Szamos, 1917. augusztus (49. évfolyam, 181-206. szám)
1917-08-08 / 187. szám
SZÁM 0 2. oldal, ___________________________ A város bncsnlevele Csaba Adorjánhoz. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, augusztus 7. Tudvalevő, hogy Szatmár város legutóbbi közgyűlése utasította a városi tanácsot, hogy Csaba Adorján főispánnak a törvényhatósághoz intézett búcsúlevelére meleg hangú és megfelelő átiratban válaszoljon. Ez az átirat, amely a napokban küldetett el, a következőképpen szól: Méltóságos Csaba Adorján ny. főispán urnák Nagykároly. Méltóságos Urunk! Szatmár-Németi sz. kir. város törvény- hatósági bizottsága 1917. jun. 9 én tartott üléséből mély megületődéssel vette tudomásul Méltóságodnak a beállott politikai váltó zások folytán a város tőispáni állásáról történt lemondását. Utasította a városi tanácsot, hogy Méltóságodnak a város érdekében kifejtett nagy- tevékenységű munkásságáért mondjon mélységes köszönetét. Elrendelte a bizottsági közgyűlés, hogy Méltóságod érdemei jegyzőkönyvben örökit- tessenek meg s a törvényhatósági biz. közgyűléséhez küldött igazán meleghangú s nagyszivra valló levele minden időkre való megőrzés végett szóról szóra vétessék be a törvényhatósági bizottság közgyűlési jegyzőkönyvébe. Méltóságodnak a város élén eltöltött hét éves működése korántsem múlt el nyomtalanul a város történelmében, mint ahogy azt Méltóságod búcsúzó leveléban mindenki előtt tiszteletet parancsoló szerénységgel ál litotta ! A város közönsége jól tudja, hogy ez alatt az idő alatt megvalósult egyes intézményeinek életrekeltésénél Méltóságod agilis és sokszor uttötő munkálkodását mindenkor igénybe vehette. E tekintetben csak rámutatunk Méltóságodnak arra az igazán a város érdekeit felölelni igyekvő ügybuzgó- ságára, mellyel a város finánciális érdekeit is nagyban előmozdítani hivatott mezőgazda- sági központi szeszfőzde engedélyének elnyerésénél. Méltóságod a város érdekében hat hatós befolyásának minden súlyát latba vetni igyekezett. Hogy a háborús viszonyok óla mit tett Méltóságod a város polgárainak úgy a nagy- közönséget, mint igazán nagyon sokszor az egyeseket közelről érintő nagy és kis érdekeknek méltányos előmozdítása céljából, — ezt csak az a köztisztelet tudja bizonyítani. amivel Méltóságod iránt a fiíispáni ha talom polczáról való eltávozás után is ennek a városnak minden egyes polgára, felekezeti és politikai hitvallás közötti külömbség nélkül egyaránt viseltetik. A város tisztikara pedig soha el nem múló hálával kell hogy gondoljon Méltóságodra, — Méltóságodnak azért a humánus törekvéséért, mellyel a szervezési szabály rendeletnek a tisztviselők fizetésére vonatkozó részét gyorsan és sürgősen jóváhagyatta, illetve a jóváhagyást agilis közremü ködésével a nagyméltóságu belügyminiszter úrtól kieszközölte. Általában mindenütt, ahol a kis emberek, — érdekeiknek előmozdításánál Méltóságodnak a jó szivére apelláltak, nem volt olyan csak valamire is méltányolható kérés, amit Méltóságod igazán atyai szeretettel teljesíteni ne igyekezett volna. A város közönsége éppen ezért, aimak a reményének ad kifejezést, hogy a hivatalos állás elhagyása nem jelentheti azt, hogy Méltóságodtól végleg el kellene válnunk. Mindanoyiunkban él a remény, hogy Méltóságod úgy is mint a város hü polgára, városunk érdekeit a jövőben is széles közigazgatási tudásával s mindig tapasztalt meleg rokonszeretetóvel fogja támogatni. Él a remény bennünk az iránt Í3, hogy a beállott politikai változás folytán akaratlanul is felmerülő politikai leszüitség elmúlásával városunk törvényhatósági bizottsága meg lógja lelni a módját annak, hogy Méltóságod hét esztendős, — nehéz történelmi időkben teljesített önzetlen és hazafias munkálkodásáért a hálaadóját Méltóságod puritán úri egyéniségéhez és a városhoz is méltó módon le fogja róhatni. Midőn még arra kérjük Méltóságodat, hogy vegye ezt a levelünket olyan szeretettel és tisztelettel, amilyen szeretettel és tisztelettel mi azt Méltóságodhoz küldjük, kérjük a világot teremtő nagy Istent, hogy áldja meg Méltóságodat minden javaival. Szatmár Németi szab. kir. város tanácsának 1917. julius hó 27 én tartott üléséből. Dr. Vojay Károly Dr. Lénárd István elnök. előadó. Elfogták a „Lodvig-baka“ szerkesztőséget. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, aug. 7. A staniszlaui csata julius 6—8 ika közt a 65. gyalogezrednek, a Ludvig bakáknak csodálatos vitézségét látta. Abból az ezred- parancsbói, melyet Möller Karoly alezredes ezredparancsnok julius 13 ikan kibocsátott, a megrendült és fájdalomtól elborult szív hbngja hallatszik a lelkesítő szavsk mellett, melyekkel a csata veszteségei után újjáalakuló ezredben a régi hagyomány fenntartására buzdít. A derék Ludvig bakákat azonban az eddig ösmerteken kívül a staniszlaui véres csatá ban oiyan veszteség is ért.-, mely a győzelem és a bukás, a siker és a pusztulás csatamezéinek nevezett végzetes területén is egyedül áll. A 65 ös bakáknak — amint erről már több ízben megemlékeztünk — már második I éve van egy nagyon ügyesen, igen elevenen, | sok ötlettel és igen nívósán szerkesziett tá- ; bori újságja: a „Ludvig-baka“ — nevű két- : hetensént megjelenő lapjuk. Ez a tábori újság olyan a Ludvig-bakák kőiében, mint a kedves jó barát, aki hol melancholikusan elmereng, hol vidáman felkrcag, hol front mögötti és harci é'et dolgairól el csacsog. Csak aki hónapokat, éveket töltött a lövész- árakban, tudja teljesen méltányolni az ilyen újság szeretetét. A Ludvig bakát eddig dr. Műnk Artúr főorvos szerkesztette kitűnő hozzáértéssel A derék szerkesztő most kénytelen letenni a szerkesztői tollat, mert a 65. gyalogezred a staniszlaui iszonyú viasbodásban nemcsak halottakat vesztett, de elvesztette szerkesztőjét és vele együtt egész kézirattárát. A humor, mely a magyar katona lelkében, mint szivárvány fonja át a háború szenvedéseit, nem hagyja el a Ludvig bakát most sem, amikor legnagyobbrészt az ezred legnagyobb napjának, a staniszlaui csatának szentelt augusztus 1-ei számában szerkesztőjének fogságba jutását mondja el. A lap elnézést kér azoktól a munkatársaktól, akiknek már közlésre elfogadott kéziratai nem jelenhetnek meg, mert a fö szerkesztővel és kézirattárral együtt már útban vannak Oroszország belsejébe. Már pedig — mondja a Ludvig-baka — az oroszok szigorúbbak a legszigorúbb szerkesztőségnél is és kéziratokat nem adnak vissza. A Ludvig baka uj szerkesztőségét a sötét napokban sem hagyta el jókedvd. ________(1917. augu3Z'us 8 , 187. szám.) IJ egleckézíeteít Doa-Joáq. Kaland a debreceni vonaton— A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, aug. 7. Egy nő csábásznak keserves afférja akadt az ószaka a debreceni vonaton. Budapesten egy első osztályú szakaszban hat hogy helyezkedett el, köztük egy nagyenyeii állami tisztviselő gyászruhas fiatal felesége. Szolnokon egy urrogáns fellépésű, beretvált arcú fiatalember szállott a szakaszba. Szidta a kalauzt, hogy meg fogja tanítani s vasvilla szemekkel nézegette az utasokat. Aztán a hölgyek fülkéjéhez lépett: — No itt csak hatan van.jak, ugy-e, adnak nekem is egy kis helyet ? A hölgyek nem válaszoltak. A kellemetlen utas egy darabig duruzsolt, aztán megállt a iülke ajtajánál és feltűnően fixi- roztii a gyászruhas úrnőt, aki felháborodva igyekezett kitérni az inzultus elől, a gavallér azonban nem tágított. Az ajtót behúzták, ő kinyitotta. Köriek, hogy távozzon, erre gu nyosan nevetett: — N»m nekem őnagyságávaí feltétlen meg kell ismerkednem. Akárhogy affektál. A fiatal asszony sirt tehetetlen dühé ben, a kupé egyik utasa egy idős hölgy pedig elhagyta a helyét s végigment a kocsin, hogy segítséget kerecsen. Egy fűikéből egy főhadnagy lépett ki. Megszólította. Elmondta, mi történik és kérte, hogy szabadítsa meg őket kellemetlen helyzetükből. A tiszt lész- ségesen ajánlott! fel szolgálatát s a hölgyek kupéjához sietett. A nők barátja már pikáns kuplékat énetelgete<t. A főhadnagy hozzálépett : — Mit keres maga itt ? \ Don Juan nem jött zavarba Roppant gőggel felelt: — Hogy jön maga ahbor, hogy engem megszólítson ? — Azonnal kotródjék innen! — Kikérem magamnak. — Elég ! Hátra arc ! A tolakodó gen’leman kihívó mozdulatot tett, mire a főhadnagy többször arcul- ütőtte úgy, hogy a panama kalapja 1 irepült az ablakon. Az alvó utasok felriadtak, mikor megtudták mi történt, állást foglaltak a felképeit lovag ellen, aki azonban már valahova az ötödik bocsiba menekült. A főhadnagy Püspökladányban jelentést tett. A póruljárt nőcsábitót igazoltatták: Widder Keresztély a neve, gazdasági gyakornok. Igen csendes és udvarias fiú lett belőle. Felhívás a cipész, csizmadia és szíjgyártó mester társainkhoz! Fo;yó hó 4 én tartott értekezletünk határozata folytán kérjük érdekelt és rószt- venni óhajtó mestertársainkat, kik az ipartestületnek is tagjai, hogy fo’yó hó 9. és 10-én az ipartestület helyiségében minél tömegesebben és gyorsabban megjelenni és a bőrfelo3ztó betéti összeg jegyzést és fizetést annál is inkább megtenni szíveskedjenek, mert azok, a kik nem jelentkeznek, az esetleges bőrielosztásban nem részesülhetnek. Saját érdeke tehát kivétel nélkül mindenkinek, hogy részt vegyen és tehetsége szerint a megkezdéshez hozzájáruljon, aminek elő nyeit a mester társaink élvezik az anyag könnyű beszerzésével. A bőrfelosztó bizottság. Dr. Fischer József ügyvéd irodáját aug. 10 tői az Árpád u. 3. sz. alól ezzel szembe az Árpád-u. 12. alá (Markovics Mayer féle házba) az I. emeletre helyezi át. Kereskedelmit végzett, gyors és gépírásban jártas leány bankban vagy biztositó társaságnál állást keres. Cim a kiadóhivatalban.
