Szamos, 1917. augusztus (49. évfolyam, 181-206. szám)
1917-08-05 / 185. szám
(1917. augusztus 5., 185. szám.) SZAMOS 3. oldal. Mégis meg lesz a dohányjegy. Mennyi dohányt kapnak a trafikosok ? — Honnan kerül a dohány a zugárusokhoz ? — Nem lesz külön tisztviselő trafik. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatnaár, aug. 4. A Szamos múlt vasárnapi számában közöltünk egy interjút, amelyet lapunk budapesti munkatársa folytatott báró PoDgrácz Vincze pénzügyminiszteri tanácsossal. Báró Pongrácz a beszélgetés során kijelentette, hogy ö pénzügyminisztérium nem rendeli el a dohányjegyek életbeléptetését Szatmáron, mert nem akarja a városi hatóságot ennek a bevezetésével, szervezésével, ellenőrzésével megterhelni. Ez így is van. A pénzügyminisztérium tényleg nem intézkedett a dohányjegy rendszer behozatala dolgában. Szatmáron azonban mégis meglesz a dohányjegy. A nagykárolyi pénz ügy igazgatóság ugyanis a folytonos és kielégíthetetlen panaszok hatása alatt kérdést intézett a város vezetőségéhez aziránt, hogy célszerűnek Játná-e, hogy úgy a tényleges, mint a vélt panaszokat a jegyrendszer behozatalával kíséreljék meg orvosolni. A város igenlő válasza után a pénz- ügyigazgatóság már elkészítette a jegyrendszerre vonatkozó rendeletet, amely már expediálás alatt van s egy-két nap alatt megérkezik Szatmárra. A rendelet részleteit még nem ösmer- jük, de annyit közölhetünk, hogy a város Össze fogja irci a dohányzó polgárságot, a városba érkező dohánymennyiséget ez Ösz- szeirás arányában megosztja és ez arány szerint fogja a dohányjegyeket — minden dohányfajtára, a különlegességekre is — megállapítani. Amint a recdelet megérkezik, részletesen fogjuk ösmertetni a Szamos olvasóközönségével. Ha a dohányjegy nem is fogja teljesen megoldani a kérdést, mert a városi hatóság nem fogja tudni pontosan megállapítani, hogy ki tényleg dohányos, ki nem és bizonyára így is maradnak kielégítetlen igények, — az azonban bizonyos, hogy a jegyrendszer meg fogja szüntetni azt a lehetőséget, hogy bármely trafikos visszatarthasson * dohánykészletéből, mert annyi jeggyel kell elszámolnia, amennyi dohányt kapott. Ezzel együtt megszűnnek azok a gya- nusitgatások is, amelyek eddig minden lőzs- dózst értek ebben az irányban. Érdeklődtünk ebből az alkalomból aziránt is, bogy körül belül milyen az a meny- nyiség, amelyet a szatmári tőzsdék közt szét osztanak. Ecélból felkerestük Berger Jenő pénzügyőri biztost, akinek hivatali szobájában találtuk Nagy Gábor pénzügyi tanácsos, h. pénzügy igazgatót is. Az ő felvilágosításaik szerint azok a kizárólagos kis'őzsdék, amelyek 1913.-ban 26 ezer koronánál kisebb forgalmat csinál tak, az 1913. évi forgalmaknak megfelelő értékű dohánygyártmányt kapnak. Ez az érték az időközben beállott dohánydrágaság folytán 30 százalékkal felemelendő. Az a kizárólagos kisárus, aki 1913-han elérte a 26 ezer koronás forgalmat vagy azt meghaladta vagy pedig 1913. óta kapott engedélyt, valamint a nagyárus (főtőzide) a 30 százalékkal felemelt érték szerint 650 korona áru dohánygyártmányt kapnak, illetve a nagytözsde is csak ennyit tarthat vissza a hozzá érkező szállítmányokból kicsinyben való eladásra. Ennek a meny- nyiségnek a kiosztását a dohányjegyekkel fogja igazolni, az ezen felüli mennyiséget köteles a kistőzsdések közt kiosztani. Ezt a kiosztást a pénzügyőrség ellenőrzi. A péDzügyörség mindig pontosan ellenőrizte eddig is a főtőzsdét és megállapítható, hogy ezt a határt a nagy trafikban soha át nem lépték, bár a közönség egy része azt kívánta, hogy ott több dohányt kötelesek kiadni, miDt a kistőzsdékben, nem egyszer brutálisan is próbált fellépni. Megkérdeztük az urakat aziránt is, hogy honnan kerül az a töméntelen dugott és méregdrágán árusított dohány Szatmárra, ami itt forgalomban van. Ezek közül igen nagy mennyiség — volt a válasz — idegenből kerül Szatmárra. A minap például Debreczenből érkezett 50 kgr. dohány. A posta, bár a csomag kétségtelenül gyanús volt, nem értesítette a pénzügyőrséget, hanem kiadta azt kézbesítésre. Budapest, augusztus 4. A városi polgárság körében, különösen azonban Szatmáron nagy nyugtalanságot oko zott az‘a nyilatkozat, amely állítólag az Országos Közélelmezési Hivatal egyik referensétől eredt és amelynek — amint azt a Szamos jelentette is — a lényege az volt, hogy az Országos Közélelmezési Hivatal nem fog engedélyt adni a városok polgárainak arra, hogy városuk területén kívül más község vagy járás területén is beszerezhessék családjuk részére az idevonatkozó rendeletben engedélyezett gabonamennyiséget. Ez a kijelentés nem csak azért volt nyugtalanító, mert a kérdésnek ilyen módon való elintézése azt eredményezné, hogy a városi polgárság legnagyobb része közellátásra lenne utalva, ami által indokolatlanul megszaporodnék a háborús munkássággal egyébként is túlterhelt városi administráeió dolga, hanem ez a megoldás azt is jelenti, hogy a közellátásra utaltak kevesebb gabonához jutnának, mint azok, akiknek meg van a módjuk hozzá, hogy szükségletük kielégítéséről maguk gondoskodhatnak. Szatmár polgárságát ez a kérdés különösen közelről érdekli, mert hiszen Szatmár területén nem terem annyi gabona, amennyi Szatmár valamennyi polgárának szükségletét fedezni tudná. Épen ezért fokozottabb figyelemmel kisérik ennek a kérdésnek a megoldását és alább következő tudósításom Szatmár polgárait talán elsősorban érdekli. Jelenthetem ugyanis most a Szamos szerkesztőségének, hogy a fentemlitett nyilatkozat közreadása óta a magyar városok vezetői között egyre intenzivebb tanácskozások indultak meg azért, hogy a városok egyöntetű és erélyes fellépésével megakadályozzák a kilátásba helyezett állapot bekövetkezését és komolyan szó volt arról, hogy a magyar városok egyöntetűen lépnek fel a kormánynál és együtt fogják attól kérni azt, hogy a városi polgárságnak engedtessék meg, miszerint szükséglete fedezéséről olyan helyen gondoskodjék, amely hely városához közel van és ahol gabonában felesleg mutatkozik. Közben azonban az Országos Közélelmezési Hivatal vezetésében lényeges változás állott bt, most kilátás van arra, hogy a kérdésben a városi polgárság érdekeit kielégítő intézkeA pénzügyőrség valahogy értesült & küldeményről, megleste, amikor kézbesítik és nyomban, amint a postás távozott a címzett lakásából, bement oda és lefoglalta a dohányt. Sok ember pedig úgy jut halmozott dohányhoz, hogy összeszedi más emberektől is jó pénzért a trafibkönyvet. Aki ezt a könyvet a főtőzsdében felmutatja, az jogosítva van a könyvre járó dohánymennyiséget átvenni. A nagytőzsdének nincs joga sem a személyazonosságot vizsgálni, sem azt ellenőrizni, hogy a kiadott dohányt hova szállítják. Itt említjük meg azt is, hogy miután a pénzügyminisztérium beszüntette azt a szokást, hogy a köztiszviselők külön kapják ki dohányszükségletüket, a köztisztviselők folyamodtak a pénzügyminiszterhez, hogy adjon egy kis tőzsdeengedélyt, amely kizárólag a köztisztviselőket szolgálja ki. A kérvényt a pénzügyigazgatóság kedvező véleményezéssel küldte fel, de a minisztérium megtagadta annak teljesítését. dós történik és igy alkalmasint a tervezett közös akció is elmarad. A kérdés felől megbízható információt szerzendő, a Szamos szerkesztőségének megbízásából elmentem ma az Országos Közélelmezési Hivatalba, ahol alkalmam nyílott a kérdésről kikérni Nagy Ferenc miskolci polgármester véleményét. El kell itt mondanom azt, hogy Miskolc kiváló polgármestere e hét közepe táján foglalja el az Országos Közélelmezési Hivatal alelnöki tisztét, a kinevezése addigra meg is jelenik a hivatalos lapban, azonban az uj alelnők már most is sűrűn megfordul a hivatalban és részt vesz minden fontosabb tanácskozáson. Nagy Ferenc alkalmasint a városi polgárság ellátásának kérdését intézi majd és jól esik itt megírnom azt is, hogy a Szamos az első lap, amelyben a Közélelmezési Hivatal uj alel- nöke ebben a minőségében nyilatkozik. Nagy Ferenc a Szatmár polgárságát olyan közelről érdeklő ügyről a következő rövid, de sokatmondó kijelentést tette előttem: — Nyugodtan megírhatja a Szamos hasábjain, hogy egyáltalában nincsen még elintézve az a kérdés, vájjon a városi polgárságnak joga lesz-e idegen törvényhatóság területén is saját szükségletének kielégítésére gabonát vásárolni. E kérdésben nem hoztak még határozatot, tárgyalások azonban vannak és lesznek és én azt hiszem, hogy a jövő hét folyamán sikerülni tog olyan megoldást találni, amely Szatmár polgárságának igényeit minden tekintetben kielégíti. Semmi esetre sem engedjük meg azt, hogy a városi polgársággal igazságtalanság történhessék és az intézkedés olyan lesz, hogy nem lesz ok aggodalmakra. Más, nem kevésbbé megbízható helyről is felhatalmaztak annak a közlésére, hogy a kérdés megoldására irányuló tanácskozáMi lesz Szatmár kenyerével? Az Országos Közélelmezési Hivatal nem döntött még a tekintetben, hogy a városi polgárságnak engedélyt ad-e arra, hogy gabonaszükségletét a szomszédos törvényhatóság területén is beszerezhesse. — Nagy Ferenc nyilatkozik a kérdésről a Szamos budapesti munkatársa előtt. — Budapesti munkatársunktól. —
