Szamos, 1917. július (49. évfolyam, 155-179. szám)

1917-07-18 / 169. szám

XLIX. éfvolyarr. Szatmér, 1917, julius 18., szerda 169. szám. POLITIKAI NAPILAP. £LÖFiZST£SI QIIAKi » 6*1» helybe» 18 K — f Vidéken . 22 K — f évre . 9 . — f . . . 11 K — f 4 „ 5C f . . . 5 . SO f i . se f . 2 . — f Kiadó és iaptulajdcnos: a .Szabadsajtó* könyvnyomda és lapkiadó részvény-társaság. SZHTMAR-NÉMETI Hirdetési dijak Szatmáron előre fizetendők. Myülér sora 3© fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RAKÓCZl-tlTCR 24. a& Telefon |;zámok: Szerkesztőség 373. — Kim&h hivatal 484. — Felelős szerkesztő lakása 358» WM [KS1 JUtais If^i.pjfolíi Irta: Tisua István. Folyt a harc; ádázabb, konokabb, szivósabb szenvedéllyel, mint bárki is gondolta volna. Mintha a pokol minden ördögét szabadították volna reánk, reánk gyújtották a házat minden világtáj felől. De a veszéllyel nőtt a magyar nemzet hősiessége, áldozatkészsége, elszánt ki­tartása; vívtuk a gonoszul megtámadt nemzet jogos önvédelmi harcát azzal a minden veszéllyel dacoló nemes elszánt­sággal, a melyet csakis a veszélyben forgó haza védelmének gondolata ébreszt s az ügy igazságának tudata nyújt. En­nek köszönhetjük, hogy megálltuk a sarat, hogy győztünk s minden szám­szerű kicsinységünk dacára, nagy nem­zet gyanánt állunk az egész világ előtt. És most, annyi kiállott szenvedés, annyi kiontott vér, annyi leküzdött ve­szély után, most a midőn közeledni lát­juk a mindnyájunk által óhajtott béke biztos révpartját, de még mindig küzde- nünk kell a végsőkig elkeseredett ellensé­geink szilaj erőfeszítéseivel szemben: most; a midőn csak az utolsó hetekben is, úgy délen, mint északon, ujult erő­vel tör ki a csatazaj s a magyar fegy­verek és magyar szivek acélvórtezetén törik meg a reánk zúdított romboló ára­dat: most kell azzal a visszataszító je­lenséggel találkoznunk, hogy akadnak magyar emberek, a kik magának ennek a szent nemzeti háborúnak dolgában konkolyt hintenek a magyar nép közzé, a kik nem átallják nemzeti védelmi har­cunk szent egységének emez ihletét meg­zavarni és elég vakmerők úgy állítani oda a dolgot, mintha csak ők volnának a béke igaz barátai s mintha ezt a há­borút, habár csak részben is, magyar emberek harcvágya, vagy könnyelmű­sége idézte volna elő. Bennünket, akik ismerjük a ma­gyar közéletnek ezt a hirhedt csoport­ját, nem lephet meg a dolog. Hiszen azok követik el a magyar nemzet leg­szentebb jogaival szemben ezt az újabb merényletet, akiket láttunk már Bel- grádba zarándokolni, a csehekkel cimbo­ráim s akik rendszeresen folyamodnak az ámítás és rágalom tegyveréhez, ha attól kortes politikájuk előmozdítását várhatják. Tudjuk, hogy semmi sem szent előttük s éppen olyan kevéssé tartózkodnak a legvakmerőbb ferdítéstől és rágalomtól, mint a nemzet nagy ér­dekeinek bűnös kockára tételétől, ha ez­zel maguknak használni, vagy ellenfele­iknek ártani remélnek. Nem is szívesen foglalkozom a magyar közéletnek ezek­kel a bomlási tüneteivel s ezt csaki3 azért teszem, mert hazaszeretetem pa­rancsolja, hogy ne nézzem tétlenül e romboló munkát a mai válságos idők­ben s a nemzet legdrágább kincseit pusztító munkájukkal szemben felnyis­sam polgártársaim szemét. Nekem, aki 35 éves küzdelmes közéleti múltam minden viszontagságai között hitem és meggyőződésem szerint mindig csak igazat mondtam ; nekem, aki kemény munkával s nem minden siker nélkül igyekeztem növelni a ma­gyar nemzet súlyát, becsületét, és ha­talmát ; nekem, aki boldogan, hogy a jó Isten módot nyújtott rá, testi-lelki erőm minden porcikáját annak szenteltem, hogy sikerrel, dicsőséggel, erőben meg- becsültetésben gyarapodva küzdje végig e nemzet a reá kónyszeritett élet-halál­harc nagy erőpróbáját s barát és ellen­ség előtt azt a helyet foglalja el, amely ennyi önfeláldozás után megilleti: nekem jogom is van reá, de kötelességem is, hogy intő szóval forduljak a magyar néphez s útjába álljak a tudatos nép- ámitás azon munkájának, amelyik meg­foszthatja őt e világháború erőfeszítései­nek jól kiérdemelt gyümölcseitől. Tudatos nópámitás azt mondani, hogy bárki is a magyar nemzet sorai­ból akarta ezt a háborút! Egyaránt a bókét akarta minden becsületes magyar ember és minden politikai párt. De amint a békevágyban egyetértett, egyet­értett 3 évvel ezelőtt abban a meggyő­ződésben is, hogy életünkre törő ellen­ségeink kényszerítik reánk a háborút, hogy védeni kell magunkat, ha gyáva himpellér módra elpusztulni nem aka­runk. rioueruam, július í.■/• A Daily Chronicle írja: A német császár az uj kancellárt a homályból emelte ki és nem kérdezte meg a nép vagy a képviselők vélemé­nyét. Úgy cselekedett, mint az Ezeregy­éjszaka Kalifája, amikor a nagyvezért nevezte ki. Times a kővetkezőket Írja : A császár nemsokára ismét fel fogja ölteni a békecsászár köpönyegét, hogy hatást gyakoroljon a világra, amely belefáradt a háborúba. Legyünk elővi­gyázatosak, hogy bele ne essünk a né­met békecsapdába ! Az egyetlen helyes dolog : folytatni a háborút. A Daily Mail írja : Németországra nézve a háború nem egyéb, mint az uralkodóház küz­delme a trónért. Berlin, julius 17. Hir szerint Michaelis kancellár el­fogadta a többségi pártok indokait a hadicélokról. Tegnap azonban a kancel­lár más álláspontra helyezkedett, mert állítólag Hindenburg és Ludendoff bizo­nyos módosításokat tartottak szükséges­nek. Ha a kancellár csütörtöki nyilat­kozata nem elégiti ki a többséget, vagy nem járul hozzá a rezolucióhoz, úgy a többség nyomban szembe fog helyez­kedni a kancellárral. •, Rotterdam, julius 17. A Morningpost jelenti: Berlinből a legközelebb uj békeajánlat várható. ílir sze­rint a németek indítványozni fogják a háborúnak kölcsö­nös engedmények alapján való befejezését, amit az áll­tául szívesen fog üdvözölni. Berlin, julius 16. A birodalmi gyűlés pártelnöki ta­nácsa megállapodott abban, hogy a bi­rodalmi gyűlést húszadikán szeptember közepéig elnapolják. Berlin^ jut. 17. A Vorwärts írja : . . y Ha a kancellár programmbe- szédében enged az annexiós politi­kának, súlyos kárt log okolni az országnak és zátonyra viszi politi­kai misszióját. Reméljük, hogy is­meri a birodalmi gyűlés legutóbbi bizalmas vitáit. Meggyőződhetett arról, hogy a gyűlés nem akar hallani annexiókról. Berlin, juliu3 17. A belügyminiszter megmarad. A kereskedelmi, közoktatásügyi, igazság­ügyi miniszterek távoznak. A külügyi ál­lamtitkár Helfferich lesz. Egyes szám ára: Helyben 0 fillér. Lapunk: mai taxámat 4 oldal» Egye szám ára : vidéken üfílíéfc A ka n ce i i árváit oáas'Tí'éni e tör sasiban r*-----­Az angol ssj c az uj kancellárról. — Berlinből uj béke­ajánlatot várnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom