen kulturális téren még több engedményekre is volt hajlandó; holott nemzetiségi egyházaink eddig is legtágabb körű autonómiát élvezték ; papjaik, tanítóik nevelése, a gyermekek iskoláztatása terén jóformán szabad kezük volt, egyenlően élvezték a jog egyenlőségét és politikai jogaik szabad gyakorlását. Ezzel szemben egyetlen követelmény állott: a magyar államhoz való hűség és ragaszkodás. A háború tapasztalatai szerint magában a nem magyar ajkú népekben ez a hűség és ragaszkodás örvendetes módon meg is nyilvánult, hiszen a harctereken bőségesen omlott a román, a tót vér a magyar hősök vérével együtt a hazának közös védelmében. De szintén a háború elszomorító világot vetett a hazai nemzetiségi intelligencia egy részére; voltak és nem épen kevesen, akik ezekben a végzetes időkben, midőn veszélyben volt a haza, ránktörő ellenségeinkkel sympathizáltak, sőt kémkedést és árulást követtek el hazájuk ellen. Ez a mélyen sajnálatos jelenség rámutatott a baj okaira, de egyúttal kezünkbe adta az orvoslás útjait is. A nép maga jóindulatú és romlatlan, a népet kell tehát óvni rossz indulatu vezetőitől ős gondoskodni arról, hogy sem pap, sem tanító, sem senki
